Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)

2012 / 4. szám - MAGYARORSZÁG ÉS SZOMSZÉDAI - Illyés Gergely - Kántor Zoltán: Románia 1989 után

Illyés Gergely - Kántor Zoltán magyar oktatás veszélyeit hangsúlyozó erőszakos tüntetése kavarta fel a kedélyeket. Utóbbira az RMDSZ felhívására egy néma ellentüntetés volt a válasz, amelyen Maros­­vásárhely magyar lakossága kezében könyvvel és gyertyával tüntetett a magyar okta­tás visszaállításáért. Hasonló magyar tüntetésekre került sor Sepsiszentgyörgyön és Brassóban is, ám a Vatra Romaneasca egyre több városban szervezett magyarellenes akciókat. A román-magyar kapcsolatok szempontjából talán az utóbbi 23 év legjelentő­sebb, a későbbi eseményeket meghatározó momentuma a „fekete márciusnak" nevezett marosvásárhelyi magyarellenes pogrom, ahol emberéleteket követelő nyílt harc alakult ki magyarok és románok között. Az akkori román kormány Magyarországot vádolta az etnikai konfliktus kialakulásáért. 1990. május 20-án államfő- és parlamenti választásokat tartottak Romániában. Az előbbin Ion Iliescu, az időközben párttá alakult Nemzeti Megmentési Front (FSN) jelölt­je győzött, a szavazatok 85%-ával, az utóbbin pedig szintén az FSN diadalmaskodott, elsöprő fölénnyel, 67%-kal, így Petre Roman alakíthatott kormányt. A Román-kormány szakértői kormányzást, a piacgazdaságra való gyors áttérést, hatékony szociális vé­delmet, privatizációt, árliberalizációt és decentralizációt ígért, ugyanakkor látványos életszínvonal-emelkedést, a külpolitikában pedig globális nyitást és a nemzeti érdek védelmét hirdette. Petre Roman 1991 októberéig tartó kormányzása azonban nem tudta kezelni a tervgazdaság lebontásából fakadó megrázkódtatásokat: az addigi rendszerek romba dőltek, a munkanélküliség és az infláció rohamos emelkedésnek indult, az élet­­színvonal gyors emelkedése helyett a szociális biztonság maradéka is eltűnt. Politikai szempontból a régi kommunista elit átmentette hatalmát: az adminisztrációt továbbra is ők működtették, csak a csúcsvezetés változott meg. A demokratikus pluralizmusra való áttérés rendkívül erőszakos és indulatos politikai kultúrát eredményezett, felerő­södtek a nacionalista, magyarellenes hangok. Egy érzékletes példa az akkori romániai politikai valóságra: 1990 októberében a román szenátus úgy határozott, hogy a Székely­földön keresztülhaladó személyvonatokon rendőrségi és katonai járőröknek kell ellen­őrzést tartaniuk. A televízióban megmagyarázták, hogy az intézkedés célja a román utazóközönség megvédése az ott lakó utasok terrorizmusával szemben. Roman kormánya a szeptemberi „bányászjárás" miatt megbukott, utóda Theodor Stolojan lett, aki lényegében elődje programját szerette volna folytatni, ám az 1992. szeptember 27-i választásokig lényegében nem sikerült túl sok pozitívumot felmutatnia. 1991 végén, Stolojan kormányzásának elején, fontos mérföldkőhöz érkezett a fiatal román demokrácia: az alkotmányozó gyűléssé alakult parlament november 21-én el­fogadta az ország új alkotmányát,­ amelyet december 8-án népszavazás hagyott jóvá. Az új alaptörvény - amely a korabeli nyugat-európai alkotmányok rendelkezéseinek egyfajta egyvelege"­­ kimondta, hogy „Románia szuverén és független, egységes és oszthatatlan nemzetállam", továbbá „demokratikus és szociális jogállam, amelyben az emberi méltóság, az állampolgárok jogai és szabadságai, az emberi személyiség szabad Külügyi Szemle

Next