Kalligram, 2019 (28. évfolyam, 1-12. szám)
2019-07-01 / 7-8. szám
Egy kerlingpálya, egy kézműves sörüzem, minden, ami eddig nem volt. A hatalom azt hiszi, hogy aki nem akar tőle valamit, az már nem is létezik. A kis hatalmak jól elvannak a nagy hatalmak nélkül. Kimaxolják magukat, csak éppen nem oda, ahová a nagyok. Nekünk a kisebb zsarnokokat kell leszerelnünk, mert olyanok ők, mint a mérgezés. Mindent elérnek, azokat a fagyzugokat is, ahová nem érnek el a hókotrók. Az ott meg... Egy kurva! Vegye körül a megvetés töviskerítése. Van benne valami a malacrózsaszín punk csajokból. Az agónia teremtményei ők! Olyan tinik, akikkel már elveszítetted a kapcsolatod. Más életkor, más szubkultúra. A kismamáknál vipera, a babakocsikon akkorák a kerekek, mint a terepjárókon. Minden megváltozott. Sokan már a dress code-ból tudják, ki milyen drogot nyom, akkor is, ha körülveszi őket a vidéki peronok napfényes békéje. De én nem a drogra vágytam, hanem arra, hogy vágjanak be egy lángoló kazánba. Nemrég váltam el. A szemrehányások szanaszét hevernek bennem, mint idegen szerszámok. És persze megviselt a válás. Közel vagyok hozzá, mint az élettelen tárgyak a maguk porához. Aztán gondoltam egyet... Kezdenék valamit a nyakak köré tekeredő reménytelenséggel. Kezdenék valamit a rendőrséggel. Poós Zoltán: 1970-ben született Battonyán. 1992-ben jelent meg első kötete a Cserépfalvi gondozásában, majd hat verseskötetet, három regényt és több esszékötetet is publikált. 2002-ben Zelk Zoltán-díjat, 2012-ben Füst Milán-díjat kapott. Legutóbb a Kalligramnál az Étvágy az imákra című regénye jelent meg 2017-ben.