Kakas Márton, 1911 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1911-01-01 / 1. szám

T­­a­­rd­s AT'Vrfori Uj esztendő. Uj esztendő, légy köszöntve, Gyönyörű tündérleány! Ki átléped küszöbünket E szép napnak hajnalán. Reméljük, nem üres kézzel Jössz, te édes hajadon. Mint egy ószeresnek: oly nagy Batyu van a hátadon. És e zsákban nincsen, ugy­e, Értéktelen, ócska lom? Sőt temérdek kincs meg áldás, Jóknak drága jutalom. Angol- azaz angyalflastrom, Melytől gyógyul sok sebünk. S rózsa, mit a birka­tűrés Termett végre minekünk . . . Mert úgy gondold meg a dolgot Mielőtt a földre szállsz: Sohse volt itt annyi bű­baj. Mint a mennyit most találsz. Nem nyúlt feléd annyi kéz még. Mint a mennyi most fogad: Tündérország kincstárában Jól megtömd hát zsákodat! S felelt rá az égi tündér: — Ó mi képtelen beszéd! Eltitkolni én előttem A valót, ez mégse szép. Én úgy vagyok értesülve Ez a föld itt Kánaán. Bőven ontja mindig, mindazt, A­mit tőle — Bécs kíván. Igen, igen, kérjen bármit A hadügyminiszter úr: Feneketlen hordójába Hordjátok ti pazarul. S még ti festitek a falra Nyomor, ínség képeit? Gazdag nép az, a melynek még Dreadnoug,áitokra is telik! Elképedek e szavakra: — Jaj, bohó tündérgyerek! Ki az, a ki ilyen szörnyen Elcsavarta a fejed? Bírjuk, bírjuk mi a terhet, Azt gondolod, ugyebár? Tündérhonda, látszik, csak a Neue Freie Presse jár! . . Hiszen épp a hadseregnek Vagyunk mi a koldusa. Mert az hízik: éppen azért Koplal itt a kultúra! Tisztviselő, postás, tanár, A jobb sorsot mind lesi — S Bécs előlük a kövérebb Falatot mind eleszi . . . Elgondolkozik a tündér: — Ez már gonosz állapot! így, megvallom, segíteni Kissé nehéz rajtatok. Hisz akkor itt hiába szórom Áldásomat: kárba vész, Ha tőletek mindent elszed Az a csúnya bécsi kéz! Akkor, akkor, jó emberek. Volna egy bölcs ideám: Segíteni elsősorban Magatoknak kéne ám! S a mely minden kincseteket Zsákjába tömné be: Adta lelke! koppintsatok A bécsi kéz körmére! Ne adjatok oda mindent, A mit kérnek tőletek! Elsősorban magatoknak Dolgozzatok, gyüjtsetek. Kultúrára és iparra Költsétek a milliót! Mit hizlalni a trieszti Stabilimento Teknikót? így a tündér — S köd előtte, Köd utána, tova leng. S mit bölcs, rózsaajka mondott: Most is a fülembe cseng. Hogy segítsünk jó magunkon. Van igazság abba’ sok. Gondolkozzunk rajt’ egy kicsit Az uj évben, magyarok! . . . Újévkor. — Ő ezek a borravalóleső piócák, ezek a . . . — Valahova el kellene utazni előlük. — Ugyan hagyj­a! Tavaly új év előtt egy héttel haza­utaztam a megyesi pusztára és ki sem mozdultam onnan január végéig. Akkor jöttem haza Budapestre. ■— No ez jó gondolat! — Ugyan hagyja! Először is ott újév napján Cibere Demetertől és Putu Balázstól már jókor reggel hallottam, hogy „az Isten aggyon az urnák bódog uj esztendőt!“ Mi­kor aztán hazaérkeztem, az ajtóban a házmester fogadott fényes segédlettel és egyhangúan kívánták, hogy ha meg­pukkadok is, de boldog új évem legyen . . .

Next