Kanadai Magyar Munkás, 1945. január-július (16. évfolyam, 26-53. szám)

1945-05-17 / 45. szám

CSÜTÖRTÖK, 1945 MÁJUS 17. 12. OLDAL KANADAI MAGYAR MUNKÁS hadsereg főparancsnoksága által kiadott »Utcai harcok kézikönyve«. A sztálingrá­di és sok más oroszországi utcai harcok tapasztalatai dióhéjban oktatásszerüen lettek itt leírva. Hogyan kell a vöröska­tonának utcai harcokban, házak házak u- táni bevételénél küzdenie, Sok-sok véres élet-halálharc tanulságát hogyan használ­hatja, fel Budapest felszabadításánál. Gergely Miska hasonlónevü fia hadinap­lója valamikor fél'tveőrzött ereklyéje lesz a Magyar Nemzeti Múzeumnak. így ir a többek között . . . * +; * »T E NEM lehet azt írni, hogy hogyan fájt ^ a szivem, mikor azokban az ismerős utcákban — Nefelejts, Elemér, Damjanics, Népszínház utcákban, Rákóczi, Thököly, Aréna utakon, a Ferenc, József, Erzsébet, meg Teréz körúton — úgyszólván minden utcasarokért, minden házért pusztító har­cokat kellett vívnunk. A náci fenevadak a Damjanics-utcai e- lemi iskolát, ahol a nagybajusza Kovács tanító ur először tanított az ábécére, való­ságos Port Arthur várrá erősítették meg. Berkó apánk kiadta a parancsot, hogy a ,,csángó-székely“ zászlóalj mindenáron ve­gye hatalmába azt. Egy nagy Szálasi-ku- tya volt ott, mint összekötő tiszt beosztva a németekhez. Emberfia nem járt az ut­cán. A környék apraja-nagyja mind a pin­cékbe bujt. Az iskolának közelébe sem le­hetett férni. A kutya németjei nagymére­tű lőfegyverekkel, mozsárágyukkal lőtték az utcát. Egy háromszéki, zabolai lófő szé­kely mondja nekem: „Századosom, a szom­szédos ház pincéjében kujtorgó öreg né- némasszony úgy véleményezte, hogy ha a vészlejárati kanyarlépcsőn felmennénk a hiúba, ott a kürtőn át alaposan megköze­líthetnénk az eskolát,“ Kérdem a székely atyámfiát, hogy mi vóna az a hiú. Mondja őkelme, hogy náluk Székelyföldön a pad­lást hívják úgy magyarul. Szép csendesen fel is jutottunk a hiúba. Velünk volt az ural-altáji zászlóaljból is egy pár osztják-vogul rokon. Ahogy a kür­tőhöz értünk, a svábok eszeveszett tüzelés­sel fogadtak. Ajánlja az egyik osztják test­vér, hogy küldjünk nekik egyet a Sztálin apánk áldásából.Ez az áldás nem volt más, mint különleges, maró, mesterségesen ösz- szekevert lőporral készített kézigránát. Be is hajított egyet. Rögvest abbamaradt a tüzelés. Hallatszott is amint a Hitler-cse- meték fuldoklásukban az anyjukhoz fo­hászkodtak : „Oh liebe Mutter!“ Még ál­momban sem gondolhattam arra, hogy ab­ban az osztályteremben, ahol először ta­nultam meg az irás nagy mesterségét, most meg a gyilkolás művészetét kellett gyako­rolnom. A gyehenna tiizébe kellett külde- nem egy Szálasi-kutyát, meg egy náci-ebet. Ki is tisztítottuk az iskolának azt a részét, ahol mi fiuk tanultunk Hátra volt még a különálló leányiskolái rész. VISSZAEMLÉKEZTEM a golvótűzben el- ’ ső szerelmemre, a kis szöszke, kökény- szemű Hajdú Annuskára. Mintha még most is hallanám, amint kanáriéhoz ha­sonló kis hangocskájával énekelte: „Ne te ica-rica kukorica haj : , “ Csak most a németek gépfegyverei dúdolnak felénk i- gen kellemetlen melódiákat. A németek veszedelmes golyószórókkal dolgoztak. Sok áldozatot szedtek. Egyik csángó testvérünk a másik után esett el, sebesült meg. Alig győztük bekötözni őket. A kórházba való szállítással estig kellett várnunk. Haditanácsot kellett tartanunk az ural-altájiakkal. Azt mondja az egyi­kük, hogy Jóska bácsi segedelmével kezd­jük meg a rohamot, hogy minél előbb el­hallgattassuk a gépfegyvereket. Kérdem tőle, hogy mit ért Jóska bácsi segedelme alatt. Mondja nekem őkelme: hogy minek­utána Sztálin apánk ifjúkorában papnö­vendék volt, igv az öreg atya Ur Boga Is­tennel közvetlen összeköttetésben volt, azt meggyőzte, hogy a szegény embert kell se­gítenie, mert azok vannak többségben és csak ők szeretik a jó Istent. A gazdagok csak kizsákmányolnak mindenkit. így méggyőzte az öreg Istent, és csak az ő ha­talmával tudta legyőzni a hatalmas cárt, és most a még hatalmasabb Hitlert, igy hát Jóska bácsi segedelme a legfontosabb ezen a földön. Gyorsan sebtibe-izibe el is kezdtük a turániakkal a rohamot az iskolaépület le- .ányneveldei szárny-fiókja ellen, Jóska bá­csi igazi orvosságát használva fel alaposan. A mindenféle testek összetételének és a- nyagi változásai tanának hires orosz ve­gyész szakértői olyan különleges gránáto­kat tudtak készíteni, hogy ha az felrob­bant, ha a Hitler-fiók nem is szakadt da­rabokra, de öntudatát jóidőre elvesztette a fojtó füst -hatása folytán. Ezt az orrcim- pa csavarintó, átható bűzillatot teremtő gránátot „Görénysóhaj“-nak hívták a vö­rösvitézek. Buzgón lendítették a kölni vi­zet, akácfa- meg gyöngyvirágillatot kedve­lő fasiszta galádok nyakába a „görénysó­hajt“, igy a leányiskolái szárny is felsza­badult. TVE A SZEMBEN lévő háztömb felől még mindig élénk volt a tüzelés. Közben bealkonyodott, de még a sötétségben sem lehetett az utcát keresztezni. Kénytelenek voltunk használni hébe-hóba a fényt vetí­tő. zseblámpánkat. Egyik háztetőről a má­sikra kellett ugrálnunk, mig a bestelelkü ádáz, álnok vadáliati kegyetlenkedő fehé­rektől megtisztítottunk egy-egy háztöm­böt. Hűséges őrmesterem, a mordvuk szár­mazású Demi figyelmessé tesz az. egyik ház pincéjéből kihalló jajveszékelésre. Le­megyek. Hát egy szegény, szerencsétlen asszony vajúdik ott. Nahát most a kínlódó istenadtának a segítségére kellett menni a legnagyobb irtó tűz közepette, A szomszéd pincékből aztán odahívtunk egy pár asz- szonyt az újszülött, meg anyja segítségére, mi meg rohantunk tovább a németet űzni. A nagy munkában a verejtéktől gyön­gyöztünk. A rajtunk lévő fehérnemű tisz­ta csuromviz volt, de a dicsőséges aradi vértanúról, Damjanics tábornokról elneve­zett utcát megtisztítottuk az áruló nyila­soktól, meg a sátáni Hitler-pártfogóiktól. De utána a többi utcák megvívása sem volt könnyebb feladat. Ezredünk dicsőségesen vett részt a Thököly ut, meg a Rákóczi ut megtisztításában. Azt a napot, amikor Pestet egészen fel- szabaditottuk Hitler ördögeitől, hadosztá­lyunk ünnepnappá avatta. De hátra volt még Buda. A gyönyörűséges Margit, Lánc, Erzsébet, meg a többi hidakat mind fel­robbantották. A Lánchidat, azt a bámula­tos alkotást, mely valóságos csodája volt Budapestnek, egészen tönkretették. Évtize­dekig tartott a Lánchíd tervezése és fel­építése. Hosszú, lázas munka volt, amig az angol Clarck Thierney és Ádám felépí­tették ezt a világcsodát, de a németek, csakúgy mint elődjeik, a vandálok, az iga­zi germán néptörzsük elpusztítottak ‘min­den műkincset Rómában, itt Pesten ép o- lyan munkát csinálta'k. Mint vandál őseik, egy perc alatt elpusztították Budapest gyö­nyörű alkotásait. üERKó APÁNK a zrinvi utcába helyez- ■ÍJ tette át főhadiszállását. Egy este oda rendeltette az ural-altájiakat. Nagy fela­datról volt szó. Egy kegyetlen téli hóziva­taros éjszaka, a Dunán keresztül Budára kellett törnünk a Margit-sziget közelében. Az osztják, vogul. mari, komi, meg mord­vuk, meg a többi testvéreknek ispilingi já­ték volt Szibériában az Ob, meg más folyó fenekén úszni, nádszálat tartva a szájuk­ban és azon keresztül lélegzenb Jártasak voltak ők az ilyesmiben. így megcsináltuk az első Duna alatt járó szállító vállalko­zást. A vidrabőr-mezbe öltözködött ural- altájiak alaposan meglepték a Hitler-köly­köket. Még álmukban sem merték arra gondolni, hogy létezik olyan anya-szülte egyén, aki ilyen januári jéghideg időben át merje úszni a Dunát. Ezeknek a vidám tui’áni kópéknak meg könnyen sikerült. Ment is gyorsan azután a Zsigmond utca, a Lukács, meg Császár-fürdők megtisztí­tása. De már igazán nagy szükségünk volt rá. De a legnagyobb szükség volt Gergely Miska megszabadítására. Micsoda felejt­hetetlen egy jelenet volt, mikor Berkó Pál és Gergely Miska könnyező szemekkel ösz- szeölelkeztek. Egy negyedévszázad után találkoztak a margitköruti fogházban, a- hol mindketten annyit szenvedtek. Az öreg Miska nem tudta, hogy kit öleljen, csókol­jon jobban: a fiatal Miskáját, vagy öreg Paliját és a felszabadító derék vöröshacl- seregbeli vitézeket. "EGYMÁSUTÁN szabadult fel Buda is, de rettenetes véres harcok után. A sztálin­grádi minta után ment itt is minden. A Várért folyt a legvéresebb harc. Hitler leg­kiválóbb várépitészei, a Todtok bevehe­tetlen gibraltári módra erősítették meg. Itt valóságos vérfürdő?, csetepatét kellett ren­dezni. Egy angyalföldi proli oroszlán mód­ra küzdött az ural-altájiak soraiban. Meg is tanította a rokonokat a magyar harci ri­adóra: „Csak a fejét, hogy meg né sán- tuljon az ebugatta beste német lelke.“ Kéthónapi hosszú, borzalmas küzdelem után végre felszabadult Budapest, Hitler valóra váltotta jóslatát. Ott kő kövön nem maradt jóformán. A legendabeli Herkules munkája, az Augia király istállójának á~ kitisztítása, Budapest megtisztításához ké­pest gyerekjáték vala. De a romokból -uj élet kel. Felépítjük újra Budapestet. Bu­dapest szebb lesz, mint volt. Berkó Pál hadosztálya továbbment Becs felé. Azóta az is felszabadult. Gergely Mískának nagy munkája akadt ezután. Se-^ giteni kellett az elrejtőzött nyilas Szálasi- betyárok, ember-farkasok felkutatásában és akasztófára való juttatásában. Halha­tatlan költőnk, Petőfi Sándor, prófétához híven irta meg száz évvel ezelőtt »A zsi- ványok vége« cimü költeményében: Hej zsiványság, derék szép zsiványság! A te véged hatalmas mulatság. Lesz belőled, úgy hord a szerencse, Száraz fának száradó gyümölcse. Olyan pontosan ráillik a végzet a Hitler- Szálasi banditákra.« * * * .. . v /^ERGELY Miska azzal fejezi be levelét, hogy a nagy munka első része be lett fejezve. Magyarország fel lett szabadítva a Csák Máték uralmától, a romokat lassan eltakarítják, a tönkretett városokat ; ujjá- épitik. Rövidesen megkezdődik a földosz­tás. Senkinek sem lehet több földje, mint száz hold. Senki sem lehet ezután az uj Magyarországon éhes, kenyér és tej nél­kül, és ágról-szakadt ruhanélküli koldus. De kér engemet, hogy mi amerikai ma­gyarok használjuk fel minden erőnket sze­gény magyarországi testvéreink segítésé- re, hogy gyüjtsünk nekik pénzt, ruhát és azt amire szükségük van, hogy azok az apró satnya, csenevész árva porontyok o- dahaza erős uj honépitőkké válhassanak. És akkorra, amikorra az ország ismét felépül, Berkó Pál is visszajön és vala­mennyien ott leszünk, hogy összejöhessünk, az emberöltős találkozón . . . ' IftiiT*- “STARACE altábomokot, Mussolini segédét olasz partizánok kivegzik Milánóban.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék