Jövő, 1848. december (1-23. szám)

1848-12-04 / 3. szám

Megjelenik h­etenkint hatszor. Elő­fizetési dij Budapesten december lu­ra, boríték nélkül házhordással 1 for. pp.; januártól kezdve negyedévre házhordással bor. n. 3 pfor. 30 kr.; félévre 6 for. Vidékre decemb. hóra 1 frl 20kr. pp. Januártól kezdve fél­évre postán hatszor küldve borítékkal 7 frl. — kevesebbszer 6 frl 30 kr. pp. 3dik szám. PEST. December hó 4. 1848 év. Ezen politikai napi­lap , fölvesz mindenféle hirdetéseket egy ha­sábsorát 2 kr. pengővel. Bérmentien leveleket csak isme­rős kezekből fogad el a szerkesz­tőség. Vidéki tudósításokat örömmel fogad mindenkitől, csak tisztán s kime­rít­őleg legyenek írva. Határozatlanság politikája. Habsburg Ferdinánd­nak eszébe jutott a m­arcziusban általa aláirt, s mind mondjuk szen­tesített magyar alkotmány ellen a legünne­pélyesebben protestálni, és egyúttal a magyar nemzetnek háborút indítani, hogy azt meghó­dítsa és a meghódítottál, tetszés szerint ren­delkezhessék. Mi II. Ferdinánd­nak eszébe jutott, az hatalmasan teljesittetett is. Országunk valami tíz oldalról támadthatott meg annak zsoldosai és az elámított népfajok által. A háború nagy­szerűvé fejlődött minek rohama arra mutatott, hogy a magyar faj kiirtassék. Meginditatván a háború a Habsburgok ré­széről , a magyar népnek nem volt más re­ménycsillaga a Budapesten egybegyúlt nép­képviselő testületnél és kormánynál. Erre füg­­geszté tellát minden figyelmét, erre minden reményét. A képviselő testület és kormány, a ma­gáét annyiban mégis tette, mennyiben hadat teremtett és indított a Habsburgok ellen; de abban igen furcsát játszott, hogy midőn kér­dezték , ki ellen viseltetsz háborút?.. a világ kincséért sem akarta mondani, hogy ,,Habs­­burgi Ferdinand és népgyilkoló családja ellen, hanem felelete mindenkor csak az volt , hogy ,,a kamarilla vagy Jellachich, Windischgrätz s ki tudja“ még micsoda bogarak ellen.“ A képviselő testület és kormány ezen nyilatkozata és eljárása nem országos politi­k­a. Mondani , hogy Magyarország nem a király ellen, a­kinek nevében ellenünk dúl a háború , hanem csak egypár rokona és ha­divezére ellen visel hadat — nem országos politika, hanem politikai vagy hazugság vagy gyávaság. Bujkálni a király háta mögött, ha a mesés kamarilla ellen dörögtök, — a ka­­marillát okoztatni, s mögéje bújni, ha H. Ferdinándhoz szóltok s elötte mentegetőz­tök : nyomorult , nem országos poli­­t­i­k­a. A szegény elámított népet avval még jobban ámítani, hogy háborúnk egész ereje csak a kamarilla megsemmisítésére van irá­nyozva és feszítve; de H. Ferdinand ellen, épenséggel nem, ámbátor , a kamarillával tart és a kamarillának feje, lelke, istensége : semmi országos politika. Országos politika : csak országos elv csak diplomatikailag érvé­nyes hatalom ellen indítani s vi­selni háborút. Illy elv és hatalom minálunk jelen esetben csak a király lehetett, a kinek nevében egyedül folyhat­ott ellenünk a há­ború. Ennél fogva A hongyülésnek és kormánynak nincs joga, hivatalos tudomással lenni valami pár­­toskodó s fondorkodó társulatról, melly a ki­rály körül forog; nincs joga valami illy udvari pártoskodásnak politikus fontosságot és jelen­tőséget adni, nincs joga azt diplomatikus com­­binatióiba belefonni, nincs joga azt nemzeti működéseinek főtárgyává emelni, és mint ol­­lyant népfölségi és diplomatikus határozataiban említésre méltatni. Az illyen királyi roko­nok , szolgák , cselédek és egyéb kamarilla­­féle személyzet, csak az utczai vagy eszmu­­latsági politikázásnak lehetnek főtárgyai. Az országos politikus ignorálja ,­­ köteles ignorál­ni. A dolog világosabb , ha kérdezzük : ki üzenhet és viselhet háborút Osztrákhonban ? Európa azt feleli : az osztrák császár és m­a­gyar király Y­é­d­i­k F­e­r­d­i­n­á­n­d. A képviselő testületnek és kormánynak csak ezt kell tudnia, elismernie és csak­ ennél szo­rosan