Kalligram, 2000 (9. évfolyam, 1-12. szám)
2000-08-01 / 7-8. szám
Romhányi Török Gábor A mindörökre eltűnt idő nyomában Sem koordináta- és időrendszerek általában Precesszió és mutáció léptéke Kvázikomplex sokaságokkal fűszerezve Moduláris hálók sem hánytorgatják az álmom Nem környékeznek álnok trigonometrikus sorok Algebrai vektornyalábok vonaglanak hiába Kondulnak tompán, nem sokra képesen S kipenderülnek utamból az invariáns tenzorok A konvex halmazok elporladnak az űrben Függő változók ádáz Nelson-szorításából Ármányos félfordulattal csusszanak ki Versenyt rohanva elfulladó szívemmel Paranoid zihálástól sarkallva egyre A hajnali deres füvön széthányt Legendre polinomokban nem vágódom el Diadikus kompaktumok nem fognak rajtam Nem keserítenek derivált funktorok Nem érnek utol, fölöttem nincs hatalmuk Mögém kerüléssel sem kerítenek be Némi barangolás az agysejtek között Álmok, na persze, most már csak ez hiányzik Majd csúfondáros vihogásra fölriadni Az ellenséges végtelen sötétben Nem velük élek, nem ott pereg időm Hanem Két személyes zérus-összegű játék terében Apám holttestével a hullaházban