Katolikus Tanitóképző Intézet, Kalocsa, 1926
A polgári iskolai tanárképző félszázados jubileuma. A háború nyomán járó erkölcsi hanyatlás újra az érdeklődés előterébe állította a leánynevelés kérdését, s a nemzeti élet minden figyelőjében öntudatossá lett újra a nőnevelésnek a nemzet jövőjére kiható nagy fontossága. Ennek a korszerű érdeklődésnek meleg áramlatát érezte meg intézetünk, midőn legmagasabb iskolánk ötvenéves történetére visszatekintett. 1868 előtt csak az elemi ismeretek tartománya állt nyitva a magyar nő számára, de a nemzetben már felfedezett a magasabb nőnevelés igénye, s a törvényhozó testület is megérezte ez igény intézményes kielégítésének szükségét. Az 1868. XXXVIII. t.-c. rendezte az elemi iskolai tanítóképzést; megvalósította Csengery Antal gondolatát a polgári iskolák szervezésével; a polgári iskolai tanítóképzésre azonban nem állított fel külön intézményt, hanem a polgári iskolákban azok taníthatnak, akik tanítónőképzőt végeztek. Ezalatt, az állami kísérletezéssel párhuzamosan intézetünkben is buzgón folyt a készülődés a nőnevelés e legmagasabb fokozatára. Kubinszky Mihály, intézetünk akkori, b. e. igazgatója, egész életét a nevelés ügyének szentelte s mindent megtett, hogy a nővérek szaktudományát hajlamaik és tehetségük szerint fokozza. A mennyiség- és természettudományi tárgyakban P. Braun, P. Strobl, P. Slick, P. Menyhárt Jézus-társasági atyákkal vezettette őket magasabb ismeretekre, sőt éveken át a budapesti rajzakadémia egyik tanárát, Steglechner Károlyt is lehozta a nővérek művészeti kiképzésére. Dr. Haynald Lajos bíboros érsek, kit — intézetünk távoljövőjére is kiható — áldozatkészségéért méltán nevezünk második alapítónknak, nem elégedett meg e magánjellegű képzéssel. Az ő hatalmas szelleme egész nagyságában átlátta a nevelés fontosságát és azt akarta, hogy az iskolanővérek kalocsai intézete ne csak saját tagjait képezze ki polgári iskoláinak vezetésére, hanem az egész ország katolikus nevelésügyének számottevő tényezője legyen. 1875-ben, midőn az állami polgári iskolai tanítónőképző 2 éves tanfolyamával már kialakult, Kubinszky kíséretében meglátogatta a pesti intézetet, tanulmányozta az ott folyó munkát, s magával hozva tantervét, szeptemberre már megszervezte a kalocsai polgári iskolai tanítónőképzőt. 1875—76. tanévben nyílt meg anyaházunkban ez új iskola, betetőzve és megkoronázva az intézetünkben kifejlett iskolarendszert, melyben a leánynevelés addig kifejlett minden fokozata virágzott, úgymint: óvoda, elemi-, felső nép- és polgári iskola, óvónőképző, elemi iskolai tanítónőképző és polgári iskolai tanítónőképző. Ez utóbbi iskolatípus nemcsak intézetünknek, hanem az egész magyar nőnevelésnek hosszú ideig legfelső