Kalligram, 2002 (11. évfolyam, 1-12. szám)

2002-09-01 / 9. szám

Andreas Huyssen A tömegkultúra mint nő, a modernség másik­ja*­ i. Ha van a modernséget megalapozó szöveg, akkor Flaubert Bovarynéja ilyen.** Az elbeszélő által „inkább érzelmes, mint művészi” kedélyűként jellemzett Emma Bovary szívesen olvasott románcokat. Flaubert a maga ironikus modo­rában így írja le Emma olvasásmódját: „Ezekben a regényekben nem volt szó másról, mint szerelemről, szerelmes nőkről és férfiakról, meg üldözött hölgyek­ről, akik hirtelen elájulnak egy magányos kéjlakban, jámbor postakocsisokról, akikre a halál vár minden egyes állomáson, lovakról, amelyeket minden lapon halálra hajszolnak, sötét erdőkről, szívgyötrelmekről, esküvésről, csókokról, könnyekről és zokogásról, hintázásról a holdvilágban, csalogányról a bokor­ban, lovagokról, akik bátrak, akárcsak az oroszlán, szelídek, mint a kezes bárány, képtelenül erényesek, kifogástalanul öltözködnek, s úgy sírnak, hogy nem jó rájuk nézni."­ Tudjuk persze, hogy Flaubert-t magát is megérintette a romantikus regények divatja, a Rouen-i kollégiumban töltött iskolaévei alatt. Ezen élettörténeti háttér előtt kell Emma Bovary olvasmányait néznünk - a kritikusok nem is szokták ezt elmulasztani. Jó okunk van rákérdezni, hogy a serdülő Flaubert ugyanúgy olvasta-e e regényeket, ahogyan Emma Bovary olvasta (volna, ha élt volna), vagy(is) ahogyan a kor hús-vér női olvasói tették? Egy ilyen kérdésre adható válasz talán túlságosan is elméleti. Az viszont tény, hogy Emma Bovary alakja - többek közt - úgy vált ismertté, mint az elcsépelt romantikus történetek káprázata és a francia júliusi monarchia korának sivár vidéki valósága közé szorult női olvasó, a nő, aki megpróbálta életét a fenn­­költ, érzéki románcok mintájára élni, és a polgári hétköznapok közhelyeinek zátonyára futott. Flaubert pedig a modernség egyik atyjaként híresült el, egy olyan esztétika egyik paradigmatikus mestereként, amely Emma Bovary olvas­mányait kérlelhetetlenül elutasítja. Flaubert híres kijelentéséről („Bovaryné én vagyok") feltételezhetjük, hogy az író tudta, mit beszél; a kritikusok mindent meg is tettek, hogy megmutassák. Andreas Huyssen tanulmányát terjedelmi okokból rövidítve közöljük — a szerk. A modernism kifejezést a következőkben legtöbbször a modernséggel adjuk vissza, a Kulcsár Szabó Ernő nyomán elterjedt szóhasználatot követve, megkülönböztetendő a modernitás átfogóbb fogalmától. V.ö. többek között: Kulcsár Szabó Ernő: „A kettévált modernség nyo­mában", in.: Kabdebó Lóránt - Kulcsár Szabó Ernő: „de nem felelnek, úgy felelnek", Janus Pannonius Egyetemi Kiadó, Pécs, 1992. 22. — a fordítók 19

Next