Kanadai Magyar Munkás, 1947. január-július (18. évfolyam, 25-52. szám)
1947-01-02 / 25. szám
1947 JANUÁR 2. CSÜTÖRTÖK FRED ROSE HRCOLNI FOG ÁRTATLANSÁGA KIDERÍTÉSÉÉRT KA kanadai nép érdekei ellen soha nem követtem el kihágást", üzente a Star riporterének NEM HAJLANDÓ LEMONDANI MONTREAL . Képviselői állásomról »nem szándékszom lemondani«, válaszolta Fred Rose, a »kémkedési« ügyben hat évre ítélt Montreal-Cartier kerületi országházi képviselő a »Toronto Daily Star« riporterének kérdésére. -------■-----------r~r——.-----Fred Rose a Star ripor- }tar? megengedte, hogy terének kérdésére írásban karácsonyi látogatást beadott válaszát feleségével ”yen "ei"Jenel. küldte ki a Bordeuxből- »Mintahogy letartóztat önből, akinek végre-valasom estéjén mondottam DR. CZAKÓ AMBRÓ AJÁNLJA A “KANADA! MAGYAR NAPTÁR” T A KANADAI magyarok egyszerűen szomjazzák a jó magyar olvasmányt A háború alatt nem lehetett könyvet hozatni Magyarországból és ennek következtében a meglevő kis magyar könyvtárakat teljesen kiolvasták. Pár évvel ezelőtt egy nyugat-kanadai honfitársunk írta nekem, hogy pénzszűke miatt választania kell a Munkás és a Tárogató közt, így hát inkább a Munkásra fizet elő, mert abban van bőven olvasni való. Az idézett barátunknak és a többi könyvéhes magyar testvéreinknek jó hírt jelent a Kanadai Magyar Naptár, amelyben negyedrét formában pont 256 lap olvasmány van. És mindenféle olvasmány mindenfajta érdeklődés kielégítésére: politika, történelem, tudomány, szépirodalom, próza, vers; hosszabb lélekzetű dolgok és rövidebb, tömör összefoglalások. A szöveg szórakoztat és oktat; a képek érdekesek, kanadai és magyar vonatkozásúak és jól vannak reprodukálva. A szöveg nyomása kellemes a szemnek. Ugyan ki kívánhat ennél többet? A Kanadai Magyar Naptárt évek óta Balogh József, a Kanadai Demokratikus Magyarok Szövetségének titkára szerkeszti nagy szeretettel és odaadással. Meglátszik a Naptáron a tervszerű elgondolás és az anyag kiválasztásába és felsorakoztatásába fektetett komoly gond. Czakó Ambró VITAEST HAMILTON PONT. A Hamiltoni Demokratikus Magyar Kör jan. 9-én este 8 órai kezdettel VITAESTET rendez a Magyar Otthonban (242 James Sz. N.). Ezen a vitaestén Müller József, a Kossuth Betegsegélyző Egylet titkára fog előadni. MÉG KAPHATÓ az 1947. évi Nagy Képes KANADAI MAGYAR NAPTÁR és SZÍNES MAGYAR FALINAPTÁRUNK A KETTŐ EGYÜTT 50 CENT • • • Ahol irodalomterjesztőnk nincs, onnan be kell küldje rendelését a naptárok árával, 50 centtel együtt az alábbi megrendelő szelvénnyel C. F. of Democratic Hungarians 455 Spadina Ave., Koom 304 ; Toronto 4, Ont. Mellékelve küldök 50 centet, kérem azért az 1947. évi Nagy Képes Naptárt, a falinaptárral együtt az alábbi címre elküldeni: Név ................................................................................................. Cím ............................................................................................ RENDELT MÁR BELŐLE AZ ÓHAZÁBA? Oda s elküldjük ugyanazért az árért. SZEREZZEN VELE ÖRÖMET HOZZÁTARTOZÓINAK! önnek, a kanadai nép érdekei ellen soha nem követtem el kihágást«, folytatta Mr. Rose a Toronto Star riporterének küldött üzenetében. »Harcolni fogok ártatlanságom megállapításáért és ama jogomért, hogy Cartier (kerület) és Kanada népét képviselhessem a Házban. Remélem, lesz alkalmam az elnökön at ügyemet a Ház elé terjeszteni. * Mint ismeretes, Mr. Rosét az ottawai szovjet követség egy volt hivatalnokának, Igor Gouzenkónak vallomása alapján ítélték el, kit a követség pénz elkezdésével vádolt meg. Rose fellebezését a québeci felsőbíróság visszautasította, és a rászabott 6 évi börtönbüntetést megerősítette. Mivel Mr. Rose képviselői állásáról nem mond le, a képviselőház csak a bűnügyi törvény módosítása alápján tudja őt a képviselőházból kizárni, mert rendkívüli törvény beiktatása nélkül nem nyilváníthatja üresnek a kerületet. Elítélt tartományi képviselők rendszerint írásban szoktak állásukról lemondani, miután pótválasztást szoktak elrendelni. Azonban Mr. Rose esetében, aki ártatlanságának megállapításáért harcol és nem hajlandó lemondani állásáról, a kormány, lehet, új törvény bevezetésével fog intézkedni. ÓHAZAI KERESTETÉS Skotta Ervin mérnököt keresi Novotny Tibor, Sátoraljaújhely, Széchenyi-tér 4. sz. Budai Pált és Lászlót, akik Tornalján születtek, apjuk Budai Pál, anyjuk Szegő Mariska, keresi Szegő Irénke, jelenleg ÖzV. Csernay Jánosné, Miskolc, Gyár utca 13. KKAL Óhazai levele van: Szarka Miklósnak (1136 Maren tette Ave., Windsor) Csikasz Bertalantól a borsodmegyei Sajókazáról. Cene Józsefnek a nógrádmegyei Mátranovákról. írjon érte: Bill Forgó, Box 110, East Coulee, Alta, cimre. Konzuli kerestetés Fontos ügyből kifolyólag tudassák pontos címüket a kanadai magyar ügyek intézésével megbízott alulírott konzuli hivatallal : Klager Ferenc, Budapest-Budafok, Lekmár Pál, Sándor János, Vigh András, Gádoros, 1903. Lukács János, Szendrő, 1899. Balogh Imre, Tiszadada, Csalló Antal, Sümeg, Csécs János, Alibánfalva, Fógel G. János, Kajdács, Gyurkovics István, Bolyok, Szabó Mátyás (előző címe: Innisfail, Alta.) Farkas József — Matild és Ilona leányai keresik. Udvary Sándor (előző címe: Electric, Ont.) Mrs. Sholtz Burley Smith (keresi: Can. Ried Cross), Szabó Géza Csemely,Susán György, Barna, Ripics János, Ripics László. Royal Consulate General of Sweden »B« Department, 1462 Bishop Street, Montreal, Que. 3. OLDAL IPARI FRÖNT írja: Nyerki Gyula JKANADA ipari munkássága nagy sztrájkküzdelmekkel teli évet zár le, de újabb — és lehet az eddiginél is nagyobb — béremelési küzdelemnek néz elébe. És az 1947-ik évi munkásküzdelmek új szintet kell öltsenek azért is, mert az iparbárók nemcsak csak a munkabéreket akarják leszorítani, hanem a szakszervezeti jogokat is igyekeznek megsemmisíteni. Nyílt titok már, hogy a munkaadók, szövetségi és tartományi kormányok a békeidőre tett ígéreteiket csak ott és csak annyiban valósították meg, ahol és amennyiben kikényszerítette ezeket a munkásság, ígéreteiket nehezen teljesítik a munkaadók. Nem azért, mert pénzügyileg képtelenek rá, hanem azért, mert mindig több és több profitot akarnak kipréselni a munkásból. Tudjuk, a munkásnép vásárlóereje annak dacára sem emelkedett arányosan az árakkal, hogy a sztrájkküzdelem jelentős béremelést hozott sokezer szervezett munkásnak. A tőkések propagandája és sajtója ennek az ellenkezőjét állítja. Történetesen azért, mert szeretnék elhitetni a munkásokkal, hogy fölösleges sztrájkolni, hogy követelései teljesíthetetlenül magasak. A köznép ezzel a tőkés megállapítással nem ért egyet. Tudja, hiszen saját magán érzi, hogy újabb jelentős béremelés kell! Mikor a közelmúltban a Gallup Poll azt kérdezte, joga van-e a munkásságnak a követelt magasabb bérekhez, a szavazók 53 százaléka igennel válaszolt! 