Kakas Márton, 1901 (8. évfolyam,1-52. szám)

1901-11-10 / 45. szám

4 Kakas Márton – A francia-török konfliktus. — A Kakas Márton tudósítójától. — A francia hajóraj tudvalevőleg a mitilénei vizeken cirkál, hogy a kellő pillanatban meg­kezdhesse az ostromot Törökország ellen. A konfliktusnak a szegény muzulmánok pillanat­nyi pénzzavarában rejlik az oka. Franciaország adósságokat követel, Törökországnak pedig mindene van, csak pénze nincs. Valószínű tehát, hogy a háború már legközelebb megindul. Annyi bizonyos, hogy ez az ütközet korszakot alkotó lesz az adósok és hitelezők történetében, mert a világ teremtése óta most esik meg elő­ször, hogy a hitelező mérges hadihajókat moz­gósít a késedelmeskedő adós ellen. A megindult háború tehát gazdag olyan részletekben, melyek mindeddig ismeretlenek voltak a véres króniká­ban , s a Kakas Márton — az első hír vétele után — azonnal kötelességének tartotta, hogy hadi tudósítóját az első mitilénei gyorsvonattal a mozgalom színhelyére expediálja. Munkatársunk a következő táviratban szá­mol be az érdekes konfliktus eseményeiről. Mitiléne, november 7. A francia hadihajók teljes számban ideér­keztek. A hajóraj parancsnoka Mr. Champache, állami fővégrehajtó, a­ki rögtön, hogy a flotta kikötött, megjelent a mitilénei Polgári Társas­körben, s e szavakkal fordult az elnökhöz: — Tramtara, tramtara, tramtara, tam ! Elő­ször, másodszor, harmadszor kérdem: hajlan­dók-e önök kifizetni a török állam adósságait? Az elnök kijelentette, hogy összes vagyona mindössze kilenc para s hogy a mitilénei arisz­tokrácia körében általánosságban is oly zilált a pénzügyi helyzet, hogy az alsóst három hónap óta hozamra játszszák, s a girincpénzt, további intézkedésig, beszüntették. A kilenc párát azon­ban szívesen fölajánlja, ha a hajóraj elvonul Mitiléne alól. — Senki többet? kérdezte a hadi végrehajtó szigorúan. Minthogy a kilenc páránál nem akadt több készpénz az egész társaságban, s Mr. Cham­pache a kalábriás­ táblákon fölírt nyilakat nem akarta elfogadni fizetés gyanánt, a két fél közt minden tárgyalás abbamaradt. Mr. Champache visszavonult a hadihajóra, s expressz táviratban értesítette a köztársaságot az eredmény felől. Este, körülbelül fél hét óra tájban, újabb esemény történt: az egyik hadihajót vezénylő naszádbecsüs a flottahiénákkal együtt újra be­ment Mitilénébe, hogy a pénzt a törökökből ki­vegye , fáradsága azonban, sajnos, szintén hiába­valónak bizonyult. Mr. Champache erre kira­­gasztatta a város kapujára az árverési hirdetést, fölhívja az illetékes egyéneket, hogy esetleges igénybejelentéseiket 24 óra alatt eszközöljék. A hirdetés végén könyörtelenül megjegyezte, hogy az árverés határnapján a török birodalom becs­áron alul is el fog adatni a jelentkezőknek. A kínos ügy ezidőszerint még mindig nem jutott dűlőre. Az egyik vezérkari hiéna ajánla­tot tett a szultánnak, hogy az országot kéz alatt megveszi, de a dolog még aznap a fülébe jutott az egyik ellenvégrehajtónak, a­ki a vezér­kari hiénát a korvettbecsüs segítségével elfogta. Az árverést, minden valószínűség szerint, a jövő hónap közepe felé megtartják. A kis haszontalan. — Na várj, haszontalan kölyök, ma sem kapsz­­vacsorát. — Hát még mindig nem kapott a papa fizetést?

Next