Jövő, 1848. december (1-23. szám)
1848-12-04 / 3. szám
Megjelenik hetenkint hatszor. Előfizetési dij Budapesten december lura, boríték nélkül házhordással 1 for. pp.; januártól kezdve negyedévre házhordással bor. n. 3 pfor. 30 kr.; félévre 6 for. Vidékre decemb. hóra 1 frl 20kr. pp. Januártól kezdve félévre postán hatszor küldve borítékkal 7 frl. — kevesebbszer 6 frl 30 kr. pp. 3dik szám. PEST. December hó 4. 1848 év. Ezen politikai napilap , fölvesz mindenféle hirdetéseket egy hasábsorát 2 kr. pengővel. Bérmentien leveleket csak ismerős kezekből fogad el a szerkesztőség. Vidéki tudósításokat örömmel fogad mindenkitől, csak tisztán s kimerítőleg legyenek írva. Határozatlanság politikája. Habsburg Ferdinándnak eszébe jutott a marcziusban általa aláirt, s mind mondjuk szentesített magyar alkotmány ellen a legünnepélyesebben protestálni, és egyúttal a magyar nemzetnek háborút indítani, hogy azt meghódítsa és a meghódítottál, tetszés szerint rendelkezhessék. Mi II. Ferdinándnak eszébe jutott, az hatalmasan teljesittetett is. Országunk valami tíz oldalról támadthatott meg annak zsoldosai és az elámított népfajok által. A háború nagyszerűvé fejlődött minek rohama arra mutatott, hogy a magyar faj kiirtassék. Meginditatván a háború a Habsburgok részéről , a magyar népnek nem volt más reménycsillaga a Budapesten egybegyúlt népképviselő testületnél és kormánynál. Erre függeszté tellát minden figyelmét, erre minden reményét. A képviselő testület és kormány, a magáét annyiban mégis tette, mennyiben hadat teremtett és indított a Habsburgok ellen; de abban igen furcsát játszott, hogy midőn kérdezték , ki ellen viseltetsz háborút?.. a világ kincséért sem akarta mondani, hogy ,,Habsburgi Ferdinand és népgyilkoló családja ellen, hanem felelete mindenkor csak az volt , hogy ,,a kamarilla vagy Jellachich, Windischgrätz s ki tudja“ még micsoda bogarak ellen.“ A képviselő testület és kormány ezen nyilatkozata és eljárása nem országos politika. Mondani , hogy Magyarország nem a király ellen, akinek nevében ellenünk dúl a háború , hanem csak egypár rokona és hadivezére ellen visel hadat — nem országos politika, hanem politikai vagy hazugság vagy gyávaság. Bujkálni a király háta mögött, ha a mesés kamarilla ellen dörögtök, — a kamarillát okoztatni, s mögéje bújni, ha H. Ferdinándhoz szóltok s elötte mentegetőztök : nyomorult , nem országos politika. A szegény elámított népet avval még jobban ámítani, hogy háborúnk egész ereje csak a kamarilla megsemmisítésére van irányozva és feszítve; de H. Ferdinand ellen, épenséggel nem, ámbátor , a kamarillával tart és a kamarillának feje, lelke, istensége : semmi országos politika. Országos politika : csak országos elv csak diplomatikailag érvényes hatalom ellen indítani s viselni háborút. Illy elv és hatalom minálunk jelen esetben csak a király lehetett, a kinek nevében egyedül folyhatott ellenünk a háború. Ennél fogva A hongyülésnek és kormánynak nincs joga, hivatalos tudomással lenni valami pártoskodó s fondorkodó társulatról, melly a király körül forog; nincs joga valami illy udvari pártoskodásnak politikus fontosságot és jelentőséget adni, nincs joga azt diplomatikus combinatióiba belefonni, nincs joga azt nemzeti működéseinek főtárgyává emelni, és mint ollyant népfölségi és diplomatikus határozataiban említésre méltatni. Az illyen királyi rokonok , szolgák , cselédek és egyéb kamarillaféle személyzet, csak az utczai vagy eszmulatsági politikázásnak lehetnek főtárgyai. Az országos politikus ignorálja , köteles ignorálni. A dolog világosabb , ha kérdezzük : ki üzenhet és viselhet háborút Osztrákhonban ? Európa azt feleli : az osztrák császár és magyar király Yédik Ferdinánd. A képviselő testületnek és kormánynak csak ezt kell tudnia, elismernie és csak ennél szorosan maradnia, ha