Kanadai Magyar Munkás, 1945. január-július (16. évfolyam, 26-53. szám)
1945-05-17 / 45. szám
CSÜTÖRTÖK, 1945 MÁJUS 17. 12. OLDAL KANADAI MAGYAR MUNKÁS hadsereg főparancsnoksága által kiadott »Utcai harcok kézikönyve«. A sztálingrádi és sok más oroszországi utcai harcok tapasztalatai dióhéjban oktatásszerűen lettek itt leírva. Hogyan kell a vöröskatonának utcai harcokban, házak házak utáni bevételénél küzdenie. Sok-sok véres élet-halálharc tanulságát hogyan használhatja, fel Budapest felszabadításánál. Gergely Miska hasonló nevű fia hadinaplója valamikor féltve őrzött ereklyéje lesz a Magyar Nemzeti Múzeumnak, így ha többek között . . . »TE NEM lehet azt írni, hogy hogyan fájt a szívem, mikor azokban az ismerős utcákban — Nefelejts, Elemér, Damjanics, Népszínház utcákban, Rákóczi, Thököly, Aréna utakon, a Ferenc, József, Erzsébet, meg Teréz körúton — úgyszólván minden utcasarokért, minden házért pusztító harcokat kellett vívnunk. A náci fenevadak a Damjanics-utcai elemi iskolát, ahol a nagybajusza Kovács tanító úr először tanított az ábécére, valóságos Port Arthur várrá erősítették meg. Berkó apánk kiadta a parancsot, hogy a ,,csángó-székely“ zászlóalj mindenáron vegye hatalmába azt. Egy nagy Szálasi-kutya volt ott, mint összekötő tiszt beosztva a németekhez. Emberfia nem járt az utcán. A környék apraja-nagyja mind a pincékbe bújt. Az iskolának közelébe sem lehetett férni. A kutya németjei nagyméretű lőfegyverekkel, mozsárágyukkal lőtték az utcát. Egy háromszéki, zabolai lófő székely mondja nekem: „Századosom, a szomszédos ház pincéjében kujtorgó öreg nénémasszony úgy véleményezte, hogy ha a vészlejárati kanyarlépcsőn felmennénk a hiúba, ott a kürtőn át alaposan megközelíthetnénk az iskolát.“ Kérdem a székely atyámfiát, hogy mi vana az a hiú. Mondja őkelme, hogy náluk Székelyföldön a padlást hívják úgy magyarul. Szép csendesen fel is jutottunk a hiúba. Velünk volt az ural-altáji zászlóaljból is egy pár osztják-vogul rokon. Ahogy a kürtőhöz értünk, a svábok eszeveszett tüzeléssel fogadtak. Ajánlja az egyik osztják testvér, hogy küldjünk nekik egyet a Sztálin apánk áldásából.Ez az áldás nem volt más, mint különleges, maró, mesterségesen öszszekevert lőporral készített kézigránát. Be is hajított egyet. Rögvest abbamaradt a tüzelés. Hallatszott is amint a Hitler-csemeték fuldoklásukban az anyjukhoz fohászkodtak : „Oh liebe Mutter!“ Még álmomban sem gondolhattam arra, hogy abban az osztályteremben, ahol először tanultam meg az írás nagy mesterségét, most meg a gyilkolás művészetét kellett gyakorolnom. A gyehenna tüzébe kellett küldenem egy Szálasi-kutyát, meg egy náci ebet. Ki is tisztítottuk az iskolának azt a részét, ahol mi fiuk tanultunk Hátra volt még a különálló leányiskolai rész. VISSZAEMLÉKEZTEM a golyótűzben első szerelmemre, a kis szöszke, kökényszemű Hajdú Annuskára. Mintha még most is hallanám, amint kanáriéhoz hasonló kis hangocskájával énekelte: „Ne te harica kukorica haj . “ Csak most a németek gépfegyverei dúdolnak felénk igen kellemetlen melódiákat. A németek veszedelmes golyószórókkal dolgoztak. Sok áldozatot szedtek. Egyik csángó testvérünk a másik után esett el, sebesült meg. Alig győztük bekötözni őket. A kórházba való szállítással estig kellett várnunk. Haditanácsot kellett tartanunk az ural-altájiakkal. Azt mondja az egyikük, hogy Jóska bácsi segedelmével kezdjük meg a rohamot, hogy minél előbb elhallgattassuk