Kakas Márton, 1912 (19. évfolyam, 1-51. szám)

1912-01-01 / 1. szám

1 SZÁM. Újévi védekezés. l­o kol h Mell 'tore 6. OLDAL. S - Pató Pál. Itt vagyok hát, föltámadtam Nem­es urak, cimborák. Ruhám, módim, a beszédem Tán egy kicsit még fonák. De hogyha már egy poéta föl támasztott, mint valék, Mondjam el, hogy mi a tervünk? — Ejh, ráérünk arra még! Elnézem majd a világot Okuláriu­mon át.­­S ha épp kedvem jönne hozzá, Meg is szólom a sorát. Mondj­am hát el, hogy lesz, mint lesz ? Mi lesz az elv? Mi a vég? Mindig csak volt valahogyan, — Ejh, ráérünk arra még! Mindég csak volt valahogyan, Mert sohasem volt sehogy! Téma csak lesz hétről-hétre, Mert az ki sohase fogy. Politikánk szekerén is Csikorg mind a négy kerék, Kenőcs kéne arra is már, — Ejh, ráérünk erre még! Mert jó sokat aludtam biz’, S uram Isten, ez alatt. Régi magyar dicsőségünk, De megkopott sugarad ! Ki kéne már fényesitni, Legalább is illenék. De a virtus, régi virtus.­­— Ej­h, ráérünk erre még ! Lustaság a legfőbb érdem, így tudtam ezt eddig én (S biz’ én akár gróf lehetnék Lustaság szent jogcímén!). Ezután se leszek hát más, Örök vagyok, mint az ég. Módis lenni ? Modern lenni ? — Ejh, ráérünk arra még! Többet ér a nyugalom ma, Mint holnap a pihenés. Ne siess hát én magyarom. Hogy azután. . el ne késs! Várd a sorsát a szavamnak. De még egyet mondanék: Beköszöntem, hogy elmondjam. — Ejh, ráérünk arra még! Még rosszabb. — Az átkozott hosszú kalaptüjével tegnap a feleségem megszúrta valakinek a szemét és az orvosi költség húsz koronámba került. — Ez még semmi. Az én feleségemnek tegnap a kirakatban szemet szúrt egy kalap és az ötven ko­ronámba került. — Beköszöntő-féle. —

Next