Kakas Márton, 1912 (19. évfolyam, 1-51. szám)

1912-09-08 / 37. szám

12. OLDAL. KolPcols fMcertort 37. szám Ugrás a Turul madárról. Utolsó Kázmér egy budai kis korcsma sűríté­sében a fogát piszkálta. Azért piszkálta a fogát, hogy becsapja a gyomrát. Mert még nem evett, jól­lehet éhes volt,­­ de dohánya, mint rendesen nem volt. A vendéglős, aki ismerte vendégének ezt a rossz szokását, annak ismételt sürgetésére, hogy mi lesz a libával, kereken kijelentette, hogy semmi. Kázmér búsan horgásztatta le a fejét, de egy­szerre csak a homlokára ütött Kázmérnak — egy ötlete támadt, amelyet nem hevertetett parlagon. Fölugrott és elrohant. Meg sem állt, míg a mozi­filmgyár irodájához nem ért, a­hova kopogtatás nél­kül, nyitott be ezekkel a szavakkal: — Szenzációval jövök. Le fogok ugrani a Tu­rul szárnyáról. A direktor természetesen le akarta beszélni és így szólt: ■— Nem engedhetem, déli magyar legény, de ha mégis megteszi, ezer kroncsit szívesen fizetek. Természetesen csak utólag. — Azt nem! Olcsóbban is leugrom, mondjuk ötszáz kroncsiért és egy rögtöni vacsoráért,­­ ha kétszázötven kroncsit előre megkapok. A direktor tarkoponyáján nehéz verejtékcsöp­­pek jelentek meg, de végre is kiizzadta a kétszázöt­ven kroncsit és vacsorát. Előzőleg azonban Káz­mérnak egy úszónadrágot kellett fölvenni, a szer­ződés biztosítására. Másnap a Ferenc József-hídnál megjelentek: a direktor, Utolsó Kázmér, a tűzoltók, mentők, 8 re­­gatta-csalnak, ötezer néző. A gép, a mozigép félel­metesen berregett, a nézők ereiben a vér fagypontra szállt alá. Kázmér folyton konyakot ivott. A szívét erő­­sítgette. Végre is a direktor, mikor látta, hogy már mindenki megérkezett, csak a rendőrség nem, fölszólította Kázmért, hogy kezdje meg a híd meg­mászását. Kázmér még egyet húzott az üvegből. A né­zők sírva fakadtak. A direktor pedig megszólalt:­­— Rajta! Másszék hát! Amire Utolsó Kázmér összefonta a karjait és így felelt: — Mászni ? Erről szó sincs a szerződésben! Én csak arra vállalkoztam, hogy leugrom a Turul szárnyáról! Ezt meg is teszem! De hozassa le elő­ször nekem onnan f elitről,azt a Turult! Mulasztás. —­ Miért vagy olyan dühös? — A nagybátyám megígérte, hogy kifizeti az összes adósságomat.­­—• És ezért haragszol? — Igen! Dühös vagyok, hogy nem csináltam többet! Boldog házasság. — Tía valami nézeteltérés van közöttem és az uram között, akkor a gyerekeket mindig kiküldjük. — Azért vannak hát szegénykék olyan sokat a folyosón! Beosztás. — Mint hallom, a kisasszonynak van még egy öccse is? — Csak volt! — Oh, Istenem! Meghalt? — Oh nem. De most már — a bátyám! Prűd. — Te, Laci! Amália néni holnap korán sze­retne fölkelni. Nem kopogtatnál hat órakor az aj­taján? — Nem! Mert a néni szégyel fölébredni, ha én kopogtatok! Kritika. — Ejnye, de kedves kis babája van! És egé­szen olyan, mint a mamája! — Sőt ellenkezőleg, egészen az unja. — Miért? — Már miatta is egész éjjel virr­aszt­anom kell. Álmatlanság. — Hogyan állíthatja, hogy az álmatlanság ragadós? — Tudok rá egy példát. — Például! . . . — Hát például, ha a szomszéd kutyája nem tud aludni, akkor éjszaka én sem alszom.

Next