Kalligram, 2007 (16. évfolyam, 1-12. szám)
2007-03-01 / 3. szám
rűsítő módon, a propagandisztikus kisajátítás szándékával — a kommunista rendszer kultúrateremtő héroszainak panteonját kívánta megalkotni” (Horváth 2005: 220). Az 1989-es változásokat megelőző időszak fordításanyagának teljes áttekintésére és a címek, fordítók felsorolására e tanulmány keretében nem vállalkozhatom, viszont célszerűnek látok kiemelni néhány fordítót, kiknek munkássága markánsan meghatározta a magyar irodalom román fordítását és így recepcióját is. A fordítások mennyiségét tekintve Nicolae Balota is megjegyzi már említett, 1981-ben megjelent könyvében, hogy az utóbbi tizenöt évben több minden történt a román-magyar kapcsolatok terén, mint az ezt megelőző évtizedekben vagy évszázadokban (Balota 1981: 8). S a fordítók közül érdemes megemlíteni — a teljesség igénye nélkül — Constantin Olariu, Veronica Porumbacu, Paul Drumaru vagy Emil Giurgiuca neveit. Constantin Olariu nem csak a fentebb tárgyalt Antológia literaturii maghiare című antológia szerkesztésével írta be nevét a román—magyar irodalmi kapcsolatok történetébe, hanem számos és igényes fordításával is, melyek az 1950-es évektől kezdődően jelentek meg. Victoria Olariuval közösen fordította le Füst Milán kisregényeit (Tava de aur, Az aranytál, Őszi vadászat, Pilli története, Egy magány története c. kisregények fordítása.) 1990), Moldova György Magányos pavilon (Pavilionul singuratic, 1983) című regényét, s az ő nevéhez fűződik Ady Endre novelláinak (A báró és a kumánok - Baronulfi cumani, 1977) és Novellák (Nuvele, 1961) román fordítása is. Ezenkívül fordított prózát Karinthy Frigyestől (A cirkusz-Aló! Cine-i acold), Szakonyi Károlyról (Pinä fi in clipele cele mai frumoase — A fogoly, A műúttól balra, 1966), Asztalos Istvántól (Duminica cu dragoste, 1962; Ürmös — Pelin, 1975), Örkény Istvántól (Egypercesek - Nuvele-minut, 1982), Papp Ferenctől (A gyökerek alatt — Sub rádácini, 1966) és Sütő Andrástól (Félrejáró Salamon — Ratucirile lui Salamon, 1957) is. Lírafordításai is jelentősek, hiszen neki köszönhető Babits Mihály (Versek-Poeme, 1977), Illyés Gyula (Poetul și porumbelul, 1977) és Szilágyi Domokos (Versek - Poeme, 1979) románra fordítása is. Ahogy a felsorolt címekből kiderül, nem csak a magyarországi, vagy csak a romániai magyar írókat és költőket fordította Olariu, hanem a magyar irodalom egészéből szemezgetett, ahogyan ez a további fordítókra is igaz. Hasonlóképp gazdag a Paul Drumaru fordította művek listája, s Olariuhoz hasonlóan, Drumaru is fordított mind lírát, mind prózát. Még George Volceanov előtt, elsőként fordított Rejtő Jenőtől (A néma revolverek városa - Orasul revolverelor mute, 1971), majd Mózes Attilától (Epilog la un adio, 1986) és Csiki Lászlótól (Az eladott nagyapó - Bunicul viadut, 1980) is. Eugen Jebeleanu mellett az ő nevéhez is köthető Ady verseinek románra fordítása (Versek — Poeme, 1972), de említhető még Farkas Árpád (Másnapos ének — Cintec de fluier, 1988), Horváth István (La zidulalb, 1979), Kányádi Sándor (Monologue intérieur nyitott ajtóval— Monolog interior cu uradeschisu, 1982), Király László (Az elfelejtett hadsereg— Oastea uitata, 1981) s többek között Markó Béla (Despre natura metaforelor, 1989) munkáinak román tolmácsolása is. Itt említjük meg Paul Drumaru monumentális vállalkozását, mely 1999-ben Transland címmel jelent meg a Kriterion kiadónál, s 18 magyar költő verseit tartalmazza, Adyval kezdve, majd Babitson, József Attilán, Pilinszkyn, Kányádin keresztül egészen Háy Jánosig és Kovács András Ferencig. Fontos megemlékezni Emil Giurgiuca munkásságáról is, hiszen az ő fordításában olvashatják a román olvasók Gárdonyitól Az egri csillagokit , Illyés Gyulától A puszták népét, Móricztól a Légy jó mindhaláligot, de Dsida Jenő és Bartalis János verseit is. Veronica Porumbacu az eddig felsorolt fordítókkal ellentétben főként lírát fordított, nevéhez fűződik Mihai Beniuc mellett József Attila románra fordítása, de Radnóti Miklós, Kiss Jenő vagy Szemlér Ferenc neveit is említhetjük. Olvasható még románul Ladislau Hegedűs tolmácsolásában Szabó Magda, Németh László, Lia Meitzer fordításában Ottlik Géza, s a lefordítottak között említhetjük még többek között Sántha Ferencet, Passuth Lászlót, Molnár Ferencet, Krúdy Gyulát, Mikszáth Kálmánt, Kosztolányi Dezsőt, Kaffka Margitot, Kertész Ákost, Bajor Andort, Tompa Lászlót, Bálint Tibort, Panek Zoltánt, Lászlóffy Aladárt és Székely Jánost is. Tehát, mint ahogyan az előző felsorolásokból és fordítói életművekből kiderül, 1990 előtt számos magyar író műve jelent meg románul, ami természetesen nem csak a magyar irodalom iránti érdeklődésnek köszönhető, hanem a Romániában regnáló irodalompolitikának is. Feltételezhetően ebből következik az is, hogy míg a hetvenes-nyolcvanas