Kakas Márton, 1895 (2. évfolyam, 15-66. szám)

1895-01-06 / 15. szám

3 így indultam el hazulról új esz­tendő reggelén. Az új év áldozdtta. Hs így legratulálva érkeztem haza este. Kaszárnyából. Október 1-én, a­mikor a rekrutákat még egyszer megvizsgálta az ezred orvosa, az egyik arról panaszkodott, hogy a torka fáj. — Sebaj ! nyugtatta meg az orvos. — itt a kaszárnyában úgy se kell énekelnie. * Az altiszt oda szól az egyik katonának: — Hallja csak, miért szegzi maga a szemét mindig a földre? Azt hiszi, hogy szénára bukkan? Piktor urak! A művészetek fellendülését szivemen hordom, s érte áldozatokra is kész vagyok, a­mint ez a fölhívásom is bizonyítja. Föl­szólítom ugyanis önöket, hogy rajzolják meg a következő jelenetet: „A király az udvari kocsi ajtajaiból a várótermen át egyenesen a fogatába lépett.“ (Magy. Ujs.) A legjobb s a fentebbi állapotot leg­hívebben kifejező rajz küldője számára jutalomképen elő­szetek a M. U. ezután még megjelenő számaira. Kakas Márton: A családi képtárban. Háziasszony (egy képre mutatva): íme, a boldogult férjem nagyapja unokafivére nejének a dédapja. Híres hadvezér volt — de nagyon szerencsétlen ember. A­hány ütközetben részt vett, mindenikben ott veszett egy karja, vagy egy lába. Vendég. • Borzasztó ! És hány ütközetben járt a nemes ős? Háziasszony. Huszonhatban! KAK­A­S MÁRTO­N Váratlan fordulat. Az állatkertnek uj csodája Rinóceros. Egy férj csodálja. Majd igy sóhajt: Te boldog állati L'd szarv az orrog van te nálad, I. 35 óldba állat. Jelentés a népszinmű-pályyázat. A bírálók szívességéből módunkban van közölni ismertetését néhány darabnak, melyek a pályázatban részt vettek és a melyek nem babérra, de bogáncsra érdemesek. A munkák sokáig porladtak a pályabírók fiókjaiban és mégis koraszülöttek. Imhol egy kis bokréta: I. A fütyülő kukac. A darab szerzője hisz a lélekvándorlásban és egy ószeres lelkét egy kukacba kergette. Az ószeres és a kukac kalandjai töltik ki a darabot. II. Ki a leg­ény a csárdában ? A szerző azokat a verekedéseket, a­melyeknek vasár- és ünnep­napokon a Mozesko-féle vendéglő színhelye, dra­matizálta. Darabja összefüggetlen jelenetekből áll, amelyeknek mindig az a vége, hogy a hőst ki­dobják. A darabban 6000 törött edény szerepel és a mentőegyesület állandóan színpadon van. A vere­kedések olyan sikerítően vannak leírva, hogy a pályabírók egyike elveszítette hallását, III. A szerelmes panganét. Ennek a darabnak a szerzője éles megfigyelő, aki az Erzsébet- és a Széchenyi-tér bakáit népszinmű-hősökké teszi meg. Más tragédiákban a hősök meghalnak, ebben a da­rabban 141 születés történik. Az utolsó jelenet az újszülöttek sivitó apoteozisa, pomádés boltban. — leérek egy tégely hajnövesztőt. — Vjs, vagy nagy tégely tetszik? — Kicsit kérek, mert csak rövidre aka­róul ereszteni a hajamat. — SZÍN­HÁZ. Nincsen nap Bokor nélkül. Az operettejét e héten 25-ször adták, egy nép szili m­űve pedig pályadíjat nyert. Úgy látszik, e férfin nem kis alamuszi és rózsabokorban jött a világra. Bokor József a Télen című darabját nyáron írta meg, őszszel nyújtotta be és tavasz­­szal látja majd szilien. Csak az a kérdés, hogy hány tavaszt fog megérni? A népszínmű bírálóbizottság 91 jeligés levelet égetett el, tehát 91 szerzőnek fűzött be. Az operaház műsora, ha nem is változatos, de nagyon változó.

Next