Kalligram, 2001 (10. évfolyam, 1-12. szám)

2001-05-01 / 5-6. szám

szövegekből tudható, így érthető Szecsődy felkiáltása: „Ez többet tud, mint mink, komámuram." A történész sorra meséli a hozzátartozók sorsát, csakhogy tudása véges: „Csak nagy nemzetségfákról regél a történelem." Kata leány sorsa kimaradt a genealógiai munkákból. Róla Thaly mit sem tudhat. Összegzés Választott műveinket a különcség regényeiként jelölte meg a szakirodalom. Általánosságban természetesen elmondható, hogy mindegyik szöveg a kívülállás variációit fogalmazza meg, de csupán variációit, s időnként nem is a művek főszólamaként. Gyulai Egy régi udvarház utolsó gazdája című regényében a kívülállás tünete a korábbi, ideális történelmi létállapotától megfosztott egyén lelki torzulásának. A poétikus megformálás középpontjában nem a különcség áll, hanem az a kérdés, szüksége van-e az embernek a történelemre. Mikszáth a Beszterce ostromában olyan alakot ábrázol, aki a kollektíváim változásától nem lemaradt, hanem abba be sem lépett. Az Új Zrínyiászban a történelem költői aspektusa domborodik ki: a különböző történelemi síkok szinkronba hozása adja az aktualitását a különböző korszakok beszédmódjának ütköztetéséhez, mely számos nyelvjáték forrása is. S ez az a kapcsolódási pont, mely által a Krúdy-poétika érintkezik Mikszáthéval. Krúdy - Mikszáthhoz hasonlóan - tudatosan válogatta szüzséelemeit történeti forrásokból, szépirodalmi művekből, esetleg ponyvák szövegeiből. Különösen igaz ez Krúdy első, „Mikszáthos" korszakára, melynek történetei (pl. A podolini kísértet) többnyire a múltban játszódnak, s melynek alapötletét nem ritkán a palóc példakép műveiből merítette. Mikszáth műveiben helyenként még szerepe van az adatoknak, a történelmi hitelességnek, ám Krúdyt - hogy Hayden White fogalmát idézzük - inkább már csak a „történelem költői aspektusa" érdekli. Krúdy korai írásaiban csupán keretként használja a történelmet, egy olyan kollektív emlékezettárként értelmezve azt, melyből korlátlanul kerülnek ki a műveit felépítő anekdoták. De ez már egy másik dolgozat témáját előlegezi meg. Jegyzetek 1. Dávidházi Péter, 1972. 2. Nagy Miklós, 1997. 3. Michael Foucault, 1998. 4. Michael Foucault, 1998. 5. Wolfgang Iser 1997,53.p. 6. Sőtér István, 1979, 24.p. 7. Bókay Antal, 1997., 94.p. 8. Friedrich Nietzsche, 1989., 57.p. 9. Hayden White, 1997., 47.p. 10. Hayden White, 1998., 38-39.p. 11. Kulcsár-Szabó Zoltán, 1995. 12. Júlia Kristeva, 1996. 13. Kulcsár-Szabó Zoltán, 1995., 505.p. 88 Rózsafalvi Zsuzsanna

Next