Állami Polgári Fiúiskola, Kalocsa, 1933
Magyar ember — magyar név. Tanulóink névsorát olvasgatva megállapíthatjuk, hogy körülbelül minden harmadik fiúnak családi neve nem magyar. Ugyanezt tapasztaljuk akkor is, ha a kalocsai iparosok, kereskedők cégtábláit szemléljük, vagy általában a kalocsai családneveket vizsgáljuk. De így van ez hazánk egyéb tősgyökeres magyar vidékein is. Ennek a nemzeti szempontból kedvezőnek épen nem mondható körülmény okát azonnal világosan látjuk, ha elgondoljuk, hogyan alakult ki a magyar nemzet. A honfoglaló magyarok itt különböző bolgár, szláv és avar néptörzseket találtak. Ha ezek kevesen laktak együtt, akkor hamarosan beolvadtak a magyarságba, ha pedig nagyobb tömegekben éltek, akkor megtartották régi nyelveket, mert a magyarok bizony nem zavarták őket idegen nyelvek miatt. Árpádházi királyaink házasságok révén rokonságba kerültek több európai uralkodó családdal és ezen az úton is sok előkelő és szolga állapotú idegen talált új hazát nálunk. Királyaink Szt. Istvántól kezdve szívesen fogadták be, sőt kiváltságokkal ajándékozták meg a beköltöző iparosokat, kereskedőket, bányászokat. Ezek a beköltözők, az ú. n. „vendégek“ alapították a dunamenti és felvidéki városaink nagyobb részét. Ezek századokon keresztül megőrizték leginkább német nyelveket és természetesen német nevöket is. A tatárok betörése, majd a 150 évig tartó török uralom rendkívüli módon megritkította a legmagyarabb vidékek lakóit. Az elpusztult lakosság pótlására részint az országnak ama vidékeiről telepítettek, ahol sűrűbb maradt a lakosság, pl. a Felvidékről tótokat, így kerültek le Miske, Kiskőrös lakói vagy pl. Békés megye tót települői. Másrészt pedig idegen országokból hoztak be telepeseket, különösen németeket. Környékünkön ilyen telepesek alapították Hajóst, Császártöltést, Hartát stb. Bátyának, Dusnoknak szláv nyelven beszélő népe délről költözött be. Kalocsának lakossága idők folyamán szintén többször elpusztult és ide is történtek telepítések. Szláv eredetű telepesekre mutat a városunk régi családnevei közt található meglehetősen sok szláv név. A német nevű családok inkább később költöztek be és pedig részint Bácskából, részint a szomszédos német községekből. Különben a szórványos be- és kiköltözés most is folyamatban van. Hány család költözik ide vagy költözik el innen a háború óta! Mindezeket tudva nem csodálkozhatunk, hogy úgy Kalocsán, mint országszerte olyan sok a nem magyar családnév. Hazánkban nemcsak idegen nevű ember van sok, de számosan vannak az idegen anyanyelvűek is. Azonban azt mindenki tudja, hogy amint nincs különbség a magyar és idegen nevű magyarok közt, ép úgy nincsen különbség a magyar és nem magyar anyanyelvűek közt. A bátyaiaknak, miskeieknek, hajósiaknak stb. soha semmi káruk, bántódásuk nem volt azért, mert nem magyarul beszélnek. Ha tanulnak, ők is elérhetik a legmagasabb hivatalokat, méltóságokat. A magyar mindig türelmes volt a köztünk lakó, de más nyelv