Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)

1995 / 3-4. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Pritz Pál: A magyar külügyi szolgálat története (1936-1941)

ki a helyét) nem bizonyult hosszú életűnek, alig több mint két esztendővel később, 1941 júniusában felmentik és egyben nyugállományba is helyezik. Naplójából tudjuk, hogy nyugdíjazása, a diplomáciai pályától való megválása saját kezdeményezésére történt, mert németellenes beállítottságát nem tudta a hivatalos magyar külpolitikával összeegyeztet­ni.21 Már jóval a világháború kirobbanása után, 1941 elején történt, hogy Irán fővárosá­ban, Teheránban létrejött az ázsiai földrészen a második magyar követség. A döntés okairól közelebbit nem tudunk, csupán egy forrást ismerünk, amely Iránban képvise­letet sürget, mert ott „jó kereseti lehetőségek mutatkoznak a magyar állampolgárok részére". Az ilyen dolgokban való segédkezésre ellenben nyilván egy konzulátus is elégséges lett volna, a politikai motivációkra, sajnos, ez eddig nem derült fény. A kö­vetség egyébként a két háború közötti magyar missziók történetében a legrövidebb életűnek bizonyult: működését már ugyanez év szeptember 17-én — feltehetőleg a háború exkalációjával összefüggésben — beszüntették.22 A teheráni követség volt a korszak utolsó magyar missziója, amelynek létrejötte a diplomáciai hálózat két évtizedes kibontakozásának szerves része volt. Minden továb­bi — illetve már részben azt megelőző — misszióátrendeződés az agressziós lépések­kel, illetve a háborúval volt ilyen vagy olyan módon, de mindenképpen közvetlenül összefüggésben. Az Anschluss után kellett az első ilyen kényszerű lépést megtenni. 1938. április 11- ével a bécsi követséget — az első külföldi állomáshelyet, ahol 1918 novemberében kitűzték a magyar lobogót — főkonzulátussá szervezték át és ennek megfelelően alá­rendelték a berlini követségnek.23 Magyarország 1939. április 11-én bejelentette kilépését a Nemzetek Szövetségéből, ennek nyomán május 15-én az addig a Népszövetség mellett működő genfi képviselet főkonzulátus lesz.24 A csehszlovák állam 1939 március derekán történt szétzúzása után a prágai követ­ség április 1-jén alakul át főkonzulátussá. Az addigi pozsonyi konzulátust viszont au­gusztus 16-tól követségként működtették tovább. A két dátum plasztikusan mutatja, hogy a Dísz téren nem siették el a szlovák bábállam diplomáciai elismerését követség létesíté­sében is kifejezni. A magyar magatartás megítéléséhez minden bizonnyal nem lényegte­len mozzanat, hogy a lengyel kormány szinte azonnal ügyvivőt küldött Tiso mellé.25 Amikor végre Budapesten döntöttek a követség létrehozásáról, akkor az addigi mün­cheni főkonzult, Szabó Györgyöt szemelték ki ügyvivőnek, de úgy, hogy áthelyezését előzetesen meg sem beszélték vele. Visszaemlékezése szerint Szabó egyik kollégájá­tól, a trieszti főkonzultól értesült a döntésről, aki telefonon megkérdezte tőle, hogy mikor hagyja el a bajor fővárost. Közismert dolog, hogy a diplomáciai állomáshelyek vezetőit elutazásuk előtt a külügyminiszter (nem ritkán az államfő) fogadja, hogy a külpolitikai vonal vitelére vonatkozó utasításokat-tanácsokat élőszóban is megfogal- Külpolitika

Next