Kalligram, 2008 (17. évfolyam, 1-12. szám)
2008-03-01 / 3. szám
alátámasztásához, továbbá azért, hogy a nyelv és a hatalom közötti viszony problémáját sem fejtik ki elég körültekintően, ennek ellenére elmondható, hogy központi felvetésüket, ti. nyelv és történelem szétválaszthatatlanságát meggyőzően bizonyítják. Hites Sándor kötete tehát „posztmodernként” számon tartott nyelvi-retorikai jellegzetességek meglétét mutatja ki a 19. századi történelmi regényekben. Ezt persze nem a jelenkori irodalmi tradíció által megalkotott kérdésirányok mellőzésével teszi, hanem éppen ezáltal világít rá arra, hogy a kortárs magyar történelmi regény által végrehajtott műfaji revízió voltaképp a 19. századi regény nyelvi teljesítményének ismétlése és variálása. Ebből a nézőpontból a műfaj átértelmezésének és újraalkotásának ideológiája a hagyományhoz való viszony törését diagnosztizálja, és leginkább az elfojtás aktusához hasonlítható. Hites radikális megfogalmazása szerint: „Ha a műfaji örökséget legyűrendő teherként érzékeljük, voltaképp azt ismerjük be, hogy a jelen nem képes az (ön)kritikára, s bizonytalanságait a múltra hárítja. Az a tény, hogy a műfaj múltjáról alkotott hagyományos kép módosulás nélkül vészelte át a történelmi regény visszatérését, valójában arról tanúskodik, hogy nem történt meg a műfaj revíziója.” (123.) Mindent egybevetve elmondható, hogy A múltnak kútját pontos elemzéseivel, koherens és markáns nézőpontjával, a politikai olvasás tradíciójának átértékelésével a történelmi regényről szóló kortárs vita megfontolandó és továbbgondolandó koncepciójaként lehet és érdemes figyelembe venni. ■ ■ ■ JEGYZETEK ----------------------------- ' Gyáni Gabon Történelem és regény: a történelmi regény, in Bsartttv 2004/4,78-92. 2 Bojtár Endre: A romantika a kelet-európai irodalmakban, in Berkes Tamás (szerk.): Keresztirányok, Balassi Kiadó, Budapest, 2000,103-127. 3 Vö. Márton László: A kitaposott zsákutca, avagy történelem a történetekben. Két példa, in uő: Az áhitatos embergép, Jelenkor Kiadó, Pécs, 1999,235-266. 4 Vö. Rác I. Péter: A történeti narratíva poétikai szerepe a mai magyar irodalomban, in Prae 2000/1-2,117-157. 5 Bényei Péter: Regény és történelem. A 19. századi történelmi regény lehetőségei a múlt reprezentációjában, in Tiszatáj 2004/11,51-74. 6 „A történetírás kidolgozza a szociohistorikus valóság narratív interpretációit, az irodalom alkalmazza."Frank R. Ankersmit: Hat tézis a narrativista történetfilozófiáról, in Thomka Beáta (szerk.): Narratívák 4. A történelem poétikája, Kijárat Kiadó, Budapest, 2000,112, ford. Leiszter Attila és Mester Tibor (kiemelés az eredetiben). Török Lajos: A történelem (félre)olvasása. Jókai Mór: Erdély aranykora, in Szegedy-Maszák Mihály - Hajdú Péter (szerk.): Romantika, világkép, művészet, irodalom, Osiris Kiadó, Budapest, 2001,242-259. 8 Szilasi László:„minden, amit külön dobtam" (Darvasi László: A könnymutatványosok legendája), in uő: A Kopereczky-effektus, Jelenkor Kiadó, Pécs, 2000,220. 9 Ilyenek például Dugonics András:Sztífya/törénetek(1806), Horváth István: Rajzolatok a Magyar Nemzet Legrégebbi Történeteiből (1825), Jósika JAmás: A magyarok őstörténelme [Ml. , Vö. Hayden White: A történelmi értelmezés politikája: szaktudománnyá válás és a fenséges kiszorítása, in uő: A történelem terhe, Osiris Kiadó, Budapest, 1997,205-250, ford. John Éva. 11 Thaisz András (1829), Gineverné Győry Ilona (1906), Salgó Ernő (1935), Szinnai Tivadar (1955) és Bart István (1993) fordításairól van szó. Bakcsi Botond (Marosvásárhely, 1979): bölcsész, műfordító. GEREVICH ANDRÁS Poeta Animalis Mikor az előbb körbenéztem, láttam a szemekben a döbbenetet és zavart: akkor most mi a bánat van? Hiszen, ugye, Németh Zoltán, a költő, 2003- ban Benáreszben nyomtalanul eltűnt, és Stojko Tamás nem lelte meg, kutatóútjáról eredménytelenül tért haza. Viszont kevesen tudják, hogy a történet itt nem ért véget. Egy nap, még Londonban éltem, Szigeti László felkeresett, kialvatlan, vörös szemmel a szemembe nézett és elárulta, hogy atyai ösztöneivel érzi, Zoli még él és alkot. Vállamra tette kezét, és engem bízott meg a Zoli felkutatására induló új magánexpedícióval. Kezembe nyomta anyai ükapja, a dunaszerdahelyi Vámbéry Ármin titkos naplóját, tanuljak a mestertől, mondta, majd a fülembe súgta, hogy haladjak a korral, és ne táncoló dervisnek adjam ki Németh Zoltán: Állati nyelvek, állati versek. Kalligram, Pozsony, 2007 magamat, hanem tálib harcosnak vagy svéd szexturistának, így kerültem Dél-Ázsiába és nyomoztam hónapokig, míg, mikor már szinte minden reménnyel felhagytam, és a harmadik szifiliszfertőzésből kúráltak ki a helyi orvosok, váratlanul Zoli nyomára bukkantam. Megtudhattam, hogy bár 2003-ban valóban egy szexmaraton közben félúton kispriccelt Zoliból a lélek, de rögtön másnap megszületett a reinkarnációja, akit Zoli Weissmüller névre kereszteltek, és egy majomcsaládban élt, a Maszat-hegytől északra, de a Vénusz-dombtól még innen. Felkutattam. Könnyen megismertem a négyéves kisfiút, mert szerencsémre magyaros szlovák akcentussal beszélte a pandzsábit. Napokig csak messziről lestem meg a kis Zolikát új szüleivel. Egy teljesen normális családdal álltam szemben. Zoli majomanyja naponta bőszen szőrtelenítette magát és szoláriumba járt, pirosra, kékre és ezüstre festette a lábkörmeit, míg Zoli majomapja munka után a kocsiját egy kötélen húzta fel a fa csúcsára. Zoli folyton bogarakkal és állatokkal játszott, hangyákat hámozott, szeletelt és sütött ki olajban, kíváncsi mozdulatlansággal figyelte órákon át a csigaszexet, játszott a mókusok makkjaival és mogyoróival, és a szomszéd vidralány vibrátorával. Éjjel tanúja lehettem, hogy holdfénynél frissen nyúzott libabőrre denevérrel ír verseket. Már egy egész kötetnyi összegyűlt az egyik ágon, amit egy délután, amikor Zoli pinty-pontyozott, titokban lemásoltam, és később hazahoztam. Ennek a kötetnek az anyagát tarja most kezében a nyálas olvasó. 103