Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)

2011 / 4. szám - MAGYAR KÜLPOLITIKA ÉS A DÉLSZLÁV VÁLSÁG - Szilágyi Imre: Magyarország és Szerbia viszonya a rendszerváltás óta eltelt időszakban

Magyarország és Szerbia viszonya a rendszerváltás óta Az első évtized nehézségei A magyar kormány már 1990-től intenzív kapcsolatokat tartott fenn a vele szomszédos délszláv köztársaságokkal. Ezek a kapcsolatok a Magyarországgal azonos értékrendet valló és azonos célokat kitűző Horvátország és Szlovénia esetében - kisebb zökkenők­től eltekintve - kiemelkedően jók voltak és ma is azok. Ebben az összefüggésben elég csak arra utalni, hogy mindkét országgal hamar megkötöttük az alapszerződést, illetve a kisebbségvédelmi egyezményeket. Az értékrendjén és külpolitikai törekvésein csak rendkívül lassan változtató Szerbia viszont már kezdettől fogva komoly gondokat oko­zott Magyarországnak. A problémákat tovább növelte, hogy az említett három ország közül éppen Szerbiában él a legnagyobb magyar közösség, s ez az elmúlt időszak ked­vezőtlen demográfiai változásai ellenére is így maradt. Nem egészen egy hónappal az Antall-kormány hivatalba lépése után, 1990. június 21-én Jeszenszky Géza a Vajdaságba és Belgrádba látogatott, ahol találkozott a szerb és a jugoszláv vezetőkkel. Néhány nappal később, Alexandar Prlja szerb külügyminiszter budapesti megbeszéléseinek alkalmából megtudhattuk, hogy „Jugoszláviával hosszú távú, stabil jószomszédi kapcsolatokra törekszünk - ez Magyarország számára straté­giai érdek..." A megbeszéléseken foglalkoztak az Osztrák-Magyar Monarchia megszű­nése után kettévágott vasúti és közlekedési útvonalak újbóli összekötésével, „ami ter­mészetesen újabb határátkelők megnyitásával jár majd együtt". Legalább ilyen fontos volt, hogy „a nemzetiségek a külügyminiszter valamennyi találkozóján szóba kerültek". A magyar fél biztosította partnereit, hogy a kormány „kész szavatolni a Magyarorszá­gon élő délszláv nemzetiségűek egyéni és kollektív jogainak érvényesítési lehetőségeit". Az új kormány új megközelítését mutatta, hogy először történt meg, hogy a legfelsőbb magyar politikai vezetés hivatalosan lépett közvetlen kapcsolatba „a Jugoszláviában, ezen belül a Vajdaságban élő magyarság képviselőivel". A kölcsönös jóindulatról és gesztusokról tanúskodott, hogy „a Szerb Köztársaság vezetőivel való megbeszélésen Je­szenszky Géza kedvezően értékelte, hogy a szerb alkotmánymódosítás során megfelelő tekintettel lesznek a Vajdaságban élő magyarság érdekeire". Másfelől viszont a külügyi szóvivő arról tájékoztatott, megemlékezünk arról, „hogy az idén lesz 300 esztendeje a szerbek magyarországi betelepedésének, s az ünnepség központja Szentendre lesz".­ A kedvező indulást azonban viszonylag gyorsan megzavarta Jugoszlávia felbomlá­sa, a sokat vitatott és a szerb diplomácia által belpolitikai céllal túldimenzionált fegy­verüzlet ellentétes megítélése, majd a délszláv háború. Magyarország számára ez azt jelentette, hogy gondoskodni kellett az ország védelméről (a szerb fegyveres erők több esetben is megsértették Magyarország határait), illetve a nagyszámú horvátországi és vajdasági magyar menekült elhelyezéséről és ellátásáról. A Külügyminisztérium ek­kor úgy ítélte meg, hogy a vajdasági magyarokkal kapcsolatos szerbiai politika nem értékelhető másként,­­mint a magyar-szerb kapcsolatok és a kétoldalú együttműködés 2011. tél

Next