Kalligram, 2006 (15. évfolyam, 1-12. szám)

2006-05-01 / 5-6. szám

154 fivá. A családok tehát nemcsak kivetik a szívükből nem­­kívánatos emlékeiket, hanem olyan történeteket alkotnak, melyek által legitimálni tudják önnön létezésüket és po­zíciójukat. Az az eredetpont tehát, mely addig egy csa­lád identitását jelentette, egy egyszerű politikai változás hatására felülírhatóvá válik, így minden egyes történet csak addig képes fennmaradni, amíg annak mesélői és hallgatói hisznek benne. Mert ha nincs hit, akkor a mon­datok formálják a világot (131. o.): az aranyszövőnők és a politikusok mondatai. Ha a világot a felejtés uralja, s az egyes történetek fragmentumaikra esnek szét, akkor hogyan lehetséges egyáltalán történetet írni? Kutatásai során Sebe meg­érti, hogy képtelen egy „valóságos” tényekre épülő tör­téneti szöveget írni. Munkájában ezért egy másik mód­szert kell követnie: az Aranyhímzőnő módszerét, aki cí­merállatokból, számokból és történelmi nevekből szőt­te össze történeteit. A legenda írásának folyamata tehát a történettudomány kontextusából átkerül az irodalom kontextusába. Bár munkamódszerük több szempontból megegyezik, az Aranyhímzőnő és Sebe írásmódja között mégis megfigyelhető néhány nagyon fontos különbség. Sebe a felejtés ellen dolgozik, míg az Aranyhímzőnő pon­tosan a felejtést használja fel arra, hogy saját történeteit igazként tüntesse fel. Sebe szerint „ha nem lenne egy Tör­ténet a látható világ mögött, akkor talán nem értenénk semmit” (139. o.), ezzel szemben az Aranyhímzőnő tör­téneteiben a mondatok formálják a világot. Sebe az ana­lógiák segítségével értelmezi a világot — ezért fontos szá­mára, hogy meglátogasson egy olajfaligetet, hogy közben megérthesse, mit érezhetett Krisztus a Getsemane-kert­­ben, amikor a tanítványai magára hagyták (így akár azt is képes lett volna megérteni, hogy mit érezhetett Gellért, amikor ő magára hagyta a besenyő testőrökkel). Hasonló indíték vezeti, amikor visszatér Velence legszélső házába, ahol az Aranyhímzőnőt és férjét az érkezése előtt meg­gyilkolták. Sebe a házban hasonló módon próbálja meg­alkotni az Aranyhímzőnő alakját, ahogy az korábban saját történeteit hozta létre: „az élő Aranyhímzőnő arcát pró­bálta felidézni, egy asszonyét, akinek a mozgását, az éle­tét, a pillantását egy holttestből és a levegő dallamából próbálta meg összeszőni” (117. o.). Sebe az asszony ha­lálának okát­­ akár egy detektív — a földön heverő raj­zokból akarja kikövetkeztetni. Ezekből a gyakran egy­másnak is ellentmondó elemekből próbálja összerakni az Aranyhímzőnő történetét. S ez a munkamódszer az, ami lehetővé teszi számára, hogy megírja a Gellért-legendát. A három - egymásnak is ellentmondó — történetalter­natívából kiválasztja azokat a fragmentumokat, amelyek a legjobban hasonlítanak az általa ismert Gellért alak­jához, s ezeket az elemeket építi fel egy történetté. Sebe legendája mégsem lesz egyenrangú az Aranyhímzőnő „szövegeivel”, mivel a legenda írója hisz abban, hogy az általa írt történet egy másik - a világ mögött meghúzó­dó — történet része, így kerül át a szöveg írása végül a te­ológia kontextusába. A hit Sebe számára azt a biztos pontot jelentené, amely lehetővé teszi a legenda megírását, s egy­ben annak valóságalapjául szolgálna. Rudolf Bultmann szerint a hit aktusa egyben a megismerés aktusa is Pál teológiájában. Ez a megismerés az en Kriszto (Krisz­tusban) formulában valósul meg. Pál apostol tehát saját életében Krisztushoz hasonlóan akar élni: „élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus”. „De az apostolban — írja Bultmann — csak példaszerűen reprezentált az, ami általában érvényes a keresztény létre, a Krisztussal való együtt szenvedés.” Krisztus passiótörténete tehát a keresz­tény ember életének a mintájává válik, ahogy azt a Lukács 9,23-ban is olvashatjuk: „ha valaki énutánam akar jön­ni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét, és kövessen engem.” Sebe úgy értelmezi a legendaírás művészetét, hogy a legenda főhősének a története az ős­képre, tehát Krisztus történetére kell, hogy hasonlítson. A legendaíró akkor éri el célját, ha a legenda szövegén ke­resztül feltűnik Krisztus története. Krisztus passiótörté­nete így lesz - ebben a kontextusban - minden legenda pretextusa. Gellért és Krisztus történetének a párhuzama teszi lehetővé Sebe számára, hogy megértse saját szerepét a vértanú passiótörténetében. „És akkor én is otthagytam őt, ahogy a többiek, mondta ki magában Sebe azt a mon­datot, amelyet azóta százszor, ezerszer, sőt a betegsége ide­jén is penitenciaként ismételgetett. Gellértből halott lett, Sebéből pedig diplomata, püspök és főember... ” (31. o.) Gellért történetének ez a pontja Krisztus passiótörténe­tének azt a pillanatát idézi fel, amikor a tanítványok el­hagyják a mestert. Sebe cselekedete Gellérttel szemben tehát ugyanolyan jelentést kap, mint Simon Péteré. Akár Simon Péter, Sebe is eleinte megpróbálja megvédeni mes­terét, csak ő nem egy kivont kard, hanem nyelvtudása segítségével, s akár Simon Péter, ő is csődöt mond ab­ban a pillanatban, amikor a legnagyobb szükség volna rá. Sebe számára ezért a legenda megírása saját hibáinak a magyarázata is. Másrészről Gellért történetén keresz­tül érti meg, hogy milyen szerepet játszik Krisztus az ő személyes történetében. Sebe saját történetének és Gel­lért történetének a kapcsolatát abban látja megvalósulni, hogy felismeri: „Gellértet nem a nagypolitika, nem a vi­­lágvége-hangulat, és nem is a becsvágyak kergették Ma­gyarországra — énmiattam jött, az én imáimból vált ma­gabiztos valósággá.” (181. o.) Sebe ezen a ponton érti meg nézőpontjának autentikusságát. Miközben Sebe egy legendát ír, saját története is le­gendává válik. A legendaírás folyamata Sebe személyes passiótörténetévé lesz. A regény folyamán fordított sor­rendben bontakozik ki Sebe élettörténete: az öreg püs­pöktől fokozatosan érünk el a nyolcéves fiúig, akit Gel­lért püspök mentett meg Csanád részegen vagdalkozó ka­tonái elől. Sebe élettörténete tehát úgy jelenik meg a szö­vegben, mint egy szó etimológiájának a megfejtése: a hét­köznapjainkban használt szótól igyekszünk visszatalálni a szó lehetséges eredetéig. Az elbeszélő és főszereplője ugyanazt a munkamódszert követi, mivel Sebe számára is

Next