Kalligram, 1997 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1997-03-01 / 3. szám
„helytelen irányú” volna: a kanyarulat, ahová az elbeszélő egy pillanat múlva eljut, méginkább baljóslatú: ez az angol nem Knight, és azért az egyetlen angol nemzetiségű a szanatóriumban, mert Knight, aki egész idő alatt angollá szeretett volna válni (már-már a paródia határát súrolva), az élete végén újra orosz lesz (így ismerik a szanatóriumban is, az apja orosz vezetékneve szerint). Az elbeszélő szavai a nővérhez: Helyes - meggyőződtem. - Fel kellett volna világosítanom. Valójában félig mostohatestvérek vagyunk. A nevem (itt közöltem a nevem). - Oh la la! - kiáltott fel, rettenetesen elpirosodva. - Mon dieu! Az úr Oroszországból tegnap meghalt, és Maga Monsieur Regant látogatta meg..." (174). A megkettőződött név, az édes és mostohatestvérség egyidejűsége, orosz és angol, köztes lét (Gombrowicz) - ez teszi lehetővé ezt a végső helytelen irányt. Knight tehát végérvényesen elnémult, és soha nem nyilvánítja ki az igazságot, amelyet az elbeszélő várt, de éppen az a „pár perc, melyet a lélegzés hallgatásával töltöttem, melyet az ő lélegzésének hittem, változtatta meg annyira radikálisan az életemet, mintha Sebastian mégis beszélt volna hozzám a halála előtt." (174). Éppen a nem igazi lélegzés az, amely elősegíti az elbeszélő igazi érzését, Knight végérvényes távolléte, amely lehetővé teszi az elbeszélőnek, hogy viszonyukat tisztázza, és szeretetet érezzen iránta (Knight életében nem tudott vele nem banálisan kommunikálni). Emlékezzünk Rousseau bódulatai jelenlétének és nem jelenlétének játékára Derrida analízisében. Édes- és mostohatestvér egyidejűleg, orosz és angol, köztes lét; végül az elbeszélő ezt írja: „Én vagyok Sebastian, vagy Sebastian én, és lehet, hogy mindketten más vagyunk, akit egyikünk sem ismer.” (175) A nem igazi lélegzés motívumát a szövegben már előbb sejteti: Az elbeszélő egy épület mellett találja magát, amelyben Sebastian Knightnak kellene laknia (ez már a halála után történik), és az elbeszélő igyekszik „Sebastian szemeivel" nézni a környezetre. Csak később tudja meg, hogy érzékenységét nem az igazi hely okozta, mert Sebastian máshol lakott. A szöveg szerkezetében ez a rész a „nem igazi lélegzés" motívumának sejtetése, az események időrendi láncolatában (a fabula szintjén, utólag rekonstruálva) ez később játszódik le - tehát ellenkezőleg: ezt az eseményt sejtette a „nem igazi lélegzés" a szanatóriumban, így egyetlen motívum párhuzamosan két szinten (a sujet és a fabula szintjén) a sejtető és a sejtetett helyzete- Más életrajzok, más szövegek, más világok 17