a gépfegyvereket. Kérdem tőle, hogy mit ért Jóska bácsi segedelme alatt. Mondja nekem őkelme, hogy minekutána Sztálin apánk ifjúkorában papnövendék volt, így az öreg atya Ur Boga Istennel közvetlen összeköttetésben volt, azt meggyőzte, hogy a szegény embert kell segítenie, mert azok vannak többségben és csak ők szeretik a jó Istent. A gazdagok csak kizsákmányolnak mindenkit, így meggyőzte az öreg Istent, és csak az ő hatalmával tudta legyőzni a hatalmas cárt, és most a még hatalmasabb Hitlert, így hát Jóska bácsi segedelme a legfontosabb ezen a földön. Gyorsan sebtibe-izibe el is kezdtük a turániakkal a rohamot az iskolaépület leányneveldei szárnyfiókja ellen, Jóska bácsi igazi orvosságát használva fel alaposan. A mindenféle testek összetételének és anyagi változásai tanának híres orosz vegyész szakértői olyan különleges gránátokat tudtak készíteni, hogy ha az felrobbant, ha a Hitler-fiók nem is szakadt darabokra, de öntudatát jóidőre elvesztette a fojtó füsthatása folytán. Ezt az orrcimpa csavarintó, átható bűzillatot teremtő gránátot „Görénysóhaj“-nak hívták a vörös vitézek. Buzgón lendítették a kölni vizet, akácfa- meg gyöngyvirágillatot kedvelő fasiszta galádok nyakába a „görénysóhajt“, így a leányiskolai szárny is felszabadult. TVE A SZEMBEN lévő háztömb felől még mindig élénk volt a tüzelés. Közben bealkonyodott, de még a sötétségben sem lehetett az utcát keresztezni. Kénytelenek voltunk használni hébe-hóba a fényt vetítő zseblámpánkat. Egyik háztetőről a másikra kellett ugrálnunk, míg a beszelelkű ádáz, álnok vadállati kegyetlenkedő fehérektől megtisztítottunk egy-egy háztömböt. Hűséges őrmesterem, a mordvák származású Demi figyelmessé tesz az egyik ház pincéjéből kihulló jajveszékelésre. Lemegyek. Hát egy szegény, szerencsétlen asszony vajúdik ott. Nahát most a kínlódó istenadtának a segítségére kellett menni a legnagyobb irtó tűz közepette. A szomszéd pincékből aztán odahívtunk egy pár aszszonyt az újszülött, meg anyja segítségére, mi meg rohantunk tovább a németet űzni. A nagy munkában a verejtéktől gyöngyöztünk. A rajtunk lévő fehérnemű tiszta csuromvíz volt, de a dicsőséges aradi vértanúról, Damjanics tábornokról elnevezett utcát megtisztítottuk az áruló nyilasoktól, meg a sátáni Hitler-pártfogóiktól. De utána a többi utcák megvívása sem volt könnyebb feladat. Ezredünk dicsőségesen vett részt a Thököly út, meg a Rákóczi út megtisztításában. Azt a napot, amikor Pestet egészen felszabadítottuk Hitler ördögeitől, hadosztályunk ünnepnappá avatta. De hátra volt még Buda. A gyönyörűséges Margit, Lánc, Erzsébet, meg a többi hidakat mind felrobbantották. A Lánchidat, azt a bámulatos alkotást, mely valóságos csodája volt Budapestnek, egészen tönkretették. Évtizedekig tartott a Lánchíd tervezése és felépítése. Hosszú, lázas munka volt, amíg az angol Clarck Thierney és Ádám felépítették ezt a világcsodát, de a németek, csakúgy mint elődjeik, a vandálok, az igazi germán néptörzsük elpusztítottakminden műkincset Rómában, itt Pesten ép olyan munkát csináltak. Mint vandál őseik, egy perc alatt elpusztították Budapest gyönyörű alkotásait. MERKÓ APÁNK a zrinyi utcába helyez■ÍJ tette át főhadiszállását. Egy este oda rendeltette az ural-altájiakat. Nagy feladatról volt szó. Egy kegyetlen téli hózivataros éjszaka, a Dunán keresztül Budára kellett törnünk a Margit-sziget közelében. Az osztják, vogul, mari, komi, meg mordvuk, meg