Kanadai Magyar Munkás, 1947. január-július (18. évfolyam, 25-52. szám)

1947-01-02 / 25. szám

1947 JANUÁR 2. CSÜTÖRTÖK FRED ROSE HRCOLNI FOG ÁR­TATLANSÁGA KIDERÍTÉSÉÉRT K­A kanadai nép érdekei ellen soha nem követtem el kihágást", üzente a Star riporterének NEM HAJLANDÓ LEMONDANI MONTREAL . Képviselői állásomról »nem szándék­­szom lemondani«, válaszolta Fred Rose, a »kémkedé­si« ügyben hat évre ítélt Montreal-Cartier kerületi országházi képviselő a »Toronto Daily Star« riporte­rének kérdésére. -------■-----------r~r——.-----­Fred Rose a Star ripor- }tar? megengedte, hogy terének kérdésére írásban karácsonyi látogatást be­adott válaszát feleségével ”yen "ei"Jenel. küldte ki a Bordeux­ből- »Mintahogy letartózta­­t önből, akinek végre-vala­­som estéjén mondottam DR. CZAKÓ AMBRÓ AJÁNLJA A “KANADA! MAGYAR NAPTÁR” T A KANADAI magyarok egyszerűen szomjazzák a jó magyar olvasmányt­ A háború alatt nem lehetett könyvet hozatni Magyarországból és ennek következ­tében a meglevő kis magyar könyvtárakat teljesen ki­olvasták. Pár évvel ezelőtt egy nyugat-kanadai hon­fitársunk írta nekem, hogy pénzszűke miatt válasz­tania kell a Munkás és a­ Tárogató közt, így hát in­kább a Munkásra fizet e­­lő, mert abban van bőven olvasni való. Az idézett barátunknak és a többi könyvéhes magyar testvé­reinknek jó hírt jelent a Ka­nadai Magyar Naptár, amely­ben negyedrét formában pont 256 lap olvasmány van. És min­denféle olvasmány mindenfajta érdeklődés kielégítésére: politi­ka, történelem, tudomány, szép­­irodalom, próza, vers; hosszabb lélekzetű dolgok és rövidebb, tömör összefoglalások. A szö­veg szórakoztat és oktat; a ké­pek érdekesek, kanadai és ma­gyar vonatkozásúak és jól van­nak reprodukálva. A szöveg nyomása kellemes a szemnek. Ugyan ki kívánhat ennél töb­bet? A Kanadai Magyar Nap­tárt évek óta Balogh József, a­­ Kanadai Demokratikus Magya­­­­rok Szövetségének titkára szer­keszti nagy szeretettel és oda­adással. Meglátszik a Naptáron a tervszerű elgondolás és az a­­nyag kiválasztásába és felsora­koztatásába fektetett komoly­­ gond. Czakó Ambró VITAEST HAMILTON P­ONT. A Hamiltoni Demokratikus Magyar Kör jan. 9-én este 8 órai kezdettel VITAESTET ren­dez a Magyar Otthonban (242 James Sz. N.). Ezen a vitaes­tén Müller József, a Kossuth Betegsegélyző Egylet titkára fog előadni. MÉG KAPHATÓ az 1947. évi Nagy Képes KANADAI MAGYAR NAPTÁR és SZÍNES MAGYAR FALINAPTÁRUNK A KETTŐ EGYÜTT 50 CENT • • • Ahol irodalomterjesztőnk nincs, onnan be kell küldje rendelését a naptárok árá­val, 50 centtel együtt az alábbi megrendelő szelvénnyel C. F. of Democratic Hungarians 455 Spadina Ave., Koom 304 ; Toronto 4, Ont. Mellékelve küldök 50 centet, kérem azért az 1947. évi Nagy Képes Naptárt, a falinaptárral együtt az alábbi cím­re elküldeni: Név ................................................................................................. Cím ............................................................................................ RENDELT MÁR BELŐLE AZ ÓHAZÁBA?