Kalligram, 2009 (18. évfolyam, 1-12. szám)

2009-11-01 / 11. szám

történelmi regény” jelenségét. Az is nyil­vánvaló, hogy különösebb átrendeződés nem történt a regények megítélésében, annak ellenére, hogy számos történelmi regény jelent meg 2000 óta, példaként említhetnénk Láng Zsolt A tűz és a víz állatai című bestiárium­ könyvét, Már­ton Lászlótól a Minerva búvóhelyét vagy Bánki Éva Aranyhímzését is. Ezek a regé­nyek nem váltak az elődök folytatóivá, és alapvetően nem is sikerült kimozdítaniuk kanonizációs helyükről az előbb felsorolt műveket, amelyek így a „történelmi­ re­gény” kategóriájának foglyai maradtak. A „kortárs történelmi regényekről” (Rácz I. „történeti narratíváról” beszél) folyó diskurzus újraindítása, vagyis Toldi Éva könyve is, azt a nyilvánvaló törekvést fe­jezi ki, hogy a szövegek megítélésében, így olvasásmódjában változások történjenek. A témaválasztás könnyen megokolható, kritikatörténeti szempontból minden­képpen, és valóban fontos lenne, hogy a kortárs történelmi regényekről átfo­gó, összefoglaló munka szülessen, szá­mos eddig tisztázatlan kérdésre megadva a választ. Ahogyan pedig a fent említett könyvek mellé máig újabbak kerülnek a könyvesboltok polcaira, példaként említhetjük Péterfy Gergely 2008-ban megjelent regényét, a Halál Budám, úgy a kortárs történelmi regényről való beszéd sem veszített aktualitásából. Éppen a változás ígéretéből kiindulva nem kellően indokolt, hogy a szerző miért a kortárs történelmi regény hullámának első vonulatába tartozó könyveket vá­lasztotta vizsgálata tárgyául. Másképpen fogalmazva: ha Rácz I. Péter 2000-ben megjelent tanulmányának számos megál­lapítása helytálló és máig érvényes érték­ítéletet képvisel, amelyekkel Toldi Éva is egyetért, akkor milyen irodalomtudo­mányi tétje lehet egy olyan könyvnek, amely ezekre az érvekre, értékítéletekre építi dolgozatát, úgy, hogy közben nem reflektál kellő mélységben sem az em­lített tanulmányra, sem annak vizsgá­lati irányaira. Még ha a könyv szerzője arra törekedett volna, hogy felülvizsgálja a tanulmány szerzőjének megállapítása­it, akkor is szükségképpen szembesülnie kellett volna azzal az irodalomtörténé­szi felelősséggel, hogy kutatási témájá­nak legújabb eredményeit ismertesse. E nélkül azonban, tekintve a könyvekről született bőséges másodlagos irodalmat, kissé aggályos A múltreprezentáció lehető­ségeinek témaválasztása, mivel a vizsgált nagyregények „reprezentációja” kevéssé segíti azok kánonban elfoglalt helyének elmozdulását. A szerzőnek számba kellett volna vennie, hogy a könyvekről külön­böző megközelítésben számos tanulmány és/vagy recenzió született, amelyek új és újabb szempontokat javasolnak a téma tárgyalására. Toldi Éva megállapítása, mely szerint „a témaválasztás hasonlósága folytán jól kirajzolódik, hogy a közöttük [a válasz­tott regények között - M. A.] levő meg­felelések és eltérések nem referenciális jellegűek, hanem poétikai, szerkezeti, történetfilozófiai természetűek” (17.), olyan olvasói elvárást is ébreszt, hogy a könyv további részében ezek a regények a szerző elemzésein keresztül kellően ar­tikulált módon, egymással párbeszéd­be lépve elvégzik saját „reprezentáció­jukat”, vagyis megmutatkoznak azok a hasonlóságok és különbségek, amelyek a történelmi regényről folyó diskurzus színgazdag mintázatát tovább árnyal­hatják. Sajnálatos módon kevés olyan szövegrész található a könyvben, amely az újdonság erejével hatna és így átstruk­turálhatná az egyes regényekről folyó diskurzust, illetve termékeny párbeszédet kezdeményezne akár az azóta megjelent történeti tárgyú szövegekkel. Bár a záró­fejezetben találunk olyan összefüggéseket, amelyek a regényeket recepciótörténeti szempontból együtt tárgyalják — ilyen Darvasi és Márton esetében a forráshasz­nálat jellegzetessége -, bármennyire érde­kes megfigyeléseket is tartalmaz ez a feje­zet, nem elegendő ahhoz, hogy az egész könyvnek határozott arculatot adjon. A Mészöly Miklós Anno című elbeszélé­sére való hivatkozás a regények viszony­latában például éleslátó és megokolt, bár elmélyültebb, így több Mészöly-szöveget bevonó megközelítés még szorosabbra fűzhetné a kapcsolódási pontokat, ek­képp a „prózafordulat” reprezentatív da­rabjairól folyó beszédet. Csak egy példa: a könyvben ugyan nem kerül említésre Mészöly egyik esszéje, mégis felhívnám rá a figyelmet, különösen, mert a mágikus realizmus írásmódját is említi, így akár Toldi Éva kötetének mottója is lehetne: „...az európai irodalomban a történet archaikus gyökerű szerepe megingott és erős tendenciát mutat, hogy önmaga pá­rájává finomodjon - noha kétséges, hogy tartósan és pótolhatóan nélkülözhető. A dél-amerikai irodalomban ugyanakkor új hitelességgel és jelentőséggel tudott jelentkezni.” (Mészöly Miklós, Esély és handicap az irodalomban - közép-euró­­pai­ szemmel,Az ember, akit megölt, Bp., Pont, 1998, 143.) A könyv három nagyobb fejezetben tárgyalja történelem és irodalom össze­függéseit: az első két fejezet a történelmi regény elméletét vázolja fel, a harmadik pedig a 90-es évek kortárs prózájának nagyregényeit olvassa újra. A dolgozat el­méleti alapvetése Hayden White történe­lemfelfogásának részletes kifejtésére épül. A felvázolt történelemfelfogás fontos és kétséget kizáróan kihagyhatatlan egy ilyen tárgyú dolgozatból, éppen ezért ér­dekes lett volna, miként olvasható vissza a white-i koncepció a regényelemzésekbe. White termékenyítő hatása csak néhány elemzésben érhető tetten: a Dzsigerdilen románcosságát, a Hollóidő krónikajellegét említi Toldi, de a többi művet tekintve nem mindig egyértelműen érzékelhető az elméleti irányú vizsgálódás fontossá­ga. Toldi számot vet Lukács György re­gényelméletével is, majd két jelentős vita értékelésével zárja könyvének második fe­jezetét: a Tiszatáj hasábjai­n 1967-68-ban lezajlott történelmiregény-vitát, majd az ennek folytatásaként is értelmezett, de más kérdésfelvetéseket implikáló 2004-es vitafórum néhány hozzászólását mutat­ja be. Összességében a könyv első két fejezete megkerülhetetlen összefüggése­ket tár fel, amelyek a későbbi elemzések felől is érdekességekkel szolgálhatnak. Számos olyan hivatkozás hiányzik azon- Toldi fiva A MÚLTREPREZENTÁCIÓ LEHETŐSÉGEI 101

Next