Kakas Márton, 1912 (19. évfolyam, 1-51. szám)

1912-01-01 / 1. szám

21-os.DVL. ICt ! Tí­p­­s Meh 'tot ! Csingilingi csingiling! Csingilingi csingiling! Ki van künn? Az angyal! A homlokán aranyos, Ragyogó csillaggal. Most hagyta el éppen a Fényes menyországot. Onnan hozott egy üres. Meg egy teli zsákot . . . Hohó, megállj, poéta! Ugyan, mi lett téged? A nagyoknak fabrikálsz Gyermekversikéket? Menyországról, angyali Mit mesélsz te nekünk' ■ Jaj, de rég volt, a­mikor ilyesmivel éltünk . • ■ Hagyjátok csak, mit csinál, Tudja a poéta. Hadd legyen ma gyermekvers Húrjaim játéka. , Uj eszteriő reggelén Gyernek lesz a felnőtt MáV Hittel, reménnyel Lesi a jövendőt. Köszöntse llát gyerek vers Hajnalát az évnek: Fejezzem be — hallga csak! Gyerekmesékémet. Mesémet az angyalról. Ki égből leszállóst. Onnan hozott egy teli. Meg egy üres zsákot. Tele zsákban a mi van: Kincs-arany, meg rózsa. Azt mind a mi fejünkre, Lábunk elé szórja. Szegény ember gyötrelme, Buja-baja, gondja, Tömje be az üresbe, S dobja a pokolba! Legyen teli zsákjában Szeretet és béke, Hadd viruljon föl a Föld Szomorú vidéke. A másikban vigyen el Gyűlöletet, átkot — Szegény, szegény tündérke! Nehéz lesz a zsákod . . . ír Ti Gyerekmese, gyerekvers F­zt kívánja néktek: Vajha be is váltaná A zord, komoly Élet! Csingilingi csingiling, Cseng a bűvös csengő. Kicsi és nagy gyerekek: Itt az új esztendő! . . Álom. — Tudja Mici kisasszony, az éjjel azt álmod­tam, hogy megkértem egy minden tekintetben nekem való kedves és szép leány kezét. — Úgy ? És mit feleltem: Az anyós. Férj: Miért ijedsz meg egyre, ha anyádéktúl vidám képpel jövök haza? ■ Nő: Mert ilyenkor mindig attól félek, hogy a mamát valami baj érte. Ajánlat­ : Én messzelátó vagyok! —: Úgy! Akkor engedje meg, hogy ma este elvigyem magát a színházba! Bók. —: Láttam tegnap az új szerepében, mondha­tom elragadó volt! —: Köszönöm, de — nem hiszem! Tudom én, hogy ahhoz a szerephez szépség és ifjúság kellene... •—: Biztosíthatom, hogy maga az ellenkezőjé­ről győzött meg bennünket! . .. 1. SZÁM.

Next