Kalauz, 1857. július-december (1. évfolyam, 1-26. szám)

1857-10-10 / 15. szám

1857. 15. szám. Október 10. Megjelenik lapunk minden szombaton két kisebb negyedrétü ivén. Előfizetési áfa helyben házh­oz hordva vagy vidékre postán küldve félévre 1 fr, egész évre 2 fr. Szerkesztői szál­lás: Mészáros utca Em­­merlingház, 2-ik emelet, hová a kéziratok, s a szerkesztőt illető levelek küldendők. Kiadóiroda: Egyetem utca I-szám Magyar Mihály könyvkereskedése a takarékpénzteír át ellenében, hová az előfizetések, s szállítást, hirde­tést illető közlemények adandók. Hirdetések díja egy háromszor halálozott petitsor, vagy annak helye egyszeri ivlátásnál 4 kr, többszörinél pedig 3 krjával számittatik. Uj előfizetés! A „KALAUZ!A. Julius előjelül Le2etve december végéig, még folyvást szolgálhatunk egész példányukkal, mint eddig 1 pillával; hogy azonban a több oldalról érkezett kívánságoknak is eleget ...................... „­get tegyünk, negyedéves előfizetéseket is elfogadunk októbertől­ decemberig 40 kilával. Elvünk nem cifra, üres ígéretekkel, hanem tél­és lépni ki a síkra, s ezt be is bizonyítottuk az által, hogy csekély előfizetési árért egy oly lapot adtunk a t. olvasó közönség kezébe, mely minden oldalról a legszebb elismeréssel találkozik. Míg egyrészről rajta leszünk, hogy lapunk jövőre is megfeleljen a várakozásoknak, hogy az a kezdet leküzdéseivel napról napra gyarapodjék is, addig másrészt felkérünk minden lelkes ügybarátot vállalatunk gyám­olitására, terjesztésére. Gyűjtőinknek, mint eddig, 9 előfizető után 1 tiszteletpéldánynyal kedveskedünk. Pest szept. 18-án 1857.__________________ A „Kalauz“ kiadó­ hivatala. Nevelési töredékek. Nagyobbszerű és mégis mindennapibb tárgy aligha van, mint épen a nevelés! Különösnek tetszik e két különálló fogalom: n­a­g­y­s­z­e­r­ű­, minde­n­n­a­p­i. Tapasztalat után igazolva látjuk, hogy a mindennapi el­veszti érdekességét, s a diák jól mondja: omne rarum carum.. Ha az üstökös minden estre feljöne, mint más csillag, legkevesebb hatást sem idézne elő, de ritkán mutatva ma­gát, csoda dolgokat mivel a félénkek között. És én mégis állítom, hogy a nevelés nagyszerűen érdekes, olyan mint a ragyogó nap, mit bár mindennap látunk, de ragyo­gása, éltető melege, kelésének nyugvásának pompája mindig új érdekességgel hatnak reánk. Az embernek rendeltetésénél fogva szüksége van a nevelésre, nála nélkül mint ember el nem lehet. Fájdalom­ sok szomorító példát láthatunk a nevelést nem nyert em­berek osztályából, kik szüleinek mint az állat, felnőnek, lengenek, és elvesznek. 29

Next