Kakas Márton, 1894 (1. évfolyam, 1-14. szám)

1894-09-30 / 1. szám

­­ikor elhatároztam, hogy Kakas Mór­­||| ton cím alatt lapot indítok, első 1* dolgom volt felkeresni atyamesterün­­ket, Jókai Mórt, hogy tőle a cím és alak használására engedélyt kérjek. Mert ő találta ki, ő használta és ő tette népszerűvé ezt az alakot, ezelőtt több mint harminc esztendővel. Jókai aztán úgy tett a Kakas Mártonnal, mint a gazdag ember a ruhájával: félretette, mielőtt elviselte volna. 1894. augusztus 16-kán, délután 1­, 5-kor jelentem meg a költő Bajza­ utcai lakásán. Aznap jött Balaton-Füredről, kocsija a kapu előtt várta. Mikor felsiettem a lakására, már lefelé jött a lépcsőn. e Jókai Flór és Kakas 1'Párton. b b — Ülj a kocsimba, az Atheneumhoz me­gyünk, majd ott elintézzük. — Elintézhetjük útközben is. — Hát előbb akkor a takarékpénztárba megyünk. A kocsi robogott végig az utcán, az embe­rek mindenütt köszöntek Jókainak. Én meg úgy tettem, mint a keresztfára szállt varjú, fogadtam a köszöntéseket. Útközben előadtam e kérésemet. A költő rám nézett jóságos, szelid szemeivel, s szólt: — Hát ti, mai nemzedék, emlékezzek még a Kakas Mártonra ? Átengedem, szivesen áten­­gedem­ . . . És elkezdett a régi időkről beszélni, mikor ő a Kakas Mártont megalkotta. A frakkerek oly gyorsan robognak és én oly rövid ideig lehet­tem Jókaival! Istenem! miért is nem ültünk omnibuszra, akkor máig se érkeztünk volna a józsef-téri takarékpénztárhoz. De megérkeztünk. — Sok szerencsét kiváltok a vállalatodhoz, — szólt a költő a kocsiról leszállva, — tiszta szívemből kiváltom, hogy sikerüljön . . . csak ne személyeskedjél a lapodban. Oly gyorsan eltűnt a kapu alatt, hogy csak köszönetemnek és hálámnak adhattam még egy­szer kifejezést. Azt a már nem volt időm meg­­ígérni, hogy nem fogok személyeskedni . . . Pedig isten bizony szándékomban volt. A—se. A MAGYAROK BEJÖVETELE kis hamis. — 3/1.ilyen sápadt maga máma kisasszony ! — adat mondjon, valamit, amitől, el­­piruljak. Vannak ostobaságok, melyeknek elköveté­sére csak szellemes emberek képesek­ a zöldből. Egy regényből. . . . gíg gróf hátratett hegekkel sétált a kertben, az ujságot olvasva. . . . * Sokszor szellemes embernek tartanak vala­kit, aki jól eszében tudja tartani mások szel­lemességeit. A K. M. (A Zöldfa-utcában hanyatt fekteti a lordot.) Látja lordságod a homlokzatot. L. Pl. Nem. Lord Plumkett s az új városháza. K. M. (a városháza tetejére vezeti). Hát igy? L. Pl. így se! K. M. (a szembejevő ház padlásablakába viszi). Nos? L. Pl. I­gy már gyönyörű.

Next