Kanadai Magyar Munkás, 1934 (6. évfolyam, 1-44. szám)

1934-12-18 / 41. szám

AZ EGYETLEN HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ MAGYAR NYELVŰ LAP, KANADÁBAN, MELY A DOLGOZÓK ÉRDEKÉBEN KÜZD Entered as Second Class Matter June 19, 1934, BV the Post Office Department, Ottawa VOLUME VI. ÉVFOLYAM — NUMBER 41. SZÁM TORONTO, ONT., KEDD, 1934 DECEMBER 18. EGYES SZÁM ÁRA 3 CENT HARCOL A HÁBORÚ ELLEN A SZOVJETUNIÓ A SZOCIALISTA ORSZÁG VEZET A HÁBORÚ ELLEN Németország és Olaszország há­borút provokáló szerepe tisztán látható GENEVA, dec. — Amíg minden ka­pitalista ország háborúra készül és há­borút provokál a feszült magyar-ju­­goszláv viszony miatt, addig a Szov­jetunió maga az a hatalom, mely a Népliga gyűlésein erőteljesen harcol a béke mellett. CSEHSZLOVÁKIA — a kapitalis­ta lapok híradása szerint — készen van arra, hogy Franciaországgal e­­gyütt támogassa a Szovjetunió béke­­politikáját, melynek célja megakadá­lyozni azt a háborút ,mely az egész világot lángra fogja lobbantani, a­­mely már-már kitört a Balkánon né­hány nappal ezelőtt. A Keleti Locarno Paktumot, mely­nek értelmében a követ­kező háború meg lenne akadályozva, a Szovjetunió indítványozta és támogatta azt Fran­ciaország, Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia. Ezt a szerződést valószí­nűleg több érdekelt nemzet is alá fog­ja írni, így végül ez a paktum egy egész Európára szóló meg nem tám­a­dási szerződéssé válna. A paktumot melyet legelőször a Szov­jetunió és Franciaország írt alá, meg­előzött Náziországnak az a szándéka, mely alá akarta ásni a Szovjetunió bé­ketörekvéseit, Lengyelország és Ma­gyarország segítségével. Jelenleg a felületen úgy látszik, hogy­ a Népliga heves gyűlései után a Balkánon elült a háború veszélye, mely fel akarta­­forgatni a Szovjetu­nió béketörekvéseit. A FASCISTÁK HÁBORÚT PROVOKÁLNAK A Kis Entente (Csehszlovákia, Ro­mánia és Jugoszlávia) Titulescu ro­mán miniszteren keresztül amikor la­punk sajtó alá megy (hétfő) akkor felel arra a memorandumra, melyet Magyarország nyújtott be a Népligá­hoz, követelve a háború utáni szerző­dések kiigazítását. Ez lesz a kereszt­kérdés, melyet aligha lehet békésen megoldani. Németország már felbuj­totta Magyarországot arra, hogy pro­vokáljon ki háborút a határok kérdése miatt. Mussolini ügynöke kijelentette, hogy Olaszország a revízió mellett foglal állást, illetve Magyarország mellett, ami annyit jelent, hogy Olasz­ország kész fegyverrel támogatni a határok kiigazításáért folyó harcot. Vérrel akarják visszaszerezni azt a földet a magyar urak, melyet odaad­tak az idegeneknek, hogy a munkásé ne lehessen. Olaszország háborút akar, mert a növekvő válság miatt valamit tennie kell. Afrikában már nyíltan provokál Olaszország, amikor támad­ja Abessiniát. A Népligában a szovjet diplomaták élén Maxim Litvinov ,külügyi népbiz­tos kifejtette a Szovjetunió­­békepoli­tikáját, mely békét akar biztosítani az egész világnak nem csak Európának. Ugyanekkor leleplezte a fascista or­szág aljas politikáját ,melynek célja a munkások tömegeit egy imperialista háborúba sodorni, hogy a fascista ter­ror­bandák továbbra is a nép nyakán ülhessenek. Pierre Laval francia külügyminisz-­­­ter a Népligában a múlt pénteken fel­állt és beszédében kifejtette, hogy az ő hazája és a Szovjetunió mindent el­fog követni, hogy Európában béke le­gyen. Többek között ezeket jelentette ki: “Bárki legyen ,aki a határokat most meg akarja változtatni, annak egész Európa békéjének megzavarásáért kell a felelősséget vállalnia”. LAVAL MUSSOLININÁL RÓMA. — Ideérkező jelentések sze­rint Pierre Laval ,francia külügymi­niszter meglátogatja Mussolinit. La­val december 19.