Kakas Márton, 1913 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1913-11-09 / 46. szám
6. OLDAL IZclPcds IddirtoTL Politikai panama a vidéken. — Saját tudósítónktól. — Tisztelt Szerkesztő Úr! Bár városunkban méltó fölháborodást keltett, hogy szerkesztő úr nem közölte egész terjedelmében azt a mindössze négy, sőt csak hathasábos tudósítást, amelyet kaszinónk múlt heti, kitűnően sikerült tangó-délutánjáról küldöttem, utolsó kísérletképpen mégis jelentést teszek l. lapjának azokról a páratlan eseményekről, amelyek az elmúlt héten földúlták, mondhatnám megzavarták városunk egész társadalmát. Nem kisebb a dolog, mint hogy ország és világ előtt immár kétségtelen (kérem, az itt következőket nagy betűkkel szedni), hogy a panama fertőjébe sülyedt kormány annak idején a mi városunk felé is kinyújtotta csápjait és a munkapárti pinka számára megzsarolta Tuba Zádort, a helybeli vasútállomás kezelőjét is. Sötét gyanúnk nem mai keletű, már hónapok óta kóvályog felettünk mint egy vészes, fekete felhő, amelyből végre most lecsapott a villám Sztanszky Barnabásnak, a helybeli pénzügyőri kirendeltség felvigyázójának a személyében. A kaszinóban ő és Dagadó tizennegyedik György, nyugalmazott székesfővárosi lovasrendőr úr tették meg Tuba ellen a bejelentést. E bejelentés folytán kaszinónk nyomban rendkívüli közgyűlésre ült össze, amely maga elé idézte az árulót, aki elnökünk, nagyságos Vidra Pál uradalmi intéző úr keresztkérdéseinek súlya alatt töredelmes vallomást tett. Drámai jelenet volt, szerkesztő úr! — Megvallom, — mondotta, — hogy a helybeli állomás élére történt kinevezésem előtt fölkeresett Jeszenszky államtitkár és fölszólított, hogy fizessek ötven koronát a pártkasszának, mert különben elmarad a kinevezés. Uraim, én családos ember vagyok és hat gyermek atyja .... Ez a jelenet mély hatással volt ránk, sőt elnökünk, ez a kemény ember is egy könnycseppet törölt le arcáról. Ám, úgy gondoltuk, Tuba Zádort a könyörület sem mentheti meg, midőn váratlan fordulat történt. Elnökünk ugyanis azt kérdezte: — És ön fizetett? — Nem, mert nem volt pénzem, — válaszolt Tuba. — De hiszen kinevezték. — Igen, — adta meg a fölvilágosítást a szerencsétlen, — mert mikor az államtitkár látta, hogy pénzt nem kaphat, váltót kért az ötven koronáról. — És ön? — Átadtam a váltót. Uraim, hat gyermek, feleségem anyja, apja . . . Tovább nem folytathatta, mert hangját elnyomta az öröm rivalgása és az első, aki Tubát keblére ölelte mindnyájunk viharos éljenzése közepette: Sztanszky Barnabás volt. A kigolyózás természetesen elmaradt, mert azt mi tudjuk, mit jelent az, ha Tuba Zádor — váltót ad. Vasszeg-Csömöralja, nov. 4. Tisztelettel Goldberger Ármin, úgy is, mint tudósító. Vendéglőben. Vendég: Főpincér úr, tudja-e, hogy a gomba, amit a múlt héten itt ettem mérges gomba volt? Főpincér: Valóban? Ez nagyszerű! Mert ez esetben megnyertem a fogadást a főnök úrtól. — Ejnye, most nem tudom: itt szabad-e dohányozni ? . . . Demokrácia. Károlyi gróf, ki panamákkal Száll örökös, főúri pörbe, Most az egyszer tényleg belépett, Bele, a Demokrata-körbe. Nagy diadalma ez a népnek, De más volna a súlyos próba: Próbálna Vázsonyi belépni A nagy Nemzeti Kaszinóba! 46. szám