Jövő, 1848. december (1-23. szám)

1848-12-01 / 1. szám

pp.; januártól kezdve negyedévre házh­ordással bor. n. 3 pror. 30 kr.; félévre 6 fúr. Vidékre decemb. hóra 1 írt 20 kr. pp. Januártól kezdve fél­évre postán hatszor küldve borítékká 7 írt . — kevesebbszer 6 frt 30 kr. pp PEST. Decemberhó e­lső szám. Ezen politikai napi­lap , fölvesz mindenféle hirdetéseket egy ha­sábsorát 2 kr. pengővel. Bérment­en leveleket csak isme­rős kezekből fogad el a szerkesz­tőség. Vidéki tudósításokat örömmel fogad mindenkitől, csak tisztán s kime­­ritőleg legyenek irva. Megjelenik hetenkint hatszor. Elő­fizetési d­ij Budapesten december ko­ra, boríték nélkül házh­ordással­­ l­ár. December 1-je. Véres polgárháború dúlja a hazát, s nem­ze­ti létünket naponkint erős­ vészek fenye­getik. Csendes őszi munkazsibaj helyett — ke­mény harczi lárma tölti az országot, s köze­­l kelle sötét vérl­ultokkal fedve, harag és bosszú­tól marczongolt arczczal áll a magyar nemzet! Kezében kard — ellenségei számára, sze­mében gyű­lölség ügyének árulóira; de szi­­vében erős hit, s nemes önbizalom, hogy el­veszni nem fog, sem nyilt ellenségei tőrében, sem az árulók által számára gonoszul ásott farkasveremben. Minden más csüggesztő, de ez egy elég­­teljes vigasztalásunkra. Tekintsünk körül, és csak szomorú dol­gokat látunk. Ellenünk támadt a rácz, horvát, szerb, tót, oláh, és szász. — Ellenünk támadtak feledve a magyar nemzet által velük meg­osztott javakat, a százados barátságot melly egy máshoz fűzött, és épen akkor, midőn e nemzet országának nevén kívül velek min­dent testvérileg megosztott­ Illy kábaságra — hogy ember a vele meg­osztott jónak része ellen fegyveres kézzel üt pártot — nem mutat példát a történet irás, s annyira ellenkezik a tiszta természeti ösztönnel, hogy az embertől lelketlennek csúfolt eb nem a kenyeret nyújtó, de a bottal ijesztő kart mar­ja meg. De honnan tehát e természet ellenes vé­tek? Ott van forrása Bécsben, s Olmüezben azon gonoszok lelkében, kik a’ magyar nemzet javát — sőt életét is gyűlölik , s mivel nyíl­tan vele mérkőzni nem mernek, a köztünk la­kó nemzetiségeket mint megannyi orgyilkost állították a nemzet háta mögé. — Ott van forrása azon gazlelkli népfőnökök roszaságá­­ban, kik hitvány pénzért, istentelen hata­lom s hivatal vágyért visszaélve a nép bizal­mával készek voltak öt vérdijat Austria szol­gaságába adni. És ott van­­ a századokon át előkészített népbutaságban, melly zsák­mánnyá teszi őt minden gaznak, ki szenvedé­lyeinek hizelg, s elcsábítja egyetlen czifra öltönynyel vagy papírra festett kétfejű sassal! És kik állanak még ellenségkint szem­közt hazánk épségét s életét védő serege­inkkel ? — Elül a­ király , s háta megett az osztrák birodalmi zsoldos katonaság. A király! Igen , V­ik Ferdinánd! Tag­ja azon dynast­iának, melly Magyarországnak köszönheti hogy első rangú hatalmasság Eu­rópában, kinek ősei századokon keresztül tor­kig érő bőséggel hizlalták hatalmukat s gaz­dagságukat e nemzet véréből —­ hogy a test nyomorékká törpül vala miattuk. Ő ki 14 éves uralkodása alatt atyai szeretetet színlelt hoz­zánk, s 4 országgyűlésen négyszer esküdött meg a most ezer oldalról megtámadott alkot­mány föntartására. Vagy nem ellenségünk e midőn Jella­sicsot, ki a magyar faj kiirtására, s a magyar szabadság szétrombolására indult ki Zágrábból, — ked­v­e­snek mondja , öt személye képvi­selőjévé teszi, s fölemelt hóhérbárdja alá parancsolja feküdni a magyarságot a ki Lam­­berget Magyarország alkotmányának eltörlé­sével bízta meg,és Windischgrätzet uj Caraffá­­nak küldi hozzánk. Eltörli egy vonással a nem­zet 1000 éves alkotmányos életét. Titokban szétküldött szózatokban arra lázitja a hon la­kosait, hogy ne