Kakas Márton, 1906 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1906-01-01 / 1. szám

Uj esztendő. Ha megcsendül a bűvös ének, Ujjongva zengik angyalok, S tündöklőbb ragyogással égnek A gyémántszemü ősi­lagok, A varázslatos éjszakába Akkor születik a világra A szent gyermek, a glóriás, Az üdvöt hintő Messiás . . . S ha az Idő kereke fordul Illan a perc, az év lejár, A vén harang reszketve kondul És összekoccan a pohár. Nézzük a múltat elborongva S ránk száll a jövő köde, gondja, Új év, pitymalló ünnepén Akkor születik a Remény . . . Az ég irgalmas Messiása Többé nem száll a földre se. Nem táplál ezreket varázsa: A Hitnek áldott kenyere. Nem tesz csodát, amerre lép, Balzsamot nem hint szerteszét, Nem gyógyít vérző sebeket S nem hirdet örök életet . . . Kárpótlásul, vigasztalásul Csak a Remény maradt nekünk. Mikor egy év kriptája zárul, Csakis felé repeshetünk. Ma ő a világ Megváltója: Szivünk a kétségtől megóvja. Tátongó ösvények felett Szivárvány-hidon átvezet . . . Vad pusztaság bús vándorának O tündökölj, szent égi fény! A várvavárt, uj Messiásnak Te prófétája légy, Remény! Súgd nemzetünknek is fülébe, Hogy eljő Megváltója végre. Úgy várjuk is ez Eljövendőt! A boldogabb, szebb uj esztendőt! . . IZatóc­i Márton: A Házelnök ebédei. Igazán, a mai politikai élet sivatagában valóságos testet-lelket üdítő oázist alkotnak a Justh Gyula ebédei. Jól teszi az elnök úr, ha ebédet át! Ha nem ad ebé­det az udvar, adjon legalább a Ház elnöke. S hadd lássa Bécs, hogy ha kimondhatlan nyomort és szenvedést akar is ránk bocsátani, mi azért jól élünk — jusst is ebédelünk! Bécsiek ugyan soha sincsenek meghiva az elnök úr asztalához, de azért jól tudják a Lajthán túl, hogy az elnök úr ebédei ugyancsak paprikásak. Mert nagy mester ám a Justh Gyula szakácsa: Bécs orra alá reszeli a tormát, a Burg orra alá töri a borsot! S bár ismételjük, az elnök úr még egyetlen labancot se hívott meg úri asztalához, az ő ebédjeivel mégis legjob­ban a labancok vannak jól lakva. Azt is jól teszi Justh Gyula, hogy most, a­mikor az abszolutizmus csörgeti a láncát, egy kis fogoly pecsenyé­vel figyelmezteti a hazafiakat, hogy mi vár reánk? Mikor aztán a dessert kerül az asztalra, a vendégek rendesen fügét mutatnak Bécsnek. Szőlő azonban nincs a dessertben. A házigazda vigasztalja a vendégeit: lesz még szőlő lágy kenyérrel! Hát még mikor a kuruc dalok poétája feláll s „ r r „ . A „ elmondja az o lelekébreszto poharköszöntoit! Minden köszön­tője egy-egy Talpra magyar teszt alakjában. S erősen biztat bennünket a remény, hogy ezeknek a hazafias pohár­köszöntőknek utó végre is — Bécs issza meg a levét. Csak egy hiányossága van az ebédeknek. Se tojásos sató, se tojásos puncs, se semmiféle néven nevezendő tojá­sos eledel nem kerül az asztalra. Az elnök úr ebben taka­rékos, mert hiszen a tojás drága. De hát erről éppen a kurucok mondanak le szives-örömest. Mai napság más célokra kell fordítani a tojást . . . A különbség. — Mi a különbség az automobil és a darabont-kor­mány között? — Semmi. Mind a kettő vaktába rohan és csak bűz marad mögötte. Kiev. — : Kievben már megint kitört a lázadás! — : Igen, ott sohase tudnak a zavarokból kiev­ickélni. Fejérváry — beteg. Fejérváry Géza báró erősen meghűlt s influenzát kapott. Az orvosok ugyan nem tudják, mitől halt meg, mi azonban megmondhatjuk. Hülésének okai a következők: 1. A miniszterelnök volt az, a ki elhidegitette a nemzetet a királytól s ettől ő maga is meghűlt. 2 Nem csoda, ha meghűlt, hiszen a nemzet rm­inden kívánsága hidegen hagyja. 3. A miniszterelnökben a magyar érzés már régen a fagypont alá szállt. 4 Fejérváry sokat érintkezik Rudnayval, a­kinek még a lovai is náthásak.

Next