Állami Polgári Fiúiskola, Kalocsa, 1938
A vidékről bejáró tanulóink. Iskolánk célja, hogy a kalocsai szülők tanulni vágyó fiai mellett helyet találjanak iskolánk padjaiban a környék iparos és földmíves társadalmának gyermekei is. Örömmel állapítom meg, hogy iskolánk teljesíti e rendeltetését, mert növendékeinknek több mint 11a a vidéki, és a vidékiek száma évről-évre nő. Mindig több és több négy polgári iskolai osztályt végzett, nagyobb tudással, szélesebb látókörrel rendelkező tanult iparost és földművest találunk a környék falvaiban és tanyáin. Amilyen örvendetes vidéki tanulóink számának emelkedése, olyan elszomorító, hogy ezzel a vidékről bejáró tanulók száma is gyarapodik. Csak az ezekkel foglalkozó tudja, milyen hátrányos testi fejődésükre, iskolai munkájukra, tanulmányi előmenetelükre a vidékről való bejárás. A bejáró tanulók sokszor esőben, sárban, hidegben, hóban vagy tűző napsütésben 10—12 km-ről jönnek vonaton, kerékpáron, gyalog. Nálunk úgy, mint máshol, a múltban csak elvétve fordult elő a bejáró tanuló. A háború utáni évektől azonban számuk folyton nő. A Kecelen megnyílt előkészítő tanfolyam hatásaként az onnan jövők száma fogy. Ez annál örvendetesebb, mert a vonaton bejárók küzdenek a legtöbb nehézséggel, mivel a rossz összeköttetés miatt legkésőbb kerülnek vissza otthonukba. De még mindig sokan vannak a szülők között, akik a kisebb anyagi megterheléssel járó, de a tanuló szempontjából igen küzdelmes bejárást választják. A testület régi óhaja, hogy Kecelen megfelelő iskola nyittassák, ami a vonaton bejáró tanulók nehéz helyzetén könnyítene. A vidékről bejáró tanulók kérdése elsősorban gazdasági okokra vezethető vissza. Legtöbbször a szülők szegénysége az ok, amiért a tanuló nem lakik az iskola székhelyén. Sajnos azonban, sokszor a szülő nemtörődömsége, zsugorisága, a bejárással járó nehézségek nem ismerése, a gyerek fizikai erejének túlbecsülése miatt járatják a szülők vidékről gyermekeiket. Nem is tudják, milyen megerőltető feladat elé állítják a fejletlen szervezetű gyermekeiket, amikor azoknak a leglehetetlenebb időben 10—15 kmről kell az iskolába jönniök és az előadások után a napi munkától elfáradva megint hazatérniük. A vidéki tanuló nem vehet olyan lelkesedéssel, figyelemmel részt az iskolai munkában, mint a helybeli, mert már átfagyva vagy átizzadva, fáradtan jön az iskolába, délutáni otthoni munkája sem lehet eredményes, mert későn, fáradtan érkezik otthonába. Ha el akarja érni azt az eredményt, amit a helyben lakó társa, akkor a fárasztó gyalogláson, vagy kerékpározáson kívül szellemileg is erősebb munkát kell végeznie. Ez a testi és szellemi megerőltetés nagyon igénybe veszi a fejlettlen szervezetet, és ez a magyarázata, hogy a vidékről bejáró tanulóknál gyakori a tanulmányi zökkenő, vagy megrongált egészség miatti kimaradás. A tanári testület mindig nagy szeretettel és megértéssel foglalkozott a vidékről bejáró tanulók ügyével. Az idén tanári értekezleten tárgyalta ügyüket és megbízott engem, hogy mint a „vidékről bejáró tanulók fel