Kalligram, 2015 (24. évfolyam, 1-12. szám)

2015-07-01 / 7-8. szám

62 mellette, és rajta is azt láttam, hogy boldog. Az ágyban is minden őrültség megvolt, még tegnap este is a második gyerekről beszéltünk... ÍRÓ Kint van a garázsban? ANNA Igen. ÍRÓ Menj utána. ANNA Nem merem itt hagyni a kicsit. ÍRÓ Azt mondtad, alszik. Menj most, lehet, épp erre vár. Hogy kimozduljatok a mindennapi rutinból. ANNA De hát nincs rutin, én ugyanolyan vakon és szenvedélyesen szeretem, mint az elején. ÍRÓ Nem a szerelemről van szó, hanem a minden­napokról. ANNA Annának szólított. Nem a becenevemen. ÍRÓ Véletlen volt. ANNA Nem volt véletlen, mert rákérdeztem. ÍRÓ Menj át, ne edd magad. Szerintem meg fog ol­dódni. ANNA Jó, már elindultam. Itt vagyok a garázsnál. Nem látok senkit. Lehet, nincs is itt? Hátrame­gyek, a másik ablakhoz. Ott van, látom, ott ül a kocsi mögött. Hallasz? ÍRÓ Hallak. ANNA Bevitte a kerti asztalt, meg a nyugágyat. Va­lakivel beszél. A telefonja az asztalon, kihangosí­­totta. Közelebb megyek... BALÁZS Életemben először érzem, ki vagyok. Meg­találtam magam. KATA Neked jó velem? BALÁZS Mi az, hogy jó? Élek végre! KATA Én is élek. Eddig nem is tudtam, mi az élet. Nem tudtam, mit jelent szeretni. Te, én téged a gyerekeimnél is jobban szeretlek, azt hiszem. De legalább úgy, mint őket. Az életemnél mindenkép­pen jobban. És magamat is jobban szeretem, ami­óta te szeretsz. BALÁZS Pont így vagyok én is. KATA A testemet te fedezted fel. Hiába szültem a gye­rekeket, nem ismertem a testemet. BALÁZS Nem tudom szétválasztani, hol kezdődik a tied, hol kezdődik az enyém. Most is itt érez­­lek. Végigsimítok magamon, és mintha a te ke­zeddel tenném. KATA Én pedig érzem a tenyeremben, háromszáz ki­lométerről is érzi a bőröm, ahogy végigsimítasz magadon. Most simogasd meg a nyakadat, gyö­nyörű nyakad van, izmos és hosszú. Jaj, a mellka­sodat is, érezni akarom a szíved lüktetését. És most a forró hasadat. BALÁZS Te is, te is, a hasadat, érezni akarom. ÍRÓ Halló, halló! Hallasz? Mi történik? ANNA Van valakije... ÍRÓ Tessék? Van valakije? ANNA Hazudott. Van valakije. ÍRÓ Ott vannak a garázsban? ANNA Telefonon beszél vele. Handsfree! Most le­teszem. ÍRÓ Ne, ne tedd le, az rossz volna! Mondd el, mi tör­ténik. Figyelj, ne hagyd magad összeomlani. Hol vagy most? ANNA Odatartom a telefont az ablakhoz... ÍRÓ Ez mi? ANNA Kihangosította a telefonját. Hallod? BALÁZS Máris indulni akarok hozzád. KATA Hétfőig kell várnunk, csak hétfőig. Holnap én is bejelentem itthon, hogy elköltözöm. Anyámék­­kal megbeszéltem, nem adják ki a másik lakást, be­költözhetünk. Három nap, és együtt leszünk, édes. Három nap a feltámadásig. BALÁZS Rohannék hozzád, és nem érdekel semmi, mondjon bármit a világ... KATA Ha kitudódna, ezek szövetkeznének ellenünk. Legyen meg a válás, addig titokban kell tartanunk. Amilyen a feleséged... BALÁZS Már nem a feleségem. Azóta nem is érek hozzá. KATA Mióta? BALÁZS Amióta veled... Azóta... Érzed, mennyire kívánlak? Mindenem ég, megsülök... KATA Ne csigázz! Kint vagy a garázsban? BALÁZS Igen. KATA Jaj, te szegény. Nincs hideg? Odabújnék mel­léd. Van mit enned? A számból etetnélek. Rette­netesen hiányzol. BALÁZS Beléd fúrnám magam. KATA Könnyen bejutnál. ANNA Halló! Ott vagy még? Visszamegyek, hallasz? ÍRÓ Igen, csak nehéz megszólalni. ANNA Vissza kell mennem a kicsihez. Vissza kell ér­nem a házba. Rettenetesen szédülök. Félek, eláju­lok. Kérlek, mesélj valamit. ÍRÓ Miről? ANNA Mindegy, csak mesélj, bele kell kapaszkodnom valamibe. Nélkülem a kicsivel mi lesz? ÍRÓ Igen, menj be hozzá. ANNA Minden erőm kiszaladt. Le kell ülnöm, remeg mindenem. Mesélj már! Meséld el a darabodat. ÍRÓ Elmesélem. Jó. Hallgasd meg. Ugye, a diófá­ról volt szó... ANNA Képes volt azt hazudni, hogy nincs senkije. ÍRÓ Ne sírj! Vagyis sírj, ha akarsz. ANNA Mi lesz velünk? ÍRÓ Erre most ne gondolj. Visszaértél? ANNA Nem, itt ülök a lépcsőn. Mesélj, jó? Ne hagyd abba. ÍRÓ Ez egy megtörtént eset. Nagyon régen történt, akkor, amikor megjelentek az első televíziók. Ak­

Next