­­ Oda s elküldjük ugyanazért az árért. SZEREZZEN VELE ÖRÖMET HOZZÁTARTOZÓINAK! önnek, a kanadai nép ér­dekei ellen soha nem kö­vettem el kihágást«, foly­tatta Mr. Rose a Toronto Star riporterének küldött üzenetében. »Harcolni fo­gok ár­tatlanságom megállapításáért és ama jogomért, hogy Cartier (kerület) és Kanada né­pét képviselhessem a Ház­ban. Remélem, lesz alkal­mam az elnökön at ügye­met a Ház elé terjeszte­ni. * Mint ismeretes, Mr. Ro­sét az ottawai szovjet kö­vetség egy volt hivatalno­kának, Igor Gouzenkónak vallomása alapján ítélték el, kit a követség pénz el­kezdésével vádolt meg. Rose fellebezését a québe­ci felsőbíróság visszauta­sította, és a rászabott 6 évi börtönbüntetést meg­erősítette. Mivel Mr. Rose képvise­lői állásáról nem mond le, a képviselőház csak a bűn­ügyi törvény módosítása alápján tudja őt a képvi­selőházból kizárni, mert rendkívüli törvény beikta­tása nélkül nem nyilvánít­hatja üresnek a kerületet. Elítélt tartományi képvise­lők rendszerint írásban szoktak állásukról lemon­dani, miután pótválasztást szoktak elrendelni. Azonban Mr. Rose ese­tében,­­ aki ártatlanságá­nak megállapításáért har­col és nem hajlandó le­mondani állásáról, a kor­mány, lehet, új törvény bevezetésével fog intéz­kedni. ÓHAZAI KERESTETÉS Skotta Ervin mérnököt kere­si Novotny Tibor, Sátoraljaúj­hely, Széchenyi-tér 4. sz. Budai Pált és Lászlót, akik Tornalján születtek, apjuk Bu­dai Pál, anyjuk Szegő Mariska, keresi Szegő Irénke, jelenleg ÖzV. Csernay Jánosné, Miskolc, Gyár utca 13. KKAL Óhazai levele van:­ ­ Szarka Miklósnak (1136 Ma­ren tette Ave., Windsor) Csi­kasz Bertalantól a borsodme­­gyei Sajókazáról. Cene Józsefnek a nógrádme­­gyei Mátranovákról. írjon ér­te: Bill Forgó, Box 110, East Coulee, Alta, cimre. Konzuli kerestetés Fontos ügyből kifolyólag tu­dassák pontos címüket a kana­dai magyar ügyek intézésével megbízott alulírott konzuli hi­vatallal : Klager Ferenc, Budapest-Bu­­dafok, Lekmár Pál, Sándor Já­nos, Vigh András, Gádoros, 1903. Lukács János, Szendrő, 1899. Balogh Imre, Tiszadada, Csalló Antal, Sümeg, Csécs Já­nos, Alibánfalva, Fógel G. Já­nos, Kajdács, Gyurkovics Ist­ván, Bolyok,­ Szabó Mátyás (e­­lőző címe: Innisfail, Alta.) Farkas József — Matild és I­­lona leányai keresik. Udvary Sándor (előző címe: Electric, Ont.) Mrs. Sholtz Burley Smith (keresi: Can. Ried Cross), Sza­bó Géza Csemely,Susán György, Barna,­­ Ripics János, Ripics László. Royal Consulate General of Sweden »B« Department, 1462 Bishop Street, Montreal, Que. 3. OLDAL IPARI FRÖNT írja: Nyerki Gyula JKANADA ipari munkássága nagy sztrájkküzdel­mekkel teli évet zár le, de újabb — és lehet az eddiginél is nagyobb — béremelési küzdelemnek néz elébe. És az 1947-ik évi munkásküzdelmek új szintet kell öltsenek azért is, mert az iparbárók nem­­csak csak a munkabéreket akarják leszorítani, ha­nem a szakszervezeti jogokat is igyekeznek megsem­misíteni. Nyílt titok már, hogy a­ munkaadók, szövetségi és tartományi kormányok a békeidőre tett ígérete­iket csak ott és csak annyiban valósították meg, ahol és amennyiben kikényszerítette ezeket a munkás­ság, ígéreteiket nehezen teljesítik a munkaadók. Nem­ azért, mert pénzügyileg képtelenek rá, hanem azért, mert mindig több és több profitot akarnak kipréselni a munkásból. Tudjuk, a munkásnép vásárlóereje annak dacá­ra sem emelkedett arányosan az árakkal, hogy a sztrájkküzdelem jelentős béremelést hozott sokezer szervezett munkásnak. A tőkések propagandája és sajtója ennek az ellenkezőjét állítja. Történetesen azért, mert szeretnék elhitetni a munkásokkal, hogy fölösleges sztrájkolni, hogy követelései teljesíthe­tetlenül magasak. A köznép ezzel a tőkés megállapítással nem ért egyet. Tudja, hiszen saját magán érzi, hogy újabb jelentős béremelés kell! Mikor a közelmúltban a Gallup Poll azt kérdezte, joga van-e a munkásság­nak a követelt magasabb bérekhez, a szavazók 53 százaléka igennel válaszolt! 