-én érkezik Rómába. A hírek szerint a Saar, Balkán, oszt­rák és más kérdésekről, valamint szo­rosabb kapcsolatok megtárgyalásáról fognak tárgyalni. National Unemployed Council harcra szólít a Társadalmi Biztosításért! EGYSZERRE AZ EGÉSZ ORSZÁGBAN AKCIÓBA ÉGETŐ ÉLETSZÜKSÉGLETEINKÉRT! Felhívás minden szervezethez, mely szükségét látja annak, hogy a szövetségi kormány, társadalmi biztosítást törvényesítsen Az utolsó 5 év alatt több, mint egy millió munkást tettek ki a gyárak és egyéb munkaalkalmak portájáról. Dolgozni akaró munkásoktól megta­­gadtatott az az alkalom, mely képessé tehetné őket, hogy családjukat és ön­magukat a maguk keresetéből önállóan eltarthassák. Az otthonok, a család és maga a családfentartó élete alapjában van megtámadva, legyen az illető szegényfarmer, vagy városi munkás. A jelen­legi munkanélküli segély alig látja el az embereket arra, hogy az életet meg­tarthassák testükben és nagyon sok helyen ezért a nyomorúságos segélyért még dolgoztatni is akarják a munkanélküli és elgyengült munkásokat. A legmagasabb segély sem elégséges arra, hogy egy család abból embersége­sen megélhessen.­­ Nyomor mindenütt Számos olyan vidéket találunk még most is, ahol semmiképen sem vi­selnek gondot a munkanélküliekre és azok családjaira, miért is nagyon sok helyen roppant nélkülözésben szenvednek a munkások. A mostani segély­rendszer alatt a munkanélküliek gyermekei nem tudnak elégséges élelemhez jutni, hogy csontjaikat egészségessé neveljék. Általában a betegségekkel szemben nincs ellenálló képességük. Gyermekeink jövője ilyen körülmények között kétségbeejtő. Mindenki előtt világosan áll, hogy a jelenlegi segély szisztéma tűrhetet­len, mert degenerál százezreket a mi sorainkból, akik minden jót megtermel­tek. Vitán felül áll már, hogy közülünk sokan soha sem fognak többet mun­kát kapni ebben a rendszerben. Hivatalosan kijelentik, hogy a munkanél­küliség kérdése maradandó kérdés lesz, persze a szerencsétlenek segítésére semmit sem tesznek, ami enyhítene sorsaikon. Az iskolák állandóan adják az új elemeket a régi munkanélküliek közé. Fiatal fiúk és lányok néznek a jövőbe minden remény nélkül, amikor ehhez a nagy munkanélküli hadsereg­hez csatlakoznak. A munkanélküliek biztosításának kiadásaihoz ne engedjük meg, hogy a dolgozó munkások hozzájáruljanak. Van elég dúsgazdag és milliomos, aki könnyűszerrel viselheti a munkanélküliek eltartásának terheit. (Folytatása a hatodik oldalon) Skandinávia tábornokai háborút terveznek­ a Szovjetunió ellen A Szovjetunióban élénk figyelem­mel kisérik az urak terveit. OSLO, dec. — Az északi országok, úgy mint Norvégia, Svédország, Dá­nia, Finnország és Svédország katonai egyezségre törekszenek a Szovjetunió ellen az itteni katonai sajtó hírei sze­rint. Cikkekben tárgyalnak arról, hogy e­zeknek az országoknak miként kellene egy nagy blokkot formálni a munká­sok hazája ellen. A Janus nevű lapban szintén jelentek meg cikkek, melyek azt ajánlják, hogy ezeknek az orszá­goknak el kell felejteni Németország és más kapitalista országok ellen ér­zett ellentéteiket és össze kell fogniuk a Szovjetunió ellen. A lap kifejti, hogy a következő háborúban az északi or­szágok nem maradhatnak semlegeseik, mert a háború a Balti tenger mellett is dü­höngeni fog. A kormánynak ké­szülni kell a háborúra azért is — je­lenti tovább a lap — mert számítani lehet arra, hogy a háború alatt a pol­gárság fegyverét a kormány ellen fog­ja fordítani. Ezekre a