Kakas Márton, 1908 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1908-01-05 / 1. szám
' UTostolb 2d írton Hegyesi Spitzné Nekem persze senki se mert mondani ilyen kedvességet, legfeljebb csak gondolták magukban. Vagy nem ? Ha csak a jó kívánságok kellenének hozzá, nekünk nagyon boldog újévünk lenne. Az emberek úgy jöttek hozzánk gratulálni, mintha egy népkonyhába tódulnának. Bizonyosan tudják, hogy az ő kívánságuk nem sokat használ, mert ha használna, akkor nem pazarolnák másra, hanem megtartanák maguknak. Különben is, ha én pénzért veszek valamit, akkor a legelőkelőbb és a legfinomabb üzletbe megyek vásárolni. Ha tehát nekem jókívánságra van szükségem, akkor nem veszem a házmestertől, az utcaseprőtől és a süteménykihordótól. Ezek az emberek hiába is jöttek hozzám, nem csinálhattak velem üzletet. Pénz helyett azt a jó tanácsot adtam nekik, hogy csak tartsák meg a jókívánságaikat, mert nagyobb szükségük van reá, mint nekem. Az egyszeri rabbinusné tanított meg engem arra, hogy nem kell az emberek közé szórni a pénzt. Ez a bölcs asszony nämlich elkergetett az ajtajából minden kéregetőt. Egyszer egy vándorló talmudista kopogtatott be hozzá egy kis kalamizsnáért. — Micsoda egy vakmerőség ez magától ? — kiáltott reá a rabbinusné. •— Nem tudja maga, hogy a rabbinusnál nem szabad kéregetni? — Azt tudom, — felelte nyugodtan a talmudista, — hogy a rabbinusnál nem illik kéregetni, mert ő maga is egy szegény ember, de azt nem tudtam, hogy a rabbinus éppen ebben a házban lakik. A suszternál kinn lóg egy cipő, a bádogosnál egy kanna, ha tehát a rabbinusnál is kinn lógna a falon a rabbinusné, akkor mindenki tudná, hogy ki lakik ott, egyről-másról. A rabiátus bőröndös. Vevő: Ez a bőrözd kicsi! II. Bőröndös: Mit ? III. - ez kicsi?