Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 4. szám - MAGYARORSZÁG ÉS SZOMSZÉDAI - Illyés Gergely - Kántor Zoltán: Románia 1989 után
Illyés Gergely - Kántor Zoltán magyar oktatás veszélyeit hangsúlyozó erőszakos tüntetése kavarta fel a kedélyeket. Utóbbira az RMDSZ felhívására egy néma ellentüntetés volt a válasz, amelyen Marosvásárhely magyar lakossága kezében könyvvel és gyertyával tüntetett a magyar oktatás visszaállításáért. Hasonló magyar tüntetésekre került sor Sepsiszentgyörgyön és Brassóban is, ám a Vatra Romaneasca egyre több városban szervezett magyarellenes akciókat. A román-magyar kapcsolatok szempontjából talán az utóbbi 23 év legjelentősebb, a későbbi eseményeket meghatározó momentuma a „fekete márciusnak" nevezett marosvásárhelyi magyarellenes pogrom, ahol emberéleteket követelő nyílt harc alakult ki magyarok és románok között. Az akkori román kormány Magyarországot vádolta az etnikai konfliktus kialakulásáért. 1990. május 20-án államfő- és parlamenti választásokat tartottak Romániában. Az előbbin Ion Iliescu, az időközben párttá alakult Nemzeti Megmentési Front (FSN) jelöltje győzött, a szavazatok 85%-ával, az utóbbin pedig szintén az FSN diadalmaskodott, elsöprő fölénnyel, 67%-kal, így Petre Roman alakíthatott kormányt. A Román-kormány szakértői kormányzást, a piacgazdaságra való gyors áttérést, hatékony szociális védelmet, privatizációt, árliberalizációt és decentralizációt ígért, ugyanakkor látványos életszínvonal-emelkedést, a külpolitikában pedig globális nyitást és a nemzeti érdek védelmét hirdette. Petre Roman 1991 októberéig tartó kormányzása azonban nem tudta kezelni a tervgazdaság lebontásából fakadó megrázkódtatásokat: az addigi rendszerek romba dőltek, a munkanélküliség és az infláció rohamos emelkedésnek indult, az életszínvonal gyors emelkedése helyett a szociális biztonság maradéka is eltűnt. Politikai szempontból a régi kommunista elit átmentette hatalmát: az adminisztrációt továbbra is ők működtették, csak a csúcsvezetés változott meg. A demokratikus pluralizmusra való áttérés rendkívül erőszakos és indulatos politikai kultúrát eredményezett, felerősödtek a nacionalista, magyarellenes hangok. Egy érzékletes példa az akkori romániai politikai valóságra: 1990 októberében a román szenátus úgy határozott, hogy a Székelyföldön keresztülhaladó személyvonatokon rendőrségi és katonai járőröknek kell ellenőrzést tartaniuk. A televízióban megmagyarázták, hogy az intézkedés célja a román utazóközönség megvédése az ott lakó utasok terrorizmusával szemben. Roman kormánya a szeptemberi „bányászjárás" miatt megbukott, utóda Theodor Stolojan lett, aki lényegében elődje programját szerette volna folytatni, ám az 1992. szeptember 27-i választásokig lényegében nem sikerült túl sok pozitívumot felmutatnia. 1991 végén, Stolojan kormányzásának elején, fontos mérföldkőhöz érkezett a fiatal román demokrácia: az alkotmányozó gyűléssé alakult parlament november 21-én elfogadta az ország új alkotmányát, amelyet december 8-án népszavazás hagyott jóvá. Az új alaptörvény - amely a korabeli nyugat-európai alkotmányok rendelkezéseinek egyfajta egyvelege" kimondta, hogy „Románia szuverén és független, egységes és oszthatatlan nemzetállam", továbbá „demokratikus és szociális jogállam, amelyben az emberi méltóság, az állampolgárok jogai és szabadságai, az emberi személyiség szabad Külügyi Szemle