hírekre a Kommunisták Szovjetunióbeli Pártja a Pravdában a következőket jegyzi meg: “Az a tény ,hogy az észa­ki országok hajlandók elfelejteni keserű ellentéte­iket Németországgal szemben ,azt iga­zolja, hogy az egész katonai tervez­­getés, mely ellenünk irányul, a nácik­­tól indul ki. Távolról sem igaz, hogy a skandináv lapok ezt a dolgokat csak úgy maguktól kezdenék fejtegetni. A németek már régen teszik a kedvező indítványaikat az északi országoknak, akiknek ígérnek mindent, ha azok a Szovjetunió ellen velük egy frontra jönnek. Finnország fascista bandái is nagyban készülnek a háborúra a Szov­jetunió ellen, mert félnek saját lakos­ságuktól éppen úgy, mint a többi é­­szaki országok kormányai. RÓMA. — A kormány hivatalos je­lentése szerint Valuaja, Olasz Somali­­landban december 5.-én az­­olasz kato­nák száztíz abyssziniai katonát gyil­koltak le. ADDIS ABERA, Abyssinia. — A kormány azzal vádolta meg az olasz kormányt, hogy gyarmati csapatai O­­lasz Somolilandból 75 mérföldnyire ha­toltak be Abyssinia területére. A behatolást az abyssiniai katonák meg akarták akadályozni, ami sikerült is, de az olasz csapatok megerősítése­ket kaptak és így leverték az abyssi­­niaikat. Ez már­ a második véres össze­ütközés a határ mentén. Az olaszok tagadják Abyssinia vád­jait. Meghalt Andrisuk elvtárs 90 éves korában A párisi Kommün harcosa. Egyik alapítója volt a francia fémmunká­sok szakszervezetének és úttörője a szövetkezeti mozgalomnak Oise­­megyében és a párisi 18. kerület­ben. 1849-ben a francia Szocialista Párt elnökéül választják. 1920-ban, a K. F. P. megalakulásakor csat­lakozik a kommunistákhoz és halá­la napjáig pártunk aktív militánsa marad. Pak­s és különösen a 18. kerület magyarajkú forradalmi dolgozói jól ismerték és becsülték a Kommün agg harcosát, aki mindig az olda­luknál állott, és sírjánál fogadal­mat tesznek, hogy tántoríthatatla­­nul haladnak előre az általa jelzett útón. KOMMUNISTÁK A TORONTÓI VÁLASZTÁSI VERSENYBEN A CCF nem fogadta el a kom­munisták által ajánlott egység­front indítványt. TORONTO, dec.—Rövid hírben már beszámoltunk arról, hogy a torontoi választási harcokat a kommunista munkások is ki fogják használni arra, hogy a munkások egyetlen pártjának programját népszerűsítsék. A válasz­tások január első napján lesznek. A kommunista munkások polgár­­mester jelöltje A. E. Smith, a CLDL központi titkára. Controller Board je­löltünk: Mrs. Tim Buck, míg a váro­si tanácsba S. O. Smith, T. Cooney, T. James és H. Stephenson a jelöl­tünk. J. B. Salsberg a torontói bér­munkások vezére a közoktatásügyi testületbe van jelölve, a munkások részéről. Egységfront bizottságunk mindent elkövetett, hogy a CCF szervezetek­hez tartozó munkásokat egységfront­ba hozza a közös érdekekért. A kom­munisták támogatták volna a CCF je­lölteket abban a kerületben, ahol nin­­­­csen kommunista jelölt. A CCF veze­tők azonban hallani sem akartak az­­ egységfront ajánlatról. A kommunisták programja: 1. Harc a munkanélküli, illetve társadalmi biz­tosításért. 2. A segély 25 százalékos felemelése és készpénzben való kifize­tése, a kilakoltatások megszüntetése s a házbérek havonta való kifizetése, valamint a kényszermunka azonnali megszüntetése. 3. Harc a sztrájk- és piketjogért a rendőrterror ellen. 4. A munkanélküliek otthonáról az adókat eltávolítani s e helyett a nagy jövedel­meket megadózni kivétel nélkül. 