maradnia, ha mint politikus becsültet­ni, és nem mint kontár, kinevettetni akar európaszerte. He a magyar képviselőim és kormány nem ragaszkodott az európai diplomatia ezen elvéhez és törvényéhez, hanem valami cabi­­neti intriguant módjára , avval hadarászott , hogy a király mit sem tud a háborúról, melly fajunkat irtja, s hogy azt csak az ő roko­nai, egy gonosz asszony, egy két gonosz bátya, egy két gonosz tanácsnok és néhány katonatiszt, udvari inas, komorna, szobaleá­nyok, nyűg­pénzes hölgy és férfi támasztották, felszerelték, indították és vezették a magyar nemzet ellen. Hogy a király —­ az együgyű Y-dik Ferdinánd — legjobb szív­űi ember, és csak családja s társasága fertelmes. Ha egy császári udvari komornyik, vagy fodrász vagy császári család tagja így beszélne , nem csudálkoznám, mert ennek sorsa és szo­kása az udvar és úri család magány cselszövé­­nyeivel, alacsony és hitvány pletykáival, fon­­dorkodásai, hiúságai és gonoszságaival fogla­latoskodni és bíbelődni, — de a magyar kép­viselői háznak és kormánynak, mi dolga van az udvarok belső alacsonyságival, cseleivel, a császárnak családházi veszekedéseivel vagy öszszeeskü­véseivel ? A magyar képviselő­ház és kormány csak a népjogi tényt és ennek európai jog szerinti szerzőjét veheti tekintetbe : t. i. a háorút és a császárt, és ennek fona­lán, Európa színe előtt csak úgy nyilatkoz­­hatik, mint hatalom hatalom irányában, mint a magyar hatalom osztrák habsburgféle hatalom­mal szemközt; különben Európa nem fogja ér­teni, a hatalmasságok szavát megvetik, eszély­­telen panaszait nem fogják kihallgatni, és az úgynevezett kamarillával való czivakodását vagy perlekedését, kikaczagják. Hogy igy viselte magát s nyilatkozgatott képviselő házunk és kormányunk bizonyos időkben, midőn még hazánk gyönge lábain alig állhatott meg, p. o. augustusban, septem­­berben , az megbocsátható ; de ha így hunyász­­kodik most is , minekutána a honárulás fejei kipusztultak honunkból , minekutána finan­­cziánk és hadierőnk megszilárdultak, a horvát erő letörpült, Komárom, Eszék, Pétervár, Munkács kezünkben van, midőn a felső országi tótság és németség hozzánk szít, a császári sereg amott Bécsben és Lembergben uj átkok­kal terhelte magát, midőn a habsburgi ház Olaszhonban és Magyarországban uz lenni lé­nyegileg megszűnt, pénzügy hanyatlik, és hadi ereje csak a kényszeritete osztrák és cseh, morva, gácsi tótságból pótolható ; midőn ellenben a mi pénz és hadi erőnk virágoznak, és a nép több honvédet állít országszerte, mintsem a törvény követel, midőn végre már tisztán nemzeti kormány is alakult nálunk min­den királyi tekintély és jóváhagyás nélkül, most hunyászkodni a királyság bálványa előtt, gyávaság, — vagy ha nem: reactió. A kikürtölt kamarilla azt állítja: én a császárért harczolok; a magyar képviselő­ház és kormány szinte hirdeti: én is azért harczo­lok— V-ik Ferdinándért, országunk királyá­ért, és mihelyest seregeink győznek V­ ik Fer­dinánd seregein és igy magyarhont F­e­r­­d­i­n­a­n­d alól megszabadították , mink azt azonnal ugyan ezen Ferdinand lábaihoz rakjuk és neki visszadjuk, mi magunk is trónja előtt leborulunk és neki magunkat, mint ha alattva­lóit és örök jobbágyait ajánlandók vagyunk. — Szabad emberek vagy szolgák politikája ez?... Ítéljétek. Meglehet hogy a képviselő­ház és kor­mány mást rejt keblében; meglehet hogy zseblében öklöt mutat Ferdinándnak és fajzat­­jának, ez azonban nem ide való. Én nem akarom őket untatni és zaklatni arra, mire a többi újság hiába uszítja, hogy országunk habsburgi csatádtóli függetlenségét, és álladalmunk királytalanságát kiáltsák ki; mert tudom, hogy annyi lelkük nincs, hanem . Csak annyit követelek tőlök az egyszer, a­mennyit már September elején javasoltam: legyenek elég bátrak a királyt és nevét leg­alább elhallgatni, elmellőzni azt mindenik határozatukban s rendeletekben. Mert ha em-

Next