Kalligram, 2016 (25. évfolyam, 1-12. szám)

2016-10-01 / 10. szám

VARRÓ DÁNIEL A Piros Alsó meg a Pikk Dáma - pásztoridill Történt egyszer, nem máma (de ne kérdezzétek az évet), hogy a paklijából a Pikk Dáma egy távoli pakliba tévedt. Pici lábát bökte a tök meg a sok makk, hajába zöld levelek gabalyodtak, és akárhova lépett, római számok futottak utána szikáran és ámok. „Juj" mondta szegényke, „de rémisztő!" és sikkantgatnia kellett, mert elsüvített egy nyílvessző a kis érzékeny füle mellett. És a dáma komoly riadalmára beleállt az utána egy almába! „Hát ebbe a szív beleretten. Hú" mondta, „hová keveredtem ?" S kiülélt egy idilli mezőre, min svájci juhnyáj legelészett, és e svájci juhnyáj deli őre rá ujjszopogatva lenézett... A sors terelé oda tán eme bojtárt, akinek fura zöld sápiján pici bojt állt - egymást meg először itt látta a Piros Alsó meg a Pikk Dáma. „Bonzsúr" lehelte a dáma fehéren, „Grucci" mondta a pásztor a lánynak: „Kuoni vagyok, a pásztor, de kérem, csak szólítson Szopi Gyulának. Elkölteni készülök épp az ebédem, nem volna-e kedve megosztani velem?" Ajkát elhagyta egy halk sóhaj: „Ha nem derogál egy alsóval..." Volt svájci csoki a tarisznyába, mi magában elég keserű, de megkóstolta a Pikk Dáma, amiképpen az illem diktálta, s azt mondta: „De fincsike, hű! Otthon csiga van meg languszta, ami annyira, Gyuszikám, nem guszta, és a gyuszünyi kis biomeggyfánkom harmincháromszor megrágom." És fölkerekedtek a piknik után, most itt csavarogtak, most ott, csónakáztak a piros nyolcas taván, és a Zöld Ásszal kóstoltak mustot, a Piros Ász rétjén virágot szedtek, a Makk Ász tüzénél megmelegedtek, s egymásba szerettek tisztára a Piros Alsó meg a Pikk Dáma. Három szivük egymásért dobogott (a Piros Alsóé volt kettő), megcsókolta százszor a hölgyet a pásztor, és vallomást eképpen tett ő: „Úgy lőtt szívén engem, kérem, a szerelem, mint Teli Vilmos Geszlert a piros hetesen. A kocka vetve el van, gebedek, mint Geszler Hermann." A dáma pirulva egy „ó"-t rebegett, s itt jönne a pásztori, pajkos, nyilván sokak által várt jelenet, de a sors gacsos ujjai sajnos kivették a dámát a pakliból, és beletették abba, amelybe való - és mert a magyar meg a francia kártya egymás dolgába magát sosem ártja, egymást soha többé nem látta a Piros Alsó meg a Pikk Dáma.