Kakas Márton, 1914 (21. évfolyam, 1-31. szám)

1914-01-04 / 1. szám

‘j. in.itAi. JZcl/zcls­jMcirto/i A horvát helyzet* Szent Kleofás, minő tábor Ez a szábor! Hogy ordítnak, hogy dudálnak, Immár egész magyarosan Obstruálnak. Cíntányérral, síppal, dobbal, Sebbel, lábbal, Dühvel, mely karmínnal festett, Igyekeznek utolérni Műveltségben­­ Budapestet, ígéret. — No az nem szép magától Grünzweig, hogy a legutóbbi fizetésképtelensége alkalmával Popelká­­val hatvan százalékra egyezett ki, nekem pedig csak negyven százalékot adott! — Nono, csak ne nehezteljen. Egy év múlva maga kap tőlem hatvan százalékot, Popelka pedig csak negyvenet! Vélemény. — Ejnye de zilált az ábrázatod! — Van is rá okom! Olyan az anyagi helyze­tem, hogy a megőrü­léstől félek! Adhatnál egy hétre kölcsön vag­' húsz koronát! — Csakugyan közel állhatsz a megőrüléshez, ha tőlem kérsz pénzt! Vizkereszt. Beköszöntött Pestre a Vizkereszt, Mely ünnepi hangulatban fereszt. Ám elszaladt szegény idő előtt. Mert mindenki így köszöntötte őt Tősgyökeres, zamatos pesti ízzel: ■—•: Mi van a vízzel? Az uniformis. Gizuska menyasszony lett. A fürdőn szerették meg egymást Karabély hadnagy úrral, aki cibil­­gunyában csinálta végig a kúrát. — Oh, Kálmán, — rebegte vőlegénye fülébe a szerelmes leány, — hidd el, hogy boldogabb már nem is lehetnék! ... — Ah, ah! — mosolygott fölényesen Karabély hadnagy úr, — ez még semmi, édesem. Majd ha meglát uniformisban!... Újév után. Itt volt az újév első. Bús a külső s a belső A rétem már letartott, Mindenki engem zsarlott. Zsebem pirulamentes, Ó pék, szabó és hentes, Ó pikkoló, ó főúr, Ó házfelügyelő úr! Ó utolsó reményem! 0 évi keresményem! Ó szívem, jajba oh­adj, Ó újév, milyen ó vagy! — Borzasztó, hogy milyen léha ez a mai fiatal­ság ! Korcsolyáznak, meg ródliznak, mikor az alatt az idő alatt karaberezhetnének! A búcsúlevél. — Ön azzal van vádolva, hogy mikor a föld­rengés megkezdődött, rablási szándékkal behatolt a bankár úr szobájába. Nos mit tud a védelmére föl­hozni ?­­— Nagyságos bíró úr, én akkor annyira meg voltam rémülve, hogy azt hittem, hogy vége a világnak! — No, de ha annyira megijedt, mit keresett éppen a bankár úr íróasztalánál? —­ Búcsúlevelet akartam írni az édes­anyámnak! 1. fiú.ÁM

Next