Jövő, 1848. december (1-23. szám)

1848-12-02 / 2. szám

Somogy megyei Dráva Szent Már­tonban, Tompos Farkas cath. lelkész, a szószékről izgatott a teljes hatalmú haus­­und hof'-courtre B. Jellachich keresztes vitéz mellett. A Tallinn kormány­biztos azonban nem vette tréfának a dolgot, hanem maga elibe harczoltatván az apostoli király e hit szolgáját, illyenforma dictióval járult hozzá. Ha az úr, még egy szóval izgat, azonnal fel fogom akasztatni. Mi­előbb felhúzattuk volna , a dictiót collegáinak mondván el. Ugyancsak Somogyban Lakócsa meg­lehetős nagy helységben egyetlen egy nem­zetőr sincs. Éljen Kovács Pál a kerületi főbíró. Szemünk lesz rá. — A nevezett hely­ség tiszttartója E c s e d y , kit mindnyájan is­merünk nagy botjáról és szakálláról. Hát e két attribútummal nem szerezhet ma­gának annyi tekintélyt, hogy egy kis nem­­zetőrsereget alakítson? K ü 1 f ö 1 (I. OLASZORSZÁG. Tegnap szerencsénk volt egyik barátunk közbenjárása által eredeti levelet olvasni Tu­rulból. A levél november közepén indult ki, s annyival inkább érdekesnek tartjuk közlé­sét, mert rövid áttekintését, is adja sokban a mai olasz mozgalmaknak. ,,— Tudom régóta várod ígéretem bevál­tását részletesben írni Olaszország ügyeiről; de a kereskedői könyvvitel mellől magam is katonává szegődvén, s már tiszti rangot is nyervén, nem volt időm ezt tehetni új pályám­ kezdetén. Most írok , részletesen is, de röviden. Kezdjük Sardinián. A dolog nyíltan szól­va itt igy áll. Carlo Alberto (a király) nem a legroszabb emberek közé tartozik, hanem két nagy hibája van: nagyravágyó és semmi határozott jellemmel nem bír. Természettől elég gazdagon van megáldva gyenge szívvel s ép elmével, de mint jezsuitái növendék, képm­utatóvá lett, s néha gyenge, — szeszélyből, máskor kegyetlen — csak azért, mert rész kedve van. — Katonai tehetsége kevés van benne; — ifjabbik fia a genuai herczeg ma is különb tábornok nálánál. Ilyen embert óhaj­tanék én a magyarnak királyul, — ne nevess ez antirepublicanus ötletért annál kevesebb királyfi maradna nyakunkon. *) Carlo Albert szereti a harczot — ha nye­reség néz ki belőle, hanem hogy egyetlen töltést kilövessen a „libera Italia“ért, erre nagyon fukar. S hidd meg barátom valamint a lombardi betörést a vas­koronáért tette, úgy — ha királyi dijt nem reményt, bsz itthon csücsül ő szépen. Azaz, hogy csücsülne — de itt se mindenható a király. — Sőt — bár­minő paradoxnak látszassák e mondat — habár újabb harcz által koronája csakugyan veszé­­lyezve van, lehet — hogy ő csak azért kezd háborút, hogy ezt fején megerősíthesse, így értsd meg a dolgot. A katonaság na­gyobb része — kivéve a nagy fizetésű törzs­tiszteket — akarja a harezot. A nép is — mert egy részt borzad lombardi testvérein tett kegyetlenségektől, más részt tudod — az olasz vér könyen hevül, az igaz — könyen is hal. Harezot akar a demokraták nagy serege, sőt a conservativek azon része is, ki nemzeti­ségét hőn szereti ; mert tudja , hogy mig Austria vérszopó scorpióként üt Lombardia szivén, az olasz nemzetiség föl nem virágoz­hat, sőt emancipálva se lesz a tedeschi­ek uralma alól. De ha vájjon e harcz kitör-e már télen? azt nem hiszem , hanem tavaszra igen. S nem ellenzi ezt Carlo Alb, azért sem, mert tudja jól, hogy minél később tör ki, annál több re­publikánus szerepe idül — mitől ő borzad, s annál nehezb lesz Lombardvelenczét királyi süveg alá vonni. — Azt azonban hisszük, hogy háború esetére franczia segélyre — ha legalább önkéntesekre is számolhatunk, sőt itt jobban félnek a béke barátai Bonaparte L. elnökségétől mint Ledru Rollintól, mert Na­póleonról teljesen hiszik, hogy nagy­bátya példájára megkísérti Olaszországot szövetsé­ges köztársaság alakában Francziaországba olvasztani. Most Rómáról, szegény Pilis!