mint politikus becsültetni, és nem mint kontár, kinevettetni akar európaszerte. He a magyar képviselőim és kormány nem ragaszkodott az európai diplomatia ezen elvéhez és törvényéhez, hanem valami cabineti intriguant módjára , avval hadarászott , hogy a király mit sem tud a háborúról, melly fajunkat irtja, s hogy azt csak az ő rokonai, egy gonosz asszony, egy két gonosz bátya, egy két gonosz tanácsnok és néhány katonatiszt, udvari inas, komorna, szobaleányok, nyűgpénzes hölgy és férfi támasztották, felszerelték, indították és vezették a magyar nemzet ellen. Hogy a király — az együgyű Y-dik Ferdinánd — legjobb szívűi ember, és csak családja s társasága fertelmes. Ha egy császári udvari komornyik, vagy fodrász vagy császári család tagja így beszélne , nem csudálkoznám, mert ennek sorsa és szokása az udvar és úri család magány cselszövényeivel, alacsony és hitvány pletykáival, fondorkodásai, hiúságai és gonoszságaival foglalatoskodni és bíbelődni, — de a magyar képviselői háznak és kormánynak, mi dolga van az udvarok belső alacsonyságival, cseleivel, a császárnak családházi veszekedéseivel vagy öszszeesküvéseivel ? A magyar képviselőház és kormány csak a népjogi tényt és ennek európai jog szerinti szerzőjét veheti tekintetbe : t. i. a háorút és a császárt, és ennek fonalán, Európa színe előtt csak úgy nyilatkozhatik, mint hatalom hatalom irányában, mint a magyar hatalom osztrák habsburgféle hatalommal szemközt; különben Európa nem fogja érteni, a hatalmasságok szavát megvetik, eszélytelen panaszait nem fogják kihallgatni, és az úgynevezett kamarillával való czivakodását vagy perlekedését, kikaczagják. Hogy igy viselte magát s nyilatkozgatott képviselő házunk és kormányunk bizonyos időkben, midőn még hazánk gyönge lábain alig állhatott meg, p. o. augustusban, septemberben , az megbocsátható ; de ha így hunyászkodik most is , minekutána a honárulás fejei kipusztultak honunkból , minekutána financziánk és hadierőnk megszilárdultak, a horvát erő letörpült, Komárom, Eszék, Pétervár, Munkács kezünkben van, midőn a felső országi tótság és németség hozzánk szít, a császári sereg amott Bécsben és Lembergben uj átkokkal terhelte magát, midőn a habsburgi ház Olaszhonban és Magyarországban uz lenni lényegileg megszűnt, pénzügy hanyatlik, és hadi ereje csak a kényszeritete osztrák és cseh, morva, gácsi tótságból pótolható ; midőn ellenben a mi pénz és hadi erőnk virágoznak, és a nép több honvédet állít országszerte, mintsem a törvény követel, midőn végre már tisztán nemzeti kormány is alakult nálunk minden királyi tekintély és jóváhagyás nélkül, most hunyászkodni a királyság bálványa előtt, gyávaság, — vagy ha nem: reactió. A kikürtölt kamarilla azt állítja: én a császárért harczolok; a magyar képviselőház és kormány szinte hirdeti: én is azért harczolok— V-ik Ferdinándért, országunk királyáért, és mihelyest seregeink győznek V ik Ferdinánd seregein és igy magyarhont Ferdinand alól megszabadították , mink azt azonnal ugyan ezen Ferdinand lábaihoz rakjuk és neki visszadjuk, mi magunk is trónja előtt leborulunk és neki magunkat, mint ha alattvalóit és örök jobbágyait ajánlandók vagyunk. — Szabad emberek vagy szolgák politikája ez?... Ítéljétek. Meglehet hogy a képviselőház és kormány mást rejt keblében; meglehet hogy zseblében öklöt mutat Ferdinándnak és fajzatjának, ez azonban nem ide való. Én nem akarom őket untatni és zaklatni arra, mire a többi újság hiába uszítja, hogy országunk habsburgi csatádtóli függetlenségét, és álladalmunk királytalanságát kiáltsák ki; mert tudom, hogy annyi lelkük nincs, hanem . Csak annyit követelek tőlök az egyszer, amennyit már September elején javasoltam: legyenek elég bátrak a királyt és nevét legalább elhallgatni, elmellőzni azt mindenik határozatukban s rendeletekben. Mert ha em-