Kalauz, 1859. július-szeptember (3. évfolyam, 27-39. szám)
1859-09-17 / 38. szám
594 De láttátok-e már a Nép újságát? Előttetek van? Ítélhettek felőle : jó-e, rosz-e, mikor még csak lesz ! ? ... De azt mondják ők : az irodalomban szellemi rendőrségnek is kell lenni, mely ott álljon a város kapuiban, és megállítsa az irodalmi czikkeket hozó szekereket: tilos, nem tilos? és kontrabandot kiáltson reá. Nagyon jól van, uraim. Tessék végezni. Állok önök szolgálatjára. Tehát ennek a szegény, megtámadott Népújságának, azaz hogy annak programmjának az a vétke, hogy : jutalmakat tűz ki íróknak, és olvasóknak, mégpedig — horrendum dictu! — pénzbeli jutalmat........... Szörnyűség ! Mi lesz a világból, ha már az írók is tisztességesen fizettetnek ? Hisz úgy a kiadók nem építtethetnek emeletes házakat a Beöthy Laczik verejtékéből, míg Beöthy Laczinak téli kabátja is lesz és nem ad majd oda egy egész novellát egy ebédért, hogy éhen meg ne haljon, hisz úgy az ívó nem fog éhen halni!... Hatvannégy forint egy év munkáért! S még ez nem elég, hanem azonkívül a legjobbaknak rendkívüli jutalom is : 50 arany ! Ötven arany ! Ki hallott ilyet ?... De még önök nem tudnak mindent. Csak gondolják, még a vidéki levelezőknek is jutalmat ígér! Na ez szép! Tessék azokat is elkapatni, elkényeztetni! Eddig szerencséseknek tartották, ha írtak nekünk ingyen. S milyen jó volt azokkal a lapot megtölteni, amikért senki sem kívánt pénzt. Most majd fizessük őket mink is!... Le vele, le a népújságával, mely a nyakunkra kíván nőni, le ezzel a veszedelmes vállalattal! És aztán... Mit? mégis van? még ez sem minden vétke? Oh nem, atyámfiai! nagy, dicső nemzetem! ti jó emberek, oh te áldott jó nagy lelkű nép!... Még ezek legkisebbek a nép újságának vétkei között, melyekkel mi ellenünk vétkezjenek, t. i. a többi újságok kiadói ellen és azoknak írói ellen! Még ez semmi... de a nemzet ellen! de a haza ellen! de a nemzeti becsület ellen!... Tudják-e önök, mi az a haza? mi az a nemzet? mi az a nemzeti becsület ?... Oh azt önök nem tudják! oh, azt csak mi tudjuk! mi, többi lapok kiadói, és mi, többi lapok kiadóinak emberei, t. i. hó emberei Hjah, uraim, az nagy szó! Mi csak azér élünk! Nekünk a haza minden előtt, az ahogy egyedül! Látják önök, mi mindent ingyen teszünk, nem pénzért, nem hitvány anyagi haszonért; a mi jutalmunk tisztán szellemi. Mi e szellemi jutalomért adunk lapokat oly tetemes áldozattal a magyar nemzetnek. A mi íróink nem pénzért dolgoznak, legalább mi nem adunk nekik, ők szégyenlenek elfogadni a pénzt, sőt azok éppen talán nem is esznek. Mi a közönségnek ingyen adjuk a lapokat, csaknem ingyen, az a kis előfizetési díj, az semmi, nyomdafestékre is kevés. És a mi emeletes házaink nem az írók verejtékén, s nem a közönség pénzén, hanem a mi szellemi jutalmunkon és a nemzeti becsületen épültek. És a Nép újsága... oh istentelen elvetemültség !ok hitvány anyagias korok nemzeti becsületmegsértés! oh hazaárulás! — a Nép újsága!... oh nemzetem, mit kell hallanod!... a Nép újsága... pji, jaj nekem, hogy ki kell mondanom... a Nép újsága... jutalmat igér ... hallják önök, uraim ? ... jutalmat ... anyagi jutalmat... pénzbeli jutalmat... pénzt, uraim, pénzt, hitvány pénzt... az előfizetőknek !... és a legtöbb előfizetőt küldőknek ! . . . Hát ennyire jutottunk?!... Hát azt a nemes buzgalmat, melyet eddig csupán az öntudat jutalmazott, mert nem lehetett azt megfizetni, mert nem volt annak ára,kivévén a tiszteletpéldányok , ez pedig csak nem anyagi jutalom, mert például aki 100 előfizetőt küldött be, kapván 10. példányt, azokból egyet sem adott el, hanem mind a tizet magának járatta és maga elolvasta, hát most ezt is meg akarják jutalmazni? fizetni, mint valami bérest, mert csak a bérest fizetik; nobel embert nem fizetnek, nobel ember fizetést nem fogad el, mint például mink, más újságok kiadói és írói... És titeket akarnak jutalmazni, előfizetők, újság olvasói, titeket, magyar olvasók? tudjátok-e, mit tesz e név, hogy :magyar olvasók ? ... A magyar közönség ! Ma-