Kanadai Magyar Munkás, 1951-1952 (23. évfolyam, 1-50. szám)

1952-01-31 / 29. szám

1952 JANUÁR 31. CSÜTÖRTÖK KANADAI MAGYAR MUNKÁS »­ a Párttól, a szovjet irodalomtól«, ugyancsak tanulniok kell »a múlt nagy magyar íróitól«, a klassziku­soktól is. »A jelent ábrázolni nem lehet a múlt ismerete nélkül. Az új szocialista ember azáltal lesz az­zá, amivé lett és lesz, hogy legyőzi a régit. A letűnt világot megismerni várjon miből lehet jobban, mint klasszikus irodalmunkból ? Haza­szeretetre nevelni csak úgy lehet, ha felébresztjük és ébrentartjuk népünkben azt a tudatot, hogy a je­len harcai és a múlt harcai között mély összefüggés van, hogy újat al­kotva is folytatjuk azt, amit a ma­gyar nép legjobbjai elkezdtek és mi betetőzünk. A klasszikus örök­ség kritikai elsajátítása nélkül ha­zafias nevelés nincs és nem lehet. A szocialista kultúra: harcos, hu­manista kultúra. De a mi harcunkat a szocialista humanizmusért, a va­lóban emberi, mert kizsákmányo­lástól mentes társadalomért erősíti, szélesíti az a felismerés, hogy a ré­gi embertelen világot nemcsak mi gyűlöltük, hanem azok a nagy, kri­tikai realisták is, akik — minrt Eöt­vös József, Mikszáth Kálmán, Mó­ricz Zsigmond — megrázó erővel leplezték le a régi világ züllöttségét és rothadtságát. A halálos ítéletet a régi világ fölött mi hajtjuk végre, de Móricz az Uri-muri-ban, a Roko­­nok-ban, a Kivilágos-kivirradatig­­ban, már kimondta, hogy ez a vi­lág megérett a pusztulásra.« Kritikai szemmel "CZEKUTÁN Révai rátér a kérdés kritikai oldalára: »A klasszikus realista örökség megbecsülése és komoly tanulmányozása persze ko­rántsem jelenti, hogy lemondunk nagy realista íróink gyengéinek, osztálykorlátainak kimondásáról és megbírálásáról. Eötvös József, tud­juk, nemcsak a Falu jegyzőjé­nek és a Parasztfelkelés Magyarorszá­gának Írója volt, hanem az az em­ber is, akit megrémített 1848 viha­ra és aki 1867 után megalkudott. Mikszáthról is tudjuk, hogy nem­csak gyilkos szatírával bírálta az úri Magyarországot, hanem cinikus derűvel is szemlélte ezt a pusztu­lást, anélkül, hogy egyben a népi elkeseredésnek is hangot adott vol­na. Móricz Zsigmond, aki pedig éle­te utolsó szakaszában már kereste a népi forradalom kivezető útját a dzsentri Magyarország pusztulásá­ból, mégsem tudta teljesen felsza­badítani magát bizonyos mélabús rokonszenv, bizonyos »magyar szo­lidaritás« érzésétől, az »Úri-muri« saját hajlékukat, de az országot is felgyújtó züllött, úri bandája i­­ránt.« »Nem hunyjuk be tehát szemün­ket klasszikus realistáink osztály­­korlátaival és ezekből származó gyengéivel szemben, de azt is tud­juk, hogy művük, jelentőségük, sze­repük a magyar irodalom történe­tében nem jellemezhető és érthető meg csak ezekből az osztálykorlá­­tokból. Megértjük-e Eötvös Józsefet csak abból, hogy báró volt és a megalkuvó Batthyány-kormánynak a szabadságot cserbenhagyó minisz­tere? Megértjük-e Mikszáthot csak abból, hogy Tisza Kálmán kártya­­partnere volt?« Később, 1951 tavaszán, a magyar írók kongresszusán, Révai újra így figyelmeztetett: »A magyar haladó irodalom örökségének igazi elsajá­títása nélkül komoly harc a kozmo­­politizmus ellen, igazi harc a sema­tizmus ellen elképzelhetetlen. Ter­mészetesen tanulni kell az élettől — ez a legfontosabb, de tanulni kell a múlt nagy nemzeti haladó irodalmától is. Gorkij a kezdő szov­jet írókat szüntelenül intette erre. »Amikor a klasszikus magyar ha­ladó kultúra folytonosságának vál­lalására szólítjuk fel íróinkat, ezzel nem azt mondjuk, hogy kanyarod­junk vissza akár Mikszáth­hoz, a­­k­ár Móricz Zsigmondhoz, de még Petőfihez sem. Jelszavunk nem »vissza!«, hanem előre! Arra szó­ítjuk fel íróinkat, hogy az uj életet fejezzék ki a maguk nyelvén, a ma­guk formáival, de az uj életet ki­fejezve és a maguk nyelvén beszél­ve járjanak iskolába régi nagy ma­gyar íróinkhoz, mert enélkül nem tudnak előremenni.« A szovjet a magyarért ITTOGY MIÉRT volt és van szükség­­ ilyen útmutatásra, arra vonat­­kozólag Révai 1956-os cikkében ki­fejtette, hogy »költészetünk forra­dalmi-demokratikus vonalának »ki­dolgozása« kedvéért egyesek ki­selejtezik« belőle Arany Jánost, az én megállapításomból, hogy Pe­tőfi Sándor költészete nem egyszerű folytatása volt a reformkorának, hanem ugrás és törés is volt, azt a következtetést vonták le, hogy sem­mi köze sem volt a reformkor költé­szetéhez, amelyet csak úgy sommá­san »liberálisának nyilvánítanak. Szabadíts meg Isten az ilyen »bal­oldali« jóbarátoktól, mert akkor az ellenséggel könnyebben végzünk.« A magyar múlt átértékelésével, vagy Vörösmarty Mihályt, és abból sőt felkutatásával kapcsolatosan milyen segítséget adnak szovjet részről, erről Révai ezt mondta: »Amikor szovjet írók, művészek lá­togatnak hozzánk, kritikai meg­jegyzéseikben és baráti tanácsaik­ban mindig ott szerepel: mi, ma­gyar kommunisták elhanyagoljuk irodalmunk és művészetünk klasszi­kus örökségét. Az ő számukra ter­mészetes, hogy a magyar szocialis­ta kultúra megteremtése, aminek szerves része­­, tanulás a szovjet kultúrától, elválaszthatatlan saját haladó kultúránk hagyományainak kritikai feltárásától és elsajátítá­sától. Szovjet embereknek kell hoz­zánk jönniök, hogy felfedezzék számunkra Munkácsy Mihályt! Tyi­­honovnak­­ kell megmagyaráznia, milyen kincsek vannak évszázadok magyar költészetében!« Kell-e fényesebb bizonyság: mek­kora hazug rágalom az, hogy »Rá­­kosiék« betiltják a magyar múlt nagyjainak műveit, vagy hogy »szovