Kanadai Magyar Munkás, 1951-1952 (23. évfolyam, 1-50. szám)
1952-01-31 / 29. szám
1952 JANUÁR 31. CSÜTÖRTÖK KANADAI MAGYAR MUNKÁS » a Párttól, a szovjet irodalomtól«, ugyancsak tanulniok kell »a múlt nagy magyar íróitól«, a klasszikusoktól is. »A jelent ábrázolni nem lehet a múlt ismerete nélkül. Az új szocialista ember azáltal lesz azzá, amivé lett és lesz, hogy legyőzi a régit. A letűnt világot megismerni várjon miből lehet jobban, mint klasszikus irodalmunkból ? Hazaszeretetre nevelni csak úgy lehet, ha felébresztjük és ébrentartjuk népünkben azt a tudatot, hogy a jelen harcai és a múlt harcai között mély összefüggés van, hogy újat alkotva is folytatjuk azt, amit a magyar nép legjobbjai elkezdtek és mi betetőzünk. A klasszikus örökség kritikai elsajátítása nélkül hazafias nevelés nincs és nem lehet. A szocialista kultúra: harcos, humanista kultúra. De a mi harcunkat a szocialista humanizmusért, a valóban emberi, mert kizsákmányolástól mentes társadalomért erősíti, szélesíti az a felismerés, hogy a régi embertelen világot nemcsak mi gyűlöltük, hanem azok a nagy, kritikai realisták is, akik — minrt Eötvös József, Mikszáth Kálmán, Móricz Zsigmond — megrázó erővel leplezték le a régi világ züllöttségét és rothadtságát. A halálos ítéletet a régi világ fölött mi hajtjuk végre, de Móricz az Uri-muri-ban, a Rokonok-ban, a Kivilágos-kivirradatigban, már kimondta, hogy ez a világ megérett a pusztulásra.« Kritikai szemmel "CZEKUTÁN Révai rátér a kérdés kritikai oldalára: »A klasszikus realista örökség megbecsülése és komoly tanulmányozása persze korántsem jelenti, hogy lemondunk nagy realista íróink gyengéinek, osztálykorlátainak kimondásáról és megbírálásáról. Eötvös József, tudjuk, nemcsak a Falu jegyzőjének és a Parasztfelkelés Magyarországának Írója volt, hanem az az ember is, akit megrémített 1848 vihara és aki 1867 után megalkudott. Mikszáthról is tudjuk, hogy nemcsak gyilkos szatírával bírálta az úri Magyarországot, hanem cinikus derűvel is szemlélte ezt a pusztulást, anélkül, hogy egyben a népi elkeseredésnek is hangot adott volna. Móricz Zsigmond, aki pedig élete utolsó szakaszában már kereste a népi forradalom kivezető útját a dzsentri Magyarország pusztulásából, mégsem tudta teljesen felszabadítani magát bizonyos mélabús rokonszenv, bizonyos »magyar szolidaritás« érzésétől, az »Úri-muri« saját hajlékukat, de az országot is felgyújtó züllött, úri bandája iránt.« »Nem hunyjuk be tehát szemünket klasszikus realistáink osztálykorlátaival és ezekből származó gyengéivel szemben, de azt is tudjuk, hogy művük, jelentőségük, szerepük a magyar irodalom történetében nem jellemezhető és érthető meg csak ezekből az osztálykorlátokból. Megértjük-e Eötvös Józsefet csak abból, hogy báró volt és a megalkuvó Batthyány-kormánynak a szabadságot cserbenhagyó minisztere? Megértjük-e Mikszáthot csak abból, hogy Tisza Kálmán kártyapartnere volt?« Később, 1951 tavaszán, a magyar írók kongresszusán, Révai újra így figyelmeztetett: »A magyar haladó irodalom örökségének igazi elsajátítása nélkül komoly harc a kozmopolitizmus ellen, igazi harc a sematizmus ellen elképzelhetetlen. Természetesen tanulni kell az élettől — ez a legfontosabb, de tanulni kell a múlt nagy nemzeti haladó irodalmától is. Gorkij a kezdő szovjet írókat szüntelenül intette erre. »Amikor a klasszikus magyar haladó kultúra folytonosságának vállalására szólítjuk fel íróinkat, ezzel nem azt mondjuk, hogy kanyarodjunk vissza akár Mikszáthhoz, akár Móricz Zsigmondhoz, de még Petőfihez sem. Jelszavunk nem »vissza!«, hanem előre! Arra szóítjuk fel íróinkat, hogy az uj életet fejezzék ki a maguk nyelvén, a maguk formáival, de az uj életet kifejezve és a maguk nyelvén beszélve járjanak iskolába régi nagy magyar íróinkhoz, mert enélkül nem tudnak előremenni.« A szovjet a magyarért ITTOGY MIÉRT volt és van szükség ilyen útmutatásra, arra vonatkozólag Révai 1956-os cikkében kifejtette, hogy »költészetünk forradalmi-demokratikus vonalának »kidolgozása« kedvéért egyesek kiselejtezik« belőle Arany Jánost, az én megállapításomból, hogy Petőfi Sándor költészete nem egyszerű folytatása volt a reformkorának, hanem ugrás és törés is volt, azt a következtetést vonták le, hogy semmi köze sem volt a reformkor költészetéhez, amelyet csak úgy sommásan »liberálisának nyilvánítanak. Szabadíts meg Isten az ilyen »baloldali« jóbarátoktól, mert akkor az ellenséggel könnyebben végzünk.« A magyar múlt átértékelésével, vagy Vörösmarty Mihályt, és abból sőt felkutatásával kapcsolatosan milyen segítséget adnak szovjet részről, erről Révai ezt mondta: »Amikor szovjet írók, művészek látogatnak hozzánk, kritikai megjegyzéseikben és baráti tanácsaikban mindig ott szerepel: mi, magyar kommunisták elhanyagoljuk irodalmunk és művészetünk klasszikus örökségét. Az ő számukra természetes, hogy a magyar szocialista kultúra megteremtése, aminek szerves része, tanulás a szovjet kultúrától, elválaszthatatlan saját haladó kultúránk hagyományainak kritikai feltárásától és elsajátításától. Szovjet embereknek kell hozzánk jönniök, hogy felfedezzék számunkra Munkácsy Mihályt! Tyihonovnak kell megmagyaráznia, milyen kincsek vannak évszázadok magyar költészetében!« Kell-e fényesebb bizonyság: mekkora hazug rágalom az, hogy »Rákosiék« betiltják a magyar múlt nagyjainak műveit, vagy hogy »szovjet ügynökök eloroszosítják« a magyar kultúrát! ?! Életszükséglet "''SOKONAI, Arany, Vörösmarty, Petőfi, Ady, József Attila és közben más jelesek költői művei is, éppen úgy mint Kölcsey, Eötvös, Jókai, Gárdonyi, Mikszáth, Móra, Tömörkényi, Móricz és más jelesek legjobb prózai művei soha nem látott mennyiségben jelennek meg ma, az idős és fiatal újakéval egyidőben. (Persze a könyvtárakból, kiadásból és agyakból eltűnnek az úri talpnyaló és üzleti írók szolgaművei.) És ami a fő, többé nem unatkozó úri »széplelnek« és koplalással könyvre spóroló kulturszomjasok százai vagy ezrei képezik az olvasóközönséget, hanem a városi, bányatelepi és falusi dolgozók és iskolás fiatalok százezrei és milliói! Mert az író, mint Sztálin mondotta, a lélek mérnöke! ÉS ahol az az élet irányelve, hogy a legfőbb érték az ember, ott az irodalom és a kultúra általában éppen olyan fontos és komoly életszükséglet, mint a kenyér, hús, vagy ruha és lakás! Ebből az is adódik, hogy ha Mikszáth Kálmán: Különös Házasság című regényének jövő számunkban kezdődő folytatólagos közlésével sikerül csak kissé is kiszélesíteni itt a magyar klasszikusok olvasóinak táborát, azzal éppen úgy a haladást, a békét és jobb jövőt segítünk szolgálni, mint az emellett szintén rendszeresen közlendő rövidebb új témájú írásokkal és lapunk egész tartalmával. A magyar sportolók nagy találkozók előtt, szezon induláskor, hosszabb-rövidebb ideig tartó edzőtáborokban készülnek fel a versenyekre. Magyarország legnagyobb, legmodernebb edzőtábora Tatán van. A tatai Eszterházy kastély festői kertjében, erdőkkel szegélyezetten, gyönyörű tó közelében épült fel a tatai edzőtábor. A kétemeletes épületben mintegy 150 férfi és női sportoló legkényelmesebb elhelyezésére van mód. Ide vonultak vissza a magyar sportolók legutóbb, úgy a berlini főiskolai világbajnokság küzdelmei, mint a stockholmi vívó világbajnokság és a milánói boxolói Európa-világbajnokság előtt. A tatai edzőtábor kényelmes lakosztályaiban töltöttek három-négy hetet. Az edzőtábor közvetlen közelében épült atlétikai, labdarúgó, tenisz, birkózó és boxoló pályákon készültek fel a nagy versenyekre. Az edzőtáborban különleges sportorvosi felügyelet alatt állanak a versenyzők, akik az Élelmezéstudományi Intézet által gondosan tanulmányozott, a sportolók számára legelőnyösebb összetételű élelmezéssel javítják kondíciójukat, felkészültségüket. Különösen pompás hatással van például a birkózókra, boxolókra az állandó szabadtéri edzés, az atléták, teniszezők számára legjobb hatású tatai tábort körülvevő erdő ózondús levegője. A legjobb szakoktatók, edzők a táborokban együtt élnek a sportolókkal, akik teljes környezetváltozással, minden fizikai és szellemi gondtól mentesen készülnek fel a versenyekre. PE A NAGYSZERŰ fizikai előkészületen kívül gondoskodnak arról is, hogy a sportolók szabad idejüket a legjobban töltsék el. Kulturális előadások, mozi és más változatos szórakozások biztosítják, hogy a magyar sportolók a lelkileg legjobb körülmények között készüljenek fel a versenyekre. Az edzőtábor egyik lényeges vonása, hogy a versenyzők sporttársaival, edzőivel való állandó harmonikus kapcsolata révén megnövekedett önbizalommal, a körülmények, az ellenfelek alapos ismeretében készül a nagy összecsapásokra. A tatai edzőtábor a magyar sportolók számára igen kiváló eredményeket hoz. Elég itt utalunk a berlini főiskolai világbajnokságon aratott közel két tucat magyar győzelemre, a stockholmi vivó világbajnokság sorozatos magyar győzelmeire, Papp László ökölvívó Európa-bajnokságára. Bóbis birkózóii(Folytatása a 16. oldalon.) EDZŐTÁBOROK MAGYARORSZÁGON — Magyarországi tudósítónktól — A magyar sport sikereiben úgy a A MAGYAR sportolók az elmúlt esztendők során ismét számos nagyszerű eredménnyel, fél tucat új világrekorddal, nemzetközi találkozón elért győzelmekkel öregbítették a magyar sport hírnevét. szakértők, mint maguk a sportolók véleménye szerint jelentős része van a gondos, mindenre kiterjedő előkészítésnek, s a nagy versenyeket megelőző kitűnő hatású edzőtáborozásnak. A BUDAPESTI Margitszigeti Sportuszoda nyitott medencéje, Országos Úszóbajnokság megnyitása alkalmával. AZ ORSZÁGOS Testnevelési és Sportbizottság edzőtábora Tatán. Élsportolók a tábor szállodája előtt. 11. OLDAL