Kanadai Magyar Munkás, 1945. január-július (16. évfolyam, 26-53. szám)
1945-05-17 / 45. szám
16. OLDAL KANADAI MAGYAR MUNKÁS CSÜTÖRTÖK, 1945 MÁJUS 1,7., KANADAI MAGYAR MUNKÁS Published Weekly by The Canadian Hungarian Publishing Association, Proprietors, 24 Wellington St. W„ Toronto 1, Ont. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési ár: Kanadában 1 évre $2.—, % évre $1.—; Egyesült Államokba $2.50, más külföldi államokba $3.—. Minden levelet, csekket és Money Ordert küldjük: KANADAI MAGYAR MUNKÁS, Box 154 Gen. P. O., Toronto, Ont., Canada. — Telefonszám: Engin 6097. — Levélben küldött pénzekért felelősséget nem vállalunk. Printed by: Eveready Printers, Limited, Toronto, Ont. A magyar nép segítése, és tiszta vizet a pohárba! (Folytatás a 2. oldalról) különülve. A történelem — és a kanadai hatóságoknak a segélygyűjtést egység feltételéhez kötő álláspontja — a Tanács igyekezetét igazolta. A készpénznek egység és így engedély nélkül való gyűjtését, lapja május 4-i számában, maga Nemes szerkesztő is nyilvánosan törvénytelennek ismerte be és az egység megteremtésére szólított. A torontói és más nagybizottságok létrejötte bizonyítja, hogy ez az egység országosan is megteremthető, ha mindnyájan számolunk a tényekkel és komolyan veszük történelmi kötelességünket a fasiszta vágórúdról megtizedelve, de új életlehetőséget kapva kikerült magyar néppel szemben. Az egység sikeres és gyors megvalósítását azonban nem hogy elősegítené, hanem hátráltatja a K. M. Tjság azzal, hogy a felszabadító Szovjetuniónak magyarországi ellenőrző szerepét hamisan tünteti fel, különösen az Amerikai Magyar Népszavától átvett közleményekkel. Ezzel egyrészt gáncsolja a Nagy Szövetségesek együttműködését éppen azon a ponton, ahol a legkevesebb ellentét van, másrészt pedig késlelteti éppen azoknak a vezetőségeknek az egységakcióhoz való csatlakozását, amelyek eddig is a legjobban ellenezték azt. Akik a segélyakcióért az egységet igazán óhajtják, azoknak meg kell érteniök, hogy nem lehet a magyar népet segíteni úgy, hogy annak megmentőit és újjászületésének az Egyesült Nemzetek részéről megbízott ellenőrzőit leköpdössük! Mi a magunk részéről készek vagyunk egy egységesítő konferencia összehívásában részt venni, annak sikeres eredményéért harcolni. Arról is meg vagyunk győződve, hogy a K.Sz.M. Tanács és az abban képviselt országos szervezetek a torontói nagybizottság levele vétele után még nagyobb bizakodással és odaadással lesznek készek ugyanazt tenni és annak érdekében másokkal is összefogni. Mikor szerkesztőnket Nemes szerkesztő egy közös segélybizottság létesítése ügyében levél útján áprilisban felkereste, szerkesztőnk válaszában késznek nyilatkozott az ügy érdekében való összefogásra, és isz új kezdeményezésről értesülve a Tanács is támogatta az elgondolást, anélkül, hogy az ügy vezetésében a kizárólagos jogot magának sajátítaná ki. És az, hogy az összefogást most a megváltozott helyzet parancsolja és kényszeríti ki, nem jelenti azt, hogy ennek az összefogásnak nem a kölcsönös megértésen és lehetőleg bizalmon is kell alapulnia. Ez a népháború, melynek európai felét már győzedelmesen befejeztük, termelt ki már nagyobb “csodákat” is és még fog is. Mi bízunk abban, hogy az egyházak és egyletek tagsága és általában a kanadai magyarság megérett már arra az egységes megmozdulásra, hogy a sok mesterséges és mondvacsinált ellentéteket ált átlépje és az egységnek még ma is kerülő gátlóit félrelökje az útból, hogy az ingadozókat is magával sodorva létrehozza a történelem által parancsolt egységet. A segélyügyi demokratikus egységnek egyetlen követelménye van: az, hogy igazán akarjuk segíteni a magyar népet! Emellett mindenki megtarthatja a maga egyházát, egyletét és az egységet nem gátló meggyőződését. Mi kész vagyunk az ilyen irányú elgondolás alapján a konferencia kezdeményezésében azonnal résztvenni. MI JÖN A GYŐZELEM UTÁN? (Folytatás a 3. oldalról) vállal az ország közgazdaságának irányításában, a termelés vezetésében.Ha ezt az alapvető dolgot a kormány és a nép teljesen rábízná az üzemek igazgatóságaira, az iparbárókra és bankárokra, ki lennetéve annak a veszélynek, hogy ezek — vagy közülük sokak — saját önző céljaik elérésére és a nép életnívójának leszorítására állítanák be a termelést. Márpedig a nemzeti jövedelem szintjét, az életnívót a termelés nívója határozza meg. A háború idején, annak ellenére is magas szintre emelkedett a termelés és a nemzeti jövedelem, hogy rengeteg anyag őrlődött fel olyan célra, amely különben nem hoz jövedelmet, és annak ellenére, hogy rengeteg anyagot adott az ország »ajándékba«. Ez azért volt lehetséges, mert a háború idején a kormány vállalta olyan kérdések intézését,amelyet azelőtt a kormány hatáskörén kívülesőnek tekintettek«. Ezért a Labor-Progress Szív Párt választási programjában kijelenti: »A kormánynak magára kell vállalni a felelősséget a közgazdasági ténykedések és vásárlóképesség fenntartásáért, hogy ott, ahol a magántőke nem tud teljes munkaalkalmazást biztosítani, meglegyen a folytonosság.« * * * r /flNW! A TÓRI DREVÉK a Hitlertől kölcsönzött »vörös mumust« használják és »haladó« ígéretekkel takargatják Hitleréhez hasonló céljaikat. És mint egykor Németországban a reakciós szocdem vezérel Hitlert, úgy most Kanadában a reakciós CCF-vezérek Drewékát segítik a haladó egység rombolásával a »vörös mumust« használva, szintén AZ IPARNAK a haditermelésről a békebeli termelésre való átváltásával azonban, nem lehet késlekedni. Mert a termelés átváltásának lendületétől fog függni az, hogy milyen simán és hatásosan fog megtörténni. A labor-progresszív erők és határozottan haladó irányt követő uniómozgalmak már régebben elindították a harcot az ipari termelés fokozatos és tervezett átszervezéséért, átváltásáért. E harc alapját az képezte és képezi, hogy a haditermelés csökkentésével, szakosztályon-ként vagy műhelyenként kezdjék meg nyomban békebeli cikkek termelését. Ennek az lenne a következménye, hogy mikorra a haditermelés teljesen leáll, akkorra az ipar nagyobb része már békebeli, közszükségleti cikkeket gyártana. Ezzel elejét lehetne venni esetleges zűrzavarnak és munkanélküliségnek, aminek kifejlesztésén egyes reakciós körök dolgoznak. A munkásságot és az uniómozgalmat ebből a fontos átszervezési munkából kihagyni nem lehet. A háború idején létrejött közreműködést, ami az üzemvezetőségek és uniómozgalmak között kifejlődött, most az átváltásra kell beállítani. Ezért az LPP választási programjában azt javasolja, hogy »az újjáépítésügyi minisztérium állítson fel együttes tanácsadó bizottságot a munkásság, munkaadók és a kormány képviselőiből minden ipari körzetben«, és hogy az így létrehozott tanácsadói bizottságok mindegyike »tanulmányozza az átépítés összes problémáit abban az iparban, amelyet képvisel. Ilyen közös bizottságok munkája nyomán, tervszerűen lehetne intézni az üzemeknek a polgári termelésre való tervezett átszervezését, és el lehetne kerülni azt is, hogy egész üzemek vagy iparágak álljanak le, hogy nagymérvű munkanélküliség »álljon be a béketermelés megindulása előtti időben«. Az LPP programja azt is javasolja, hogy kormánytulajdonban levő gyártelepeket és gépeket »haladéktalanul kell használni a béketermelésnél«. Ezeket a gyártelepeket a kormány a háború idején építette, most az életnívó és munkalehetőségek magas nívón való tartására kell azokat felhasználni, a nemzet érdekében. Az ipar tervezett átépítését és átszervezését úgy lehet hathatósan és gyorsan keresztül vinni, ha az uniómozgalmak felelős szerepet kapnak ebben a nagy munkában. Ezt illetőleg az LPP ezt javasolja: »Az ideiglenes elbocsátás idejére fizetést kell adni, amint a szakszervezetek, javasolták és ezt az ország kormányának érvényre kell juttatnia.« * * * A TERMELÉSNEK ily módon való átszervezése és nagymérvű közmunkák eltervezése és keresztülvitele nem könnyű feladat. De megvalósítható. Az egész országot áthálózó közmunkáknak, építtkezési terveknek a népéletének feljavítását kell jelenteni. De ilyen közmunkák — lakóházak, iskolák, kórházak, üdülőhelyek, országutak, stb. építése — felszívnák azt a munkaerőt, amely az »átváltás« időszakában esetleg tétlenségbe merne. I Ilyen közmunkákra a városoknak és falvaknak egyaránt szükségük van. Meg kell szüntetni a nyomorlakásokat és szégyentanyákat. Ez viszont az életnívó és életmód feljavítását jelenti. Számolni kell mindjárt azzal is, hogy a termelésnek ilyenképpen való átszervezését a téri-reakció nem vinné keresztül. Sőt, egymagukban a liberálisokra sem lehet rábízni. De a kérdések és problémák sürgősek. Meg kell — és meg lehet — azokat oldani. És a most beválasztandó képviselőknek és kormányoknak kell megoldaniuk, úgy ontáriól, mint országos méretben. A kérdéseket munkás és egyéb haladó képviselőknek, egyszóval olyan egyéneknek a beválasztásával tudjuk megoldani, akik hajlandók mindazokkal az erőkkel közreműködni, akik hívei a haladásnak és a népi jólét létrehozásának. Ha azokat válasszuk be, akik hajlandók résztvenni egy demokratikus koalícióban, és akik ezzel lehetetlené teszik egy reakciós koalíció létrejöttét. Most kell cselekednünk, a választási kampány ideje alatt és aztán a választás napjain: június 4-én az ontariói választásban;június 11-én pedig az országos választásban. Válasszunk be nagyszámú ,haladó képviselőt! Nyerki Gyula