Kakas Márton, 1912 (19. évfolyam, 1-51. szám)
1912-09-08 / 37. szám
12. OLDAL. KolPcols fMcertort 37. szám Ugrás a Turul madárról. Utolsó Kázmér egy budai kis korcsma sűrítésében a fogát piszkálta. Azért piszkálta a fogát, hogy becsapja a gyomrát. Mert még nem evett, jóllehet éhes volt, de dohánya, mint rendesen nem volt. A vendéglős, aki ismerte vendégének ezt a rossz szokását, annak ismételt sürgetésére, hogy mi lesz a libával, kereken kijelentette, hogy semmi. Kázmér búsan horgásztatta le a fejét, de egyszerre csak a homlokára ütött Kázmérnak — egy ötlete támadt, amelyet nem hevertetett parlagon. Fölugrott és elrohant. Meg sem állt, míg a mozifilmgyár irodájához nem ért, ahova kopogtatás nélkül, nyitott be ezekkel a szavakkal: — Szenzációval jövök. Le fogok ugrani a Turul szárnyáról. A direktor természetesen le akarta beszélni és így szólt: ■— Nem engedhetem, déli magyar legény, de ha mégis megteszi, ezer kroncsit szívesen fizetek. Természetesen csak utólag. — Azt nem! Olcsóbban is leugrom, mondjuk ötszáz kroncsiért és egy rögtöni vacsoráért, ha kétszázötven kroncsit előre megkapok. A direktor tarkoponyáján nehéz verejtékcsöppek jelentek meg, de végre is kiizzadta a kétszázötven kroncsit és vacsorát. Előzőleg azonban Kázmérnak egy úszónadrágot kellett fölvenni, a szerződés biztosítására. Másnap a Ferenc József-hídnál megjelentek: a direktor, Utolsó Kázmér, a tűzoltók, mentők, 8 regatta-csalnak, ötezer néző. A gép, a mozigép félelmetesen berregett, a nézők ereiben a vér fagypontra szállt alá. Kázmér folyton konyakot ivott. A szívét erősítgette. Végre is a direktor, mikor látta, hogy már mindenki megérkezett, csak a rendőrség nem, fölszólította Kázmért, hogy kezdje meg a híd megmászását. Kázmér még egyet húzott az üvegből. A nézők sírva fakadtak. A direktor pedig megszólalt:— Rajta! Másszék hát! Amire Utolsó Kázmér összefonta a karjait és így felelt: — Mászni ? Erről szó sincs a szerződésben! Én csak arra vállalkoztam, hogy leugrom a Turul szárnyáról! Ezt meg is teszem! De hozassa le először nekem onnan f elitről,azt a Turult! Mulasztás. — Miért vagy olyan dühös? — A nagybátyám megígérte, hogy kifizeti az összes adósságomat.—• És ezért haragszol? — Igen! Dühös vagyok, hogy nem csináltam többet! Boldog házasság. — Tía valami nézeteltérés van közöttem és az uram között, akkor a gyerekeket mindig kiküldjük. — Azért vannak hát szegénykék olyan sokat a folyosón! Beosztás. — Mint hallom, a kisasszonynak van még egy öccse is? — Csak volt! — Oh, Istenem! Meghalt? — Oh nem. De most már — a bátyám! Prűd. — Te, Laci! Amália néni holnap korán szeretne fölkelni. Nem kopogtatnál hat órakor az ajtaján? — Nem! Mert a néni szégyel fölébredni, ha én kopogtatok! Kritika. — Ejnye, de kedves kis babája van! És egészen olyan, mint a mamája! — Sőt ellenkezőleg, egészen az unja. — Miért? — Már miatta is egész éjjel virrasztanom kell. Álmatlanság. — Hogyan állíthatja, hogy az álmatlanság ragadós? — Tudok rá egy példát. — Például! . . . — Hát például, ha a szomszéd kutyája nem tud aludni, akkor éjszaka én sem alszom.