Kakas Márton, 1900 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1900-03-25 / 13. szám
Kakas Márton A Kakas Márton arcképcsarnoka. Itt közöljük annak az embernek az arcképét, aki csodálkozott azon, hogy a Telekydíjat Prém József nyerte el: Alborák a Duna fenekén. Alborák három napig nem jött be a szerkesztőségbe, végre mégis megérkezett csuromvizesen. — Mi történt magával? — Hát nem hallotta ? — Nem. — Nem hallott a paksi katasztrófáról ? — De igen. — Nos, hát én is a között a huszonöt ember közt voltam, a ki a kompról a Dunába fordult. Tengerrészes fürteimmel vidám csukák játszottak s orromba tízezer ikrát rakott a potyka. — Ön hazudik! Hisz kiderült, hogy a paksi katasztrófa nem is igaz! Természetesen ön sem fuladhatott a Dunába. — Erre csak most jön reá ? Ha belefuladtam volna, nem lehetnék itt! — Ez igaz, de akkor miért vizes ? — Mert odakint esik az eső, a szerkesztő úr esernyőjét pedig elvesztettem. A legnagyobb csoda. Csodálatos ma az idők folyása. elmélkodik a napok krónikása. Elmúlt egy hét s a tisztelt honatyák Párbajban egymást nem szabdalgaták. A Lloyd-klubban — mily szenzáció! — Nem keletkezett újabb frakció. A leleplezés gyászipara pangott — Nem sikkasztottak el megint egy bankot. Elérte Prém, a győzelmes, a boldog, A dijnyerésben a világrekordot; Lefőzte Bokort és lefőzte Somlót, Kik legalább is hozzá hasonlók! Mindez oly rendkívüli, oly csodás . De mégis, a legnagyobb csoda más : Hogy eltelt már egy hónap is jóformán. És mégse bukott meg az osztrák kormány ! A BABA KÍVÁNSÁGA. — Gólya néni, vigyen valami gazdag családba !