Állami Polgári Fiúiskola, Kalocsa, 1933
van az oláh név: Pap — Papiu, Lukács — Lukaciu, Demeter — Dimitriu, Takács — Takaciu stb. Sok ezer erdélyi magyar család veszítette el és veszíti el így eredeti nevét. Dacára, hogy a névmagyarosítási mozgalom meglehetősen régi, még sincs meg a kielégítő eredménye. Ennek okai a következők: Nagy akadály a tájékozatlanság és közönyösség. Sok ember nem is tudja, hogy neve nem magyar. Az ilyent fel kell világosítani, s megmagyarázni neki, hogy miről van szó. Mások viszont tudják, hogy nevök nem magyar, de nem törődnek ezzel. Vannak, akik félnek attól a kis fáradozástól, amivel jár, hogy beszerezzék a szükséges okiratokat, megírják vagy megírassák a kérvényt stb. Sokak érzelmi okok miatt nem teszik meg ezt a lépést. Ezek azt mondják, hogy elődeik századokon át becsülettel viselték a család német, horvát, tót nevét, tehát ők sem akarnak hűtlenek lenni ahhoz. Ezek felednek egyet. Elfeledik, hogy az az előd, aki elhagyta szüleit, testvéreit, barátait, felhagyta szülőföldjét, őseinek temetőjét, hogy itt új hazát találjon, nagyobb áldozatot hozott. Ehhez képest sokkal könnyebb az utód helyzete, aki érzésben, gondolkodásban, nyelvben egyaránt magyar és még csak egyetlen lépés van hátra, hogy névben is magyarrá legyen. Ezt pedig megérdemli ez a föld és ez a nemzet. Nem csekély azoknak a száma, akiket anyagi szempontok tartanak viszsza az elhatározástól. Iparok, kereskedők, orvosok, mérnökök stb., akik szorgalmas munkával, tehetséggel már hírnevet szereztek maguknak. Nekik a régi név tőke. Ezt elhagyni bizonyos áldozattal jár. De itt is van megoldás. Kérje, hogy az ő életében a régi és új nevet együtt használhassa, míg gyermekei már az új névvel fognak élni. De úgy is megoldható a kérdés, hogy csak a gyermekei nevét változtassa meg. A gyermekkorban történő névmagyarosításnak az a haszna, hogy az új néven ismerik társai, bizonyítványait is az új néven állítják ki. A névmagyarosítással kapcsolatban tájékoztatóul még a következőket említem. Névváltoztatásra engedélyt azok kérhetnek a belügyminisztériumtól: 1. akiknek neve nem magyar hangzású, 2. magyar hangzású ugyan, de a jó ízlést sértő, vagy gúnyolásra alkalmas, 3. akiknek neve olyan, amit nagyon sok család visel, pl. Nagy, Kis, Kovács stb. Miután a névnek nemcsak az a célja, hogy megnevezze a családokat, hanem hogy azokat meg is különböztesse egymástól, ezért olyan nevet válasszunk, amiből nem sok van. A választott név jó magyar hangzású és a magyar nyelv természetének megfelelő legyen. Vannak olyan nevek is, amelyekre való változtatást nem engedi meg a minisztérium. Ezek az u. n. védelemben részesülő nevek. Ilyenek a történelmi nevek, továbbá nagy tudósok, művészek stb. nevei. Az új nevet nem szabad régies írásmóddal írni, pl. th, gh, ss stb. A választható nevekről majd más alkalommal mondok el még egyetmást.