­ö republi­kánus vezér akar lenni, s azt hiszi egyik ke­zében a pandecta, másikban az 1845-ki for­radalom evangéliuma jól illik sz. Péter sü­vegéhez. Azt hiszi , politikai reformátor le­het , s pápának is meg­marad, pap is lenne katona is, vagy egy személyben Lamartine, s pater guardian. — Itt szélűben beszélik hogy az olasz nemzeti egyesület élére ő ál­lott. Én nem sok jót — vagy is helyesben nagy­szerűt várok tőle , e természettől embersze­­rető — de nem nagy lelkű férfi, jámbor — de nem nagyra merészkedő. Egy szóval al­kalmas arra , hogy egy zárdát megtisztítson henye­s vétkekben dőzsölő confraterektől, de hogy Pius valaha Olaszország szabadsá­gát , függetlenségét ki­vívja — azt nem hi­szem soha. *) Egyébiránt Rómában a democrat vagy­is köztársasági elem igen egyenlőn súlyozza magát az alkotmányos királyság barátaival. S Róma teljesen alkalmatlanná vált Pius inga­tagsága miatt az olasz ügyeket vezetni, s inkább ő kerül Sardinia, Lombardvelencze, vagy Toscana vontató kötelére. — Toscana jelenleg talán legnagyobb izga­tottságban van. Az öreg Leopold főherczeg alkalmasint legbecsületesb ember a koronás bácsik között. De népe legfölvilágosultabb része is az olasz népnek , s dühös republi­cans. Ha más fejedelme lett volna — eddig legalább is tízszer elűzte volna, de szinte lát­szik hogy megesik szive a fejedelem valódi atyai szeretetén. Ez azonban koránt sem lesz képes elfojtva tartani a köztársasági mozgal­makat, s mi ezt megelőzi — a hadi­zenész Austriának. Ezt természetesen egyetértőleg a turini s római udvarokkal teendi a kormány, s lehet — mig Róma a békés liguának fejévé válik, Toscana az olasz függetlenségi harcz­nak áll élére. — Végül írhatom , hogy a sardiniai hadse­reg nyár óta annyira rendeztetett, hogy ha Olaszország igazán akarja, tavasszal meg lesz tisztázva minden osztrák katonától. Azt is hidd el — titokban legyen mondva — hogy ha az olasz fejdeknek fél évig még nem mozdul­­nak, jövő nyáron a messinai szorostól az ap­peninekig — nincs monarchia, hanem köztár­saság. Majd el is felejtettem a nápolyi bíboros lazzaróniról szólani. Sokat mondok tudom — de ez leggonoszabb csont a mai fejedelmek között. — Ismered bunrovásait — ne szennyez­zük be a papírt nevével s a t. — FRANCZIAORSZÁG. Pár­is, nov. 8. Elnöki jelölteknek im­már csak Cavaignac és Bonaparte Lajos tekint­hetők, mert Bugeaud, Bedeau és Changarnier, visszaléptek. Lamartine és Ledru-Rollin hason­lókép szándékoznak tenni, s Cavaignacra fog­nak szavazni. A sorkatonaság és a mozgó nemzetőrség közt igen nagy ellenszenv uralkodik és már nyílt verekedésbe tört ki. A ,,M o n i t e u r“ Cavaignac választási manifestumát közli. Cavaignac határozottan a törvényes köztársaság mellett nyilatkozik, és elhárít magáról minden anti­köztársasági gya­núsítást. A köztársaság fő törekvése jó politi­kai, és társadalmi viszonyok fenntartása. Köz­társaságot jó rend nélkül, és jó rendet köztár­saság nélkül, lehetlennek tart. Miután az alkotmány egyetemes szava­zaton alapszik, tehát minden forradalmi ürügy önmagától megszűnik. Ez a köztársaság czélja és egyedüli tárgya ; kevés számú polgároknak, kikiáltva akkor, midőn minden egyéb kormány és tekintély megszűnt, nem maradandó. Bonaparte Lajos népszövetséget indítvá­nyoz egy kibocsátandó manifestumban: Fran­czia-, Német-, Olasz- és Spanyolország közt. Az eszme nem új, már XIV. Lajos is gondol­kodott róla , B. L. pedig csak hitvány csalót­­ku­l akarja használni, mellyen a fr. nép hiúsá­gát lépvesszőre csalja — t. i. v­á­l­a­s­z a őt elnökül. AUSTRIA. A Wiener Zeitung öröm­mel jelenti, hogy az 1848 évi deficit csak 65 millióra rúg — mi a nyári kimutatás szerint csupán egy kettőssel sokszorozható,­­ hanem az ő öröme onnan ered, hogy Lombar­dia és Magyarhon 30 milliónyi restantia be­hajtása után, csekélységre olvad le e deficit. Oh igen, mi többet mondunk: az austriai czi­­merben foglalt jerusalemi királyság és a stabsburg-kyburgi nagy restantia behajtása után még tetemes, fölösleg­es leend. November 25-nél érkezett olaszhoni szomorító hírek daczára sem szálott alább a pénzkeret a börzén, noha a residen­­tiában a bankokat négyelik. Gratzi lapok szerint a leopold rendű ex­bán ismét egy újabb frankenbewegungos in­vasioni készül, mellyben támogattatni fog­­. Szombatból Simunich, Kassáról Schlick, Arad­ról Puclmer (!) Suplikacz-Dahlentöl a steier határokon át. — No ez már, csak­ugyan gazda nélküli számolás. Legújabb. Tegnap este érkezett bécsi utasok szerint a ministerium Bécsben magalakult és hivatalosan kihirdetett, hg S­c­h­wa­r­z­e­n­­b­e­r­g Felix külügy és titkos házi és udvari titoknak a régi nóta szerint, Metternich ministeriuma alatt Sardiniai ügykezelő volt, ha jól emlékszünk. Egyéb nyilvános élete nin­csen. Gróf Stadion külügy és ideiglenes cultus. Már ez a gyönyörűséges mákvirág, sokkal ismeretesebb, sem hogy érdemeit kö- *) Nekünk is nagy kölöncz a magunké. *) Legújabb hír szerint Rossi minister­elnök, kit azzal gyanúsítottak, hogy nem igazán akarja Italia függetlenségét,­­ meggyilkoltatott.

Next