Érseki Főgimnázium, Kalocsa, 1922
EMLÉKLAPOK VÁRADY LIPÓT ÁRPÁD dr. KALOCSAI ÉRSEK 1923. FEBRUÁR 18. Kalocsa érseki székváros és egyházmegye mély gyászba borult ez év február hó 18-án, midőn a székesegyháznak nagy harangja jelezte nagynevű érsekének kimúltát. Hosszú szenvedés, a halálra való példás előkészület után adta vissza nemes lelkét Teremtőjének. Részvétet keltett az ő halála az egész országban, emlékezetének kegyelettel áldoztak a nemzetgyűlés, a vármegye közgyűlése, temetésén megjelentek: az ország bíboros hercegprímása, Schioppa Lőrinc dr. pápai nuncius, a győri és váci püspökök, a győri és temesvári káptalan képviselői és más előkelőségeken kívül az egyházmegyei papság nagy része. Impozáns módon megnyilatkozott a részvét a helybeli hívők részéről, akiknek tömegét nem volt képes befogadni a helybeli nagy székesegyház. Az érseki egyházmegye nem fogja elfelejteni a boldogult Érsek nagy alkotásait, a székesegyháznak új harangokkal való fölszerelését, a 16 új plébánia felállítását, a helybeli rokkanttelepet és sok címen kifejtett karitatív tevékenységét. Aránylag korán végződött élete, hiszen csak 58 évet számlált, s csak nyolc évet töltött Kalocsán, mint érsek. Megelőzőleg négy évig a győri egyházmegye főpásztora volt. Az ottani tevékenységéről tanúságot tesznek az általa alapított társadalmi intézmények, templomok és iskolák; országos tevékenységet fejtett ki a Szent László Társulat, a Kath. Háziasszonyok Szövetsége és a Katholikus Ifjúságot Pártoló Egyesület vezetésében és támogatásában. Sokat szenvedett és mint hiteles tanú vallomása alapján tudjuk, elevenen élt benne a nagy lelkek vágya Krisztusért sokat szenvedni , és ebből bőven kijutott neki egyrészt gyógyíthatatlan szívbajból eredő testi fájdalmakban, másrészt az egész érsekségi idő alatt végighúzódó világháború és különösen a kommunizmus idejében szenvedett zaklatásokban, amelyekben azonban soha sem vesztette el lelki nyugalmát és főpásztorhoz méltó erős, szilárd lelkületét. Gyöngéd vallási érzelmeiről tanúságot tesznek őszinte jámborsága a nyilvános istentiszteleteknél, a májusi ájtatosságoknál, a gyakori szent gyónásban, igazi lelki kenetteljességgel írta meg