Érseki Főgimnázium, Kalocsa, 1863
t I. Adatok a kalocsai főgymnasium történetéhez. 1765—1860. Ki a világ kormányzatában Isten ujját látni akarja, annak lelki szemei előtt föl kell tűnnie azon csodaszerű erőnek, melylyel az emberiséget átalakító nagy mester Jézus szomorgó apostolait megajándékozá, midőn vigasztalólag igy szólt hozzájok : „Íme én veletek vagyok mindennap a világ végéig.“ (Máté XXVIII. 20.) Valóban ez isteni erő által hat, működik s teremt Jézus, midőn egyházának fejedelmei az atyáskodó főpásztorok s más kegyes főpapok az ő szellemében tanintézeteket felállítanak, megalapítanak s fentartásáról gondoskodnak. Avatott kezek írták már meg a magyar clerus érdemeit s fontak koszorút a főpásztorok s egyéb jeles egyházi férfiaknak a tanuló ifjúság iránti jótékonyságaiból; és ezek örökké zöldek, s bár merre tekintünk, Krisztus jó illatát terjesztik e honban. S minthogy csak halvány, rosz illatú virágokat termeszt a kényszerítve dolgozó kéz : önkényt az említettem isteni erő segélyével hozák ők százezerekre menő alapítványaikat a magyar haza oltárára. Czélom egyedül adatokat nyújtani a kalocsai gymnasium történetéhez, részint hogy a magas főkormányszék jogos kívánalmát teljesítsem , részint hogy számszerinti kimutatással feleljek azon állításra, miszerint a kalocsai gymnasium ifjúsága régi időkben kétszerte meghaladó számra nézve a mostanit. Ha futó pillantást akarunk vetni a kalocsai gymnasium alapítása idejétől lefolyt 98 évre , úgy találjuk, hogy e majdnem egy század folyama alatt soha számosabb nem volt az ifjúság, mint a legközelebb lefolyt tanévben, sőt azt meg sem közelítette, holott 14 évig bölcsészeti tanfolyammal is bírt. Nem lesz érdektelen megemliteni, hogy a halhatlan emlékű gróf Batthyány József bibornok-primás még mint kalocsai érsek, midőn 1765-ben a kalocsai tanintézetet az 1859/60-diki tanévig Kalocsán működő t. kegyes rendiek vezérletére bizta; a megkivántató alapítvány mellett arról is gondoskodott, hogy legyen nyomda, legyen jeles könyvtár, s legyen magasb tanintézet , melyben a délkeleti magyar tanuló ifjúság vallás-, erkölcsi s tudományos képeztetésben részesülhessen. Noha az idő viszontagsága mindezeket később az enyészet örvényébe merité , azonban a b. e. nagy érsek reményeinek legszebbjét, — mely az volt, hogy főmegyéje számára az általa alapított tanintézetből növendékpapokat nyerjen — az alapítási évtől egész az esztergomi érsekségiei áttételéig számított egy évtizeden át teljesülve látható; a bölcsészeti osztályúak közt ugyanis olvasható : „Seminarii S. Caroli Borrom. alumni.“ A gymnasium 1766-ban megnyittatván, négy tanártól 208 ifjú, közöttük 41 bölcsészet hallgató nyert oktatást, a következő 1767-ben pedig, mikor a bölcsészet két tanfolyam- t. i. logicai- és metaphysicaira oszlott, öt tanár működött, 239-re, közöttük 24 másod s 19 első évi bölcsész, ment az ifjúság száma, mely 95 év alatt, — meddig t. i. Kalocsán a t. kegyes rendi atyák tanítottak — egyedül 1768-ban érte el a legmagasb fokot, u. m. 250-et 23 másod és 18 első évi bölcsészethallgatóval. Lehetlen nevelészi szempontból a nagy érsek magasztos czélját itt nem méltányolnunk, midőn épen ez évben 42 növendéket, kik a fönebbi 250 számba foglalvák, olvasunk a kegyes rendiek házi növeldéjében; közöttük 2 gróf Szluhát, 3 báró Barkóczyt, 1 * 0