védjék utóla csepvérig nem­zeti léteket. És honárulónak lázitónak nyilvá­nítja Kossuthot, ki éltető vére, szentlelki ereje szabadságharczunknak ? !! Vagy talán nem is tud ő semmit e gyalá­zatosságukról, csak neve áll ott parancsain, — s ő maga betegeskedik? — De akkor a gyengesség szintolly vétkessé válik mint maga az erős akarat. Vagy nem ellenség e olly király, kinek nevében ezer meg ezer ártatlan polgár vére ontatik, — s ö nem tud róla semmit! Vérszomjas seregek rohanják meg nevében a szegény hazát — s ö meggátolni nem tudja. És egész nemzet er­kölcsi testi s alkotmányos életét akarják szét— tiprani — s ő nincs róla értesítve! Ha illyen a királyok gyengesége — minő lehet rosszaságuk ! És im ! körü­ltekintván a hazán , vérsötét fóliákat látunk a földön, kietlen pusztaságot a gazdag bánsági vidéken, s faluról kolduló ma­gyarokat, kiket az ellen kiperzselt lakhelyeik­ből, és ínséget itt, nyomorúságot amott. — Ez mind a király nevében követtetett el, — ennyi átoknak sulyját mikép bízhatja meg a király gyengesége ! Hogyan fog ennyi vész elmúlni fejükről ? s ki menti meg elpusztulása torkából e sze­gény hazát ? A magyarság. Igen — ő hivatva van má­sodszor is pontról pontra meghóditni, vissza foglalni ősei hazáját azoktól, kik ötét álnokul megakarták fosztani örökségétől. Ezt tenni van erő a magyar fajban, csak akaratja légyen olly szilárd, mint nagy hatal­ma. — S nem is fog egyedül állani küzdelmei­ben. Segítene!i­tt a német elem­ azon része, ki korán átlátta, hogy a dynastia előtt kedves!) a szláv szolgaság, mint a német szabadságérzet, s katonai zsarnokság lesz jövőben az alkot­mányos élet;— segitetni fog a naponként észre térő ráczok s horvátok, és az eddig csendesen maradt tótság által. Csak rajta minden erővel — se haza mentve lesz királya nélkül, sőt ha kell annak daczára is. Félre most minden mással mi a haza megmentését legközelbről nem érdekli. A pap télen át tanítsa a népet, hogy a haza életének védelme szenteld­ a királyi parancs iránti engedelmességnél. Tavaszra pedig ha öreg, ragadjon keresztet, ha fiatal kardot s kisérje táborba híveit. A népszabadság — mint a megváltó koporsója — pogányok kezébe jutott, s szent szoborút kell kezdeni megszabadításá­ért. — Az iparosok készítsenek fegyvert s ágyút. — A földműves adja át szomszédának gazdaságát s fogjon fegyvert. — Az irók vilá­gosítsák föl a szegény népet igaz javáról. A fiatalság esküdjék zászló alá. S a kormány kövessen el mindent eleget tenni az idő nagy szükségeinek, s a buzgó polgárok óhajtásának, így, ha mindnyájan kicsiny és nagy, gyen­ge és erős megteszünk mindent mit isten és haza kötelességünkké tettek; mit őseink em­léke, saját becsületünk, s e gyermekeink java megkíván : — győzni fogunk győznünk kell!! És e győzelemnek más bére nem lehet: — mint széttépése minden idegen járomnak, s Magyarország teljes függetlensége­­ Rendőrségről. I. Pest 1848. Nov. 29. Tehát rendőrséget organizálnak. Du kommst spät, aber du kommst doch ! Belháborúban sinlödő ország, rendőrség nélkül, annyi, mint kórház orvosi kar nélkül. Magyarország eddigi rendőrségével oly­­lyan, mint egy országos kórház, egy felcserrel, két borbélylyal, két bábával, és nyelet pióczá­­róval. Kapitányi hivatalnak sem jó lesz az, nem hogy országos rendőrségnek járná meg. Vásznat, vagy posztót vásárolni, országos rendőrség nélkül is lehet, és az úti levelek kiadása sem ollyan nagy dolog, hogy azért érdemes lenne megzavarni nyugalmát a szelíd servitáknak, kiknek guardianja olly pompás diák levelet tudott írni. De félre a tréfával. Ne bántsuk e két szelíd intézetet, miknek az a hibájuk, hogy az egyiknek tízszer annyi jövedelme van, mint mennyit megemészthet; a másiknak százszor

Next