25 százaléka helyeselt némi béremelést, és csak 15 százaléka volt ellene a béremelésnek. Nem nehéz megállapítani, kikből te­vődött össze a 15 százalék. • • • SZÓVAL a lakosság többsége melléje áll a szerve­zett munkásság béremelési követelésének, mert megérti, hogy a vásárlóképesség fölemelésével az egész nemzet érdekét szolgálja a munkásság. A bér­emelésekkel nemcsak a munkásság, de a kiskeres­kedők és farmerek érdekét is előreviszi, mert ha a munkás nem vásárló­képes, nincs kereslet az áruk után. Ha pedig a vásárlóerő csökkenésével esik a kereslet, »túltermelés«, árufelhalmozódás, nyomort osztó válság következik be. A nagyvállalatok és ügynökeik ezzel nem so­kat törődnek, őket csak az a gondolat vezérli, ho­gyan lehet fölemelni a profitrátát. Hogy ez milyen helyzetbe sodorja a népet, az ország gazdaságát, nekik nem számít. Elvégre is azt az időt éljük, mi­kor az ipar, a természeti anyagforrások még mindig kevesebb, és kevesebb kézbe összpontosulnak. Az iparóriások gazdagszanak, a kisebb vállalatok ki­szorulnak az »üzletből«. A haszon mind kevesebb és kevesebb kézbe összpontosul, fokozódik a nagy­tőkés számára. Ami ennek útjába áll, azt igyekeznek »elsö­pörni« a nagytőkések. Nézzük csak: Elkeseredetten harcolnak az árellenőrzés teljes beszüntetéséért, hogy az árak fölemelésével fölszívják a kisemberek kezében levő pénzt. Az árak és munkabérek kö­zötti különbözet fokozásával viszont szűkítik a bel­piacot, úgy, hogy vásárlóképtelenné teszik a népet. Hevesen harcolnak minden olyan törvény bevezetése ellen, amely a népi érdeket vinné előre. Sőt, — mint az Egyesült Államokban is —, a munkásjogokat csak korlátoltan biztosító törvényeket is ki akarják töröltetni a törvénykönyvből, hogy m­unkásellenes törvényeket iktassanak be. Ezt tapasztalhattuk — és tapasztalhatjuk most is — a sztrájkküzdelmeknél, mikor tartományi ren­dőröket, szövetségi csendőröket mozgósítottak a sztrájkok letörésére, mikor szakszervezeti vezető­ket sztrájkok vezetéséért bíróság elé állítanak. • • • A­IÉGIS akadnak próféták, kik »figyelmeztetik« a szervezett munkásságot, hogy ne éljen vissza a »tömegszimpátiával«, ne követeljen túl sokat, mert a munkásság, a köznép unja a sztrájkokat. Mintha a sztrájkküzdelmekért nem a profitéhes nagyvállalatok lennének felelősek, mintha a mun­kásság csak azért sztrájkolna, mert sztrájkolni a­­kar. Ezekre az urakra rácáfol az eleven élet! Rá­cáfolt a kanadaiak föntebb említett szavazata. Különösen veszélyes ez a »figyelmeztetés« vagy »tanácsadás« akkor, mikor olyan embertől jön, kit munkásbarátnak ismernek. David Croll, a torontói Spadina kerület országházi képviselője mondta e »figyelmeztetőt«, Brantfordon az autómunkásunió üzemi bizottságainak tagjai előtt. Mr. Croll ezzel a figyelmeztetésével nem a köznépet segítette, de nagytőkések propagandagépezetének adott »anya­got«. A munkásság levonta a béremelési küzdelem­ tanulságát. Ezt arra használja, hogy újabb béreme­lések kiharcolásával védje, sőt fölemelje a köznép életnívóját.

Next