Kakas Márton, 1907 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1907-01-06 / 1. szám

2 RcCkcus Mdurton Az örök város. Megdőlt, Trójának dicsősége, Oda a fényes Babilon. Pompéjit a pokol benyelte, És Ninive is puszta rom. Az Akropolis­z falát is Busan mutatja a görög. Csak egy város van a világon, Mely halhatatlan és örök. Tudjátok, hogy hivják e várost? Dallamos neve: Köpenik. Ő alkotói nagy művészek, Hatalmas teremtő zsenik­ . Majd itt, majd ott építik újra, Ha össze is dől hirtelen, ím, nálunk is megint felépült A kies Margitszigeten. Tornyai hetykén égbe szúrnak, Cifra, csudás, tündéri vár. A jámbornak, kit belevezetnek, A szeme, szája is eláll. Az építője majd egy varga, Majd valami más Hosztalek. A szélhámosság városába Mindig akad naiv balek . . . Lefőztek, szörnyűmód lefőztek O köpeniki kapitány: A Margitsziget kékszakálla Melletted szédítő Titán! A női szivek Hosztalekje A diplomata doktor úr : A szélhámosság diplomáját Kiérdemelte ravaszul! Hány megtört szív keserg utána, S hány eltékozolt hozomány! A köpeniki kapitánynál Nagyobb zsivány volt e zsivány. Pokoli furfanggal lett úrrá Ártatlan, gyönge sziveken. Kik most Köpenik romjai közt Sírnak a Margitszigeten . . . A Margitsziget Köpenikje, igaz, hogy végre összedőlt. De mindörökre ezt a várost Sajnos, nem nyeli el a föld. Fölépítik azt újra, újra. Hazug, szélhámos, nagy zsenik. A jó, naiv, balek világon Örök város — Köpenik . . . / Bánffy. — Bánffy nagyon haragszik a koalícióra. — Igen. Robbantál dühös rá. Uj Petőfi. (A hófúvás korában.) Úgy keltem én útra mint kis gyermek. És mint meglett férfi, úgy jöttem meg . . . Nábobok veszedelme. Nézzétek ezt az embert! Minap még dúsgazdag ember volt, most pedig szegény, mint a templom egere. — Hát hogy lett koldussá olyan hirtelen ? — Mert a nagy havazás idejében bérkocsin járt Budapesten! — Egy ember tegnap meg akart csókolni, de átadtam egy rendőrnek. — Miért tetted ? Szegény ember bizonyára őrült volt. Barátnők közt. 2

Next