Érseki Főgimnázium, Kalocsa, 1879
4 tat. Ezt azért teszi, mivel Astricus és Desiderius közt, kiről az okiratok csak 10764-től fogva tesznek említést, egy közbeeső személyt föl kell venni, de mindeddig nem sikerült a kalocsai kathedra valamely okiratilag megjelölhető tulajdonosát találni. Ugyanis az időtartamot 1000— 1076 egyedül Astricusnak tulajdonítani a priori lehetetlen, másrészt pedig Turóczy János határozottan állítja, hogy az 1046.—47. vérfürdőt csak három püspök értesül,ámde ezek közt sem Astricust,sem Anastasiust nem említi. Katona ugyan azt tartja, hogy sz. Gellért kísérői közöl valamelyik, akár Beneta, kit I. András király a vad pogányok dühétől megmentett, akár a sz. Gellérttel együtt meggyilkolt Buldus vagy Bestertus lehetett volna Astricus utóda. Ámde ez csak azon feltevés mellett áll, ha Astricus 1034-ben halt meg, nem pedig 1046. nov. 12-én, miként ezt Horváth írja. Minthogy azonban ezen férfiak egyikéről sem lehet hitelesen kimutatni, hogy a kalocsai főpásztori széket tettleg elfoglalta, Astricus és Desiderius közé pedig egy püspököt iktatni kell, akár 1034-re, akár 1046-re létezik is Astricus halála, azért Katona egy Anonymust említ a nélkül, hogy a székfoglalás vagy hivatalviselés idejét meghatározná, vagy valamely fontosabb eseményt kötne személyéhez. A következőkben alkalmam lesz Grörer8, Damberger9 és Jaffe101 kitűnő szakférfiak és az általuk használt források vezérfonalán ezen Anonymus helyett az okiratilag bizonyos Györgyöt bemutatnám, ki történelmileg 1050-ben mint a kalocsai egyházmegye főpásztora lép föl. A Regesta Pontificum Romanorum “-ban 1050. okt. 3-ikához 3222. szám alatt szóról szóra ezt olvassuk : Leo az 1051. januárhó 11-én Hugo besangoni érsekhez intézett bullájában ezt beszéli: „Saját szemünkkel láttuk sz. Istvánnak az őt agyonkövető zsidók csapásai által összezúzott tetemét, és azt a te jelenlétedben Halinard lugduui és György a magyarok kalocsai érsekének, valamint Kilin suth-i és Frigyes genfi püspökök segédkezése mellett azon oltár alatt helyeztük el, melyet Besanconban megszenteltünk.“12 4 Katona. Historia critica II. 374, B Katona hist. eccl. col, I. 157. 6 Anonymus Indicia Sanctitatis Hungaricao ; Katona ib. I. 153. ’ Horváth : Nat. Arch. Col. Budae 1746. pg. 15. Katona hist. eccl. col. I. pg. 155. 8 Gförer. Gregor VII. und sein Zeitalter. 9 Synchronistische Geschichte des Mittelalters. 16. Köt. 10 Regesta Pontificum Komanorum. 1198. — Berolini 1851. 11 pag. 373. In Bulla Hugoni archiepiscopo Vensontionensi d. 11. m. Januarii 1051, data haec narrat Leo : „Propriis oculis conspeximus S. Stephani os quassatum ictibus lapidantium Judaeorum, iílud recondidimus infra altare, quod Vesontione consecravimus, te praesente, adstantibus nobis Halinardo Lugdunensi, Georgio Colosensis ecclesiae Ungrorum Archiepiscopo, nec non Sutriensi episcopo Kilino, Genevensi Friderico.“ 12 Ugyanezt a tényt említi Mabillon. Parisiis 1668 — 1724. IV. 515. Bouquet. Recueil des historiens des Gaules et de la France. Paris 1738. XI. 474. Damberger op. cit. Regensburg 1853. VI. 392. Kritikheft 80. Pertz Monumenta Germaniae historica IV. 509. Kedves kötelességemnek tartom hálás köszönetemet nyilvánítani Majláth urnak kedves előzékenységéért.