Kakas Márton, 1898 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1898-01-02 / 1. szám

Kakas Márton Új esztendő! Tizenkettő! Üt az óra, S tovább siet mutatója. Meg nem áll egy pillantásig — Múlik az év — s itt a másik! S aggódván és reménykedvén Megcsendül a régi refrén, Zengik ifjak, aggastyánok: „Boldog újévet kivánok!“ Borongós nap­ ez az idén, Halovány az ünnepi fény. Kél a gazda nagy panaszra: Sok munkája, kevés haszna! Vetését ha Isten áldja: Cucilista le nem vágja! S tanulván a rossz példákból: A Szerencse — az is sztrájkol! Fölsóhajt ma a hazafi: Van is oka sóhajtani! Ezer csapás nyakunkra jár: Akár csak a török, tatár ! Provízió, protekció, korrupció, obstrukció. Nagy porció — egyik se jó! Görnyed bele a náció . . . De mi gondunk ma a gondra? Ím, az új év szárnyát bontja. Úgy ragad föl hevenyébe, A reménység szép egébe. A­hol csupa fényes angyal Köszönt minket édes dallal. Angyal zengi —* hallgassátok: „Boldog újévet kívánok!“ Szilveszteri tört­énet avagy ne igyál puncsot ismer­etlenekkel. A­z Rmmt-kávéházban, hol évek óta törzs­vendég vagyok, Szilveszter estéjén ingyen puncsot szoktak kiosztani a bizalmasabb napi kuncsaftok között. Minthogy szerény jövedelmemnek azt a részét, melyet némelyek az oroszlánról, a hatal­mas bestiáról neveztek el, rendszeresen a Riviera­­kávéház fizetőpincérének szoktam átadni, én is kaptam egy ingyen puncsot, a­mit azzal viszo­noztam, hogy kilenc üveg igazi Pommery sec-et hozattam. A pezsgőtől úgy tisztelettel alulírott, mint az összes közel fekvő asztalok becsíptek, s igy történt, hogy a lámpalecsavarást követő pillanatokon több nyájas, de ismeretlen férfit öleltem elkesülten a keblemre. Különösen egy rövidre­­ girt, vörös bajuszú úri­emberrel váltot­tam barai csókokat, egy polgári ruhába öltözött, vidám albínóval, a­kinek ez volt a kedvenc mondása: — Azt a nemjóját a micsodájának . . . Mikor a kilencedik üveg pezsgőnek is sze­rencsésen a fenekén jártunk, egyszerre rémülten megálltam. Furcsa, mondhatnám különös látvány ötlött a szemembe.

Next