a többi testvéreknek is pilingi játék volt Szibériában az Ob, meg más folyó fenekén úszni, nádszálat tartva a szájukban és azon keresztül lélegzeni Jártasak voltak ők az ilyesmiben, így megcsinálták az első Duna alatt járó szállító vállalkozást. A vidrabőr-mezbe öltözködött uralaltájiak alaposan meglepték a Hitler-kölyköket. Még álmukban sem mertek arra gondolni, hogy létezik olyan anyaszülte egyén, aki ilyen januári jéghideg időben át merje úszni a Dunát. Ezeknek a vidám turjáni kópéknak meg könnyen sikerült. Ment is gyorsan azután a Zsigmond utca, a Lukács, meg Császár-fürdők megtisztítása. De már igazán nagy szükségünk volt rá. De a legnagyobb szükség volt Gergely Miska megszabadítására. Micsoda felejthetetlen egy jelenet volt, mikor Berkó Pál és Gergely Miska könnyező szemekkel öszszeölelkeztek. Egy negyedévszázad után találkoztak a margitkörúti fogházban, ahol mindketten annyit szenvedtek. Az öreg Miska nem tudta, hogy kit öleljen, csókoljon jobban: a fiatal Miskáját, vagy öreg Paliját és a felszabadító derék vöröshadseregbeli vitézeket. "EGYMÁSUTÁN szabadult fel Buda is, de rettenetes véres harcok után. A sztálingrádi minta után ment itt is minden. A Várért folyt a legvéresebb harc. Hitler legkiválóbb várépítészei, a Todtok bevehetetlen gibraltári módra erősítették meg. Itt valóságos vérfürdőt, csetepatét kellett rendezni. Egy angyalföldi proli oroszlán módra küzdött az ural-altájiak soraiban. Meg is tanította a rokonokat a magyar harci riadóra: „Csak a fejét, hogy meg ne sántuljon az elugatta beste német lelke.“ Kéthónapi hosszú, borzalmas küzdelem után végre felszabadult Budapest, Hitler valóra váltotta jóslatát. Ott kő kövön nem maradt jóformán. A legendabeli Herkules munkája, az Augia király istállójának ákitisztítása, Budapest megtisztításához képest gyerekjáték vola. De a romokbólúj élet kel. Felépítjük újra Budapestet. Budapest szebb lesz, mint volt. Berkó Pál hadosztálya továbbment Bécs felé. Azóta az is felszabadult. Gergely Miskának nagy munkája akadt ezután. Segíteni kellett az elrejtőzött nyilas Szálasibetyárok, emberfarkasok felkutatásában és akasztófára való juttatásában. Halhatatlan költőnk, Petőfi Sándor, prófétához híven írta meg száz évvel ezelőtt »A zsiványok vége« című költeményében: Hej zsiványság, derék szép zsiványság! A te véged hatalmas mulatság. Lesz belőled, úgy hord a szerencse, Száraz fának száradó gyümölcse. Olyan pontosan ráillik a végzet a Hitler- Szálasi banditákra.« * * * .. . v /^ERGELY Miska azzal fejezi be levelét, hogy a nagy munka első része be lett fejezve. Magyarország fel lett szabadítva a Csák Máték uralmától, a romokat lassan eltakarítják, a tönkretett városokat újjáépítik. Rövidesen megkezdődik a földosztás. Senkinek sem lehet több földje, mint száz hold. Senki sem lehet ezután az új Magyarországon éhes, kenyér és tej nélkül, és ágról szakadt ruhanélküli koldus. De kér engemet, hogy mi amerikai magyarok használjuk fel minden erőnket szegény magyarországi testvéreink segítésére, hogy gyűjtsünk nekik pénzt, ruhát és azt amire szükségük van, hogy azok az apró satnya, csenevész árva porontyok odahaza erős új honépítőkké válhassanak. És akkorra, amikorra az ország ismét felépül, Berkó Pál is visszajön és valamennyien ott leszünk, hogy összejöhessünk, az emberöltős találkozón . . . * +. * ' IftiiT*- “STARACE altábornokot, Mussolini segédét olasz partizánok kivégzik Milánóban.