5. Harc a városi tanácsban a fascizmus minden megnyilatkozása elleni. Jelek szerint még nincs teljesen ki­­s­zárva, hogy a munkások követelésére­­ a CCF és hozzá lecsatlakozott mun- 11. szervezetek vezetői az utolsó na­­­pokban nem-e jönnek velünk egység­frontba. AHOL A NORANDAI BÁNYÁSZOK FELETT ÍTÉLKEZTEK AZ URAK A papok uralma ismét bemutat­kozott ezen ítéleteken keresztül a kanadai munkásoknak AMOS, Quebec, dec. 17. — Quebec tartomány észak-nyugati részén húzó­dik meg ez a kis város, melynek mind­össze három és félezer lakosa van. A lakosság csaknem száz százalékig francia. A megye csendőrlaktanyája itt van elhelyezve. Itt van ezenkívül a tartományi rendőrség állomása is. Nem szabad elfeledni, hogy mindeze­ken kívül itt áll egy római katolikus bazilika is, a kapitalista kultúra egy végvára. A bazilikában azonban nincs püspök, mert nem szerette a környe­zetet. A püspök elhurcolkodott oda, ahol több a nép és nem ismerheti min­denki s nem kísérhetik minden lépé­sét nyomon. A bazilika egyszerű temp­lommá lett, annak dacára, hogy felé­pítése fél millió dollárba került. Van tehát ennek a maroknyi francia la­kosságnak egy félmilliós temploma, de semmi egyebe. A régi francia la­kosság elhurcolkodott innen, mert a föld süppedős és nem le­het rajta meg­élni. A lakosság szegény, de a temp­lom fenntartására kénytelenek rend­szeresen adni még akkor is, ha ke­nyerük nincs. Nincs munkaalkalom Nagyon kevés embernek van itt munkája. Az a boltos, aki nem adako­zik jövedelméből a templom fenntar­tására, vagy nem tart fenn barátsá­got a pappal, mehet innen. A papok rendes látogatást tesznek minden üz­­­letemberhez, bootleggerhez, cipőjaví­­tóhoz, könyvvel a kezében és adako­zásra kényszeríti az áldozatot.Ha nem akar az illető adni, akkor kiüldözik a városból. A pap keményen megdor­gálja azokat, akik érintkeznek azok­kal, akiket ő a feketelistára tett. Bányászok a bírák elő­tt A bányászok, akik sztrájkolni mer­tek nem annyira azért kapták a ke­mény és igazságtalan ítéletet, mert sztrájkolni mertek, hanem azért, hogy a többi idegen munkások meglássák, hogy itt nem szabad az idegennek meg sem mukkanni, ahol katholikus szent atyák az urak. A francia mun­kásoknak példát akartak statuálni, hogy ne merjék követni a harcos mun­kások példáját. A tárgyalás alatt a koronaügyész és a bíró, amikor vádoltak, mindig uj­jal mutattak a bányászokra és ezt hajtogatták: “Ezek a szennyek... kommunisták .. . idegenek ... felfor­gatok stb.” Ez a beszéd nem maradt a bírósági teremben, hanem kiment az egész faluba. Egy katholikus lelki a­­tya a tárgyaláson ott tartotta magát és állandó érintkezésben volt a bíró­val és az esküdtekkel. Mindent meg­tettek, hogy a bányászokat elítélhes­sék. Az esküdtek valamennyien franciák voltak. A tartományi rendőrök és csen­dőrök felkészítették az árulókat a vá­dakra akik francia vád­beszédét nem fordította le senki a vádlottaknak. Csak Jean Corbin volt tanítónő volt az egyedüli a vádlottak közül, aki megér­tette a francia nyelvet. Majdnem fe­lesleges mondani, hogy ez az ítélet a gyűlölet, és nem az igazság ítélete volt. Feltesszük most a kérdést a mun­kásoknak, különösen a már osztálytu­datos idegen születésű magy­ar munká­soknak, hogy megengedhetjük, hogy Quebec papi csürhéjének befolyása a­­latt levő bíróság úgy hajthassa végre az ítéletét ezeken a bányászokon, a­­hogy akarja? Megengedhetjük a tilta­kozó szó nélkül, hogy ezek a bányá­szlak két évig börtönben legyenek, mert sztrájkolni mertek magasabb fi­zetésért? A francia munkások már százával adták meg a feleletet, ők tanultak ebből az igazságszolgáltatás­ból és mindent megtesznek, hogy a jö­vőben még jobban szervezkedjenek egy sztrájk előtt s mindent megtesz­nek, hogy az elitélt munkásokat ki­szabadítsák az elnyomók kezéből. Mit fog most a magyar munkásság tenni ? Segítenünk kell minden tehetségünk­kel a CLDL-t nehéz munkájában. VERSENY! Tisztelt Elvtársak! Lethbridgei (14. oszt.) munkástársaink ver­senyre hívják a winnipegi (13.) osztály munkásait, lapunk kampá­nyában a kitűzött kvóta 200 száza­lékos elérésére. Kérjük Winnipeget azonnal válaszoljon kihívásunkra. Elvtársi üdvözlettel, Borbély Károly, titkár. [ THE ONLY TWICE WEEKLY HUNGARIAN PAPER IN CANADA PUBLISHED IN THE INTEREST OF THE WORKING CLASS ALBERTAI FARMEREK A KOMMUNISTÁKKAL A reakciós ügynökök szeretnék megállítani a farmerek harcias­ságát MIND TÖBB FARMER JÖN A HARCBA VALLEY VIEW, Alberta, dec. — Ez a kerület egy kissé távol esik a nagy sztrájk színterétől és a rossz u­­tak miatt, valamint a még rosszabb közlekedési eszközök miatt alig lehet összeköttetést fenntartani a célból, hogy a sztrájkot ide is kiterjesszük és mégis harcba jött e kerület farmersá­­ga, mert látta, hogy társaik sztrájkja máris jobb búzaosztályozást, jobb á­­rakat erőszakolt ki az elevátor társu­latoktól. Természetesen az érdekelt pa­raziták mindent megtesznek, hogy a harcot megszüntessék. Sajtójuk állan­dóan arról hazudozik, hogy a farme­rek már nem harcolnak tovább. Be­vett szokása a kapitalista sajtónak a munkások és farmerek sztrájkját már a kezdetén befejezettnek tekinteni. A támadás három irányból jön. El­sősorban is a helyi papok támadnak, mint ez már tőlük mindenkor elvárha­tó; támadnak azután a United Far­mers of Alberta nevű burzsoá szerve­zet vezérei ,akik a tartományi parla­mentbe vannak jelölve, önmaguk és társaik által; támadnak végül az ele­vátor társulatok ügynökei, gazdáik pa­­­rancsára. A sztrájkgyűléseken minde­nütt egyformán azok voltak a sztrájk ellen, akik maguk nem farmerek, míg a szegény búzatermelésből álló farme­­­rek mindenkor a harc mellett szavaz­tak. Az elevátor társulatok ügynökei ké­­­nyelmes autókban keresik fel a farme­reket, hogy rábírják a harcok feladá­sára. A farmerek azonban kiutasítják őket házaikból, mint a törvényesen rablók aljas ügynökeit, akik néhány garasért önök testvéreit akarják el­adni a vérszopóknak. A nyugati far­merek gondolkozni kezdenek és cso­portosulnak a harcos Farmers’ Unity League-hez, mely érdekeikért harcol megalkuvás nélkül. A sztrájkharcok­ban a farmerek tisztelete nő a Kommu­nisták Kanadai Pártja iránt, mert lát­ják, hogy ez a párt harcol a farmerek azonnali szükségleteiért, míg a többi pártok becsapják és elárulják minde­nütt a farmereket. A C.L.D.L tiltakozásra szólította a vezéreket Állást kell foglalni a hamis ve­zéreknek is, a norandai ügyben. TORONTO, Ont., dec. 15.—A Ka­nadai Munkásvédelmi Szövetség (CL­DL) központi vezetősége leveleket kül­dött a nagy kanadai munkásszerveze­tek vezéreinek, melyekben arra szólí­totta őket, hogy tiltakozzanak a fék­telen és igazságtalan norandai ítéle­tek ellen. Levél ment Tom Moore úr­hoz, aki a Trades and Labor Congress of Canada vezére; A. R. Mosher úr­hoz, aki az All-Canadian Congress of Labor vezére és levél ment J. S Wroodsworth parlamenti taghoz, aki a CCF vezére. Kiváncsiak vagyunk, hogy ezek az úgynevezett munkásve­­zérek indítványozni fogják-e szerve­zetükben, hogy a munkások tiltakoz­zanak az ellen, hogy a norandai mun­kásokat börtönben tartsák, csak a­­zért, mert voltak bátrak jogukat gya­korolni a sztrájkban és piketelésben. Levelek mentek nagyon sok szerve­zethez azzal a kérelemmel, hogy se­gítsék anyagiakban a Munkásvédelmi Ligát abban, hogy a norandai bányá­szok ügyét megfellebbezhesse.

Next