Kakas Márton, 1901 (8. évfolyam,1-52. szám)
1901-11-10 / 45. szám
4 Kakas Márton – A francia-török konfliktus. — A Kakas Márton tudósítójától. — A francia hajóraj tudvalevőleg a mitilénei vizeken cirkál, hogy a kellő pillanatban megkezdhesse az ostromot Törökország ellen. A konfliktusnak a szegény muzulmánok pillanatnyi pénzzavarában rejlik az oka. Franciaország adósságokat követel, Törökországnak pedig mindene van, csak pénze nincs. Valószínű tehát, hogy a háború már legközelebb megindul. Annyi bizonyos, hogy ez az ütközet korszakot alkotó lesz az adósok és hitelezők történetében, mert a világ teremtése óta most esik meg először, hogy a hitelező mérges hadihajókat mozgósít a késedelmeskedő adós ellen. A megindult háború tehát gazdag olyan részletekben, melyek mindeddig ismeretlenek voltak a véres krónikában , s a Kakas Márton — az első hír vétele után — azonnal kötelességének tartotta, hogy hadi tudósítóját az első mitilénei gyorsvonattal a mozgalom színhelyére expediálja. Munkatársunk a következő táviratban számol be az érdekes konfliktus eseményeiről. Mitiléne, november 7. A francia hadihajók teljes számban ideérkeztek. A hajóraj parancsnoka Mr. Champache, állami fővégrehajtó, aki rögtön, hogy a flotta kikötött, megjelent a mitilénei Polgári Társaskörben, s e szavakkal fordult az elnökhöz: — Tramtara, tramtara, tramtara, tam ! Először, másodszor, harmadszor kérdem: hajlandók-e önök kifizetni a török állam adósságait? Az elnök kijelentette, hogy összes vagyona mindössze kilenc para s hogy a mitilénei arisztokrácia körében általánosságban is oly zilált a pénzügyi helyzet, hogy az alsóst három hónap óta hozamra játszszák, s a girincpénzt, további intézkedésig, beszüntették. A kilenc párát azonban szívesen fölajánlja, ha a hajóraj elvonul Mitiléne alól. — Senki többet? kérdezte a hadi végrehajtó szigorúan. Minthogy a kilenc páránál nem akadt több készpénz az egész társaságban, s Mr. Champache a kalábriás táblákon fölírt nyilakat nem akarta elfogadni fizetés gyanánt, a két fél közt minden tárgyalás abbamaradt. Mr. Champache visszavonult a hadihajóra, s expressz táviratban értesítette a köztársaságot az eredmény felől. Este, körülbelül fél hét óra tájban, újabb esemény történt: az egyik hadihajót vezénylő naszádbecsüs a flottahiénákkal együtt újra bement Mitilénébe, hogy a pénzt a törökökből kivegye , fáradsága azonban, sajnos, szintén hiábavalónak bizonyult. Mr. Champache erre kiragasztatta a város kapujára az árverési hirdetést, fölhívja az illetékes egyéneket, hogy esetleges igénybejelentéseiket 24 óra alatt eszközöljék. A hirdetés végén könyörtelenül megjegyezte, hogy az árverés határnapján a török birodalom becsáron alul is el fog adatni a jelentkezőknek. A kínos ügy ezidőszerint még mindig nem jutott dűlőre. Az egyik vezérkari hiéna ajánlatot tett a szultánnak, hogy az országot kéz alatt megveszi, de a dolog még aznap a fülébe jutott az egyik ellenvégrehajtónak, aki a vezérkari hiénát a korvettbecsüs segítségével elfogta. Az árverést, minden valószínűség szerint, a jövő hónap közepe felé megtartják. A kis haszontalan. — Na várj, haszontalan kölyök, ma sem kapszvacsorát. — Hát még mindig nem kapott a papa fizetést?