25 százaléka helyeselt némi béremelést, és csak 15 százaléka volt ellene a béremelésnek. Nem nehéz megállapítani, kikből tevődött össze a 15 százalék. • • • SZÓVAL a lakosság többsége melléje áll a szervezett munkásság béremelési követelésének, mert megérti, hogy a vásárlóképesség fölemelésével az egész nemzet érdekét szolgálja a munkásság. A béremelésekkel nemcsak a munkásság, de a kiskereskedők és farmerek érdekét is előreviszi, mert ha a munkás nem vásárlóképes, nincs kereslet az áruk után. Ha pedig a vásárlóerő csökkenésével esik a kereslet, »túltermelés«, árufelhalmozódás, nyomort osztó válság következik be. A nagyvállalatok és ügynökeik ezzel nem sokat törődnek, őket csak az a gondolat vezérli, hogyan lehet fölemelni a profitrátát. Hogy ez milyen helyzetbe sodorja a népet, az ország gazdaságát, nekik nem számít. Elvégre is azt az időt éljük, mikor az ipar, a természeti anyagforrások még mindig kevesebb, és kevesebb kézbe összpontosulnak. Az iparóriások gazdagszanak, a kisebb vállalatok kiszorulnak az »üzletből«. A haszon mind kevesebb és kevesebb kézbe összpontosul, fokozódik a nagytőkés számára. Ami ennek útjába áll, azt igyekeznek »elsöpörni« a nagytőkések. Nézzük csak: Elkeseredetten harcolnak az árellenőrzés teljes beszüntetéséért, hogy az árak fölemelésével fölszívják a kisemberek kezében levő pénzt. Az árak és munkabérek közötti különbözet fokozásával viszont szűkítik a belpiacot, úgy, hogy vásárlóképtelenné teszik a népet. Hevesen harcolnak minden olyan törvény bevezetése ellen, amely a népi érdeket vinné előre. Sőt, — mint az Egyesült Államokban is —, a munkásjogokat csak korlátoltan biztosító törvényeket is ki akarják töröltetni a törvénykönyvből, hogy munkásellenes törvényeket iktassanak be. Ezt tapasztalhattuk — és tapasztalhatjuk most is — a sztrájkküzdelmeknél, mikor tartományi rendőröket, szövetségi csendőröket mozgósítottak a sztrájkok letörésére, mikor szakszervezeti vezetőket sztrájkok vezetéséért bíróság elé állítanak. • • • AIÉGIS akadnak próféták, kik »figyelmeztetik« a szervezett munkásságot, hogy ne éljen vissza a »tömegszimpátiával«, ne követeljen túl sokat, mert a munkásság, a köznép unja a sztrájkokat. Mintha a sztrájkküzdelmekért nem a profitéhes nagyvállalatok lennének felelősek, mintha a munkásság csak azért sztrájkolna, mert sztrájkolni akar. Ezekre az urakra rácáfol az eleven élet! Rácáfolt a kanadaiak föntebb említett szavazata. Különösen veszélyes ez a »figyelmeztetés« vagy »tanácsadás« akkor, mikor olyan embertől jön, kit munkásbarátnak ismernek. David Croll, a torontói Spadina kerület országházi képviselője mondta e »figyelmeztetőt«, Brantfordon az autómunkásunió üzemi bizottságainak tagjai előtt. Mr. Croll ezzel a figyelmeztetésével nem a köznépet segítette, de nagytőkések propagandagépezetének adott »anyagot«. A munkásság levonta a béremelési küzdelem tanulságát. Ezt arra használja, hogy újabb béremelések kiharcolásával védje, sőt fölemelje a köznép életnívóját.