Kalligram, 1997 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1997-03-01 / 3. szám

„helytelen irányú” volna: a kanyarulat, ahová az elbeszélő egy pillanat múlva eljut, méginkább baljóslatú: ez az angol nem Knight, és azért az egyetlen angol nemzetiségű a szanatóriumban, mert Knight, aki egész idő alatt angollá szeretett volna válni (már-már a paródia határát súrolva), az élete végén újra orosz lesz (így ismerik a szanatóriumban is, az apja orosz vezetékneve szerint). Az elbeszélő szavai a nővérhez: Helyes - meggyőződtem. - Fel kellett volna világosítanom. Valójában félig mostohatestvérek vagyunk. A nevem (itt közöltem a nevem). - Oh la la! - kiáltott fel, rettenetesen elpirosodva. - Mon dieu! Az úr Oroszországból tegnap meghalt, és Maga Monsieur Regant látogatta meg..." (174). A megkettőző­dött név, az édes és mostohatestvérség egyidejűsége, orosz és angol, köztes lét (Gombrowicz) - ez teszi lehetővé ezt a végső helytelen irányt. Knight tehát végér­vényesen elnémult, és soha nem nyilvánítja ki az igazságot, amelyet az elbeszélő várt, de éppen az a „pár perc, melyet a lélegzés hallgatásával töltöttem, melyet az ő lélegzésének hittem, változtatta meg annyira radikálisan az életemet, mintha Sebastian mégis beszélt volna hozzám a halála előtt." (174). Éppen a nem igazi lélegzés az, amely elősegíti az elbeszélő igazi érzését, Knight végérvényes távolléte, amely lehetővé teszi az elbeszélőnek, hogy viszonyukat tisztázza, és szeretetet érezzen iránta (Knight életében nem tudott vele nem banálisan kommunikálni). Emlékezzünk Rousseau bódulatai je­lenlétének és nem jelenlétének játé­kára Derrida analízisében. Édes- és mostohatestvér egyide­jűleg, orosz és angol, köztes lét; vé­gül az elbeszélő ezt írja: „Én vagyok Sebastian, vagy Sebastian én, és le­het, hogy mindketten más vagyunk, akit egyikünk sem ismer.” (175) A nem igazi lélegzés motívumát a szövegben már előbb sejteti: Az elbeszélő egy épület mellett találja magát, amelyben Sebastian Knight­­nak kellene laknia (ez már a halála után történik), és az elbeszélő igyek­szik „Sebastian szemeivel" nézni a környezetre. Csak később tudja meg, hogy érzékenységét nem az igazi hely okozta, mert Sebastian máshol la­kott. A szöveg szerkezetében ez a rész a „nem igazi lélegzés" motívu­mának sejtetése, az események idő­rendi láncolatában (a fabula szint­jén, utólag rekonstruálva) ez később játszódik le - tehát ellenkezőleg: ezt az eseményt sejtette a „nem igazi lélegzés" a szanatóriumban, így egyetlen motívum párhuzamosan két szinten (a sujet és a fabula szint­jén) a sejtető és a sejtetett helyzete- Más életrajzok, más szövegek, más világok 17

Next