Kalligram, 1997 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1997-06-01 / 6. szám

1996. február 21., 8.07 egy ágy Amszterdamban A férfi a reggeli újságot lapozgatja. A nő álmosan nézeget egy cigarettásdobozt. Miután a férfi átfutotta a szalagcímeket, a keresztrejtvényhez ér. A nő két ujjal kiemeli a dobozból az aznapi első cigit. „Van-e tüzed?" - kérdi. „Van-e tollad?" - kérdi a férfi. „Nincs." - mondják egyszerre. Kuncognak. „Minek neked a toll?" „Meg akarom fejteni!" - Szeretsz játszani? - Szeretem a keresztrejtvényeket. - Más játékot nem? - Kártyázni, de csak megbízható haverokkal. És a „játék a betűkkel"-t, évente egyszer-kétszer, a kötelező rokonlátogatásokon. Megkímél az unalmas társalgás­tól. Nézi a fotót a címlapon, és megállapítja, hogy a világ ugyanolyan szarban van, mint tegnap. A nő a megkezdetlen cigit szopogatja, és gondolatban leborot­válja a férfi barkóját. Ujjai elindulnak a másik mellkasán. - Mi az? - kérdi a férfi. - Az jutott eszembe... - kezdi lassan - Hogyan... Hogy játszottál kiskorodban? 1994. június 17., 7.45 egy ágy Amszterdamban - Hogy játszottál kiskorodban? A férfi hason feküdt, fejét a párnába fúrta. A nő a levegőben gomolygó cigarettafüstöt bámulta. A férfi lassan feléje fordult. - Nem emlékszem. - Olyan rég voltál gyerek, vagy mi? - Nem emlékszem azokra az időkre. Mióta az eszemet tudom, cigiztem, kocsit vezettem, lányokat hajkurásztam és állva pisiltem. - Szóval felnőttnek születtél? - Embernek. - Izgalmasan hangzik. - Az, mi? - Pedig marha sok dologból kimaradtál, szm­­. Marc Veerkamp Mozaik Marc Veerkamp -hollandul és angolul író fiatal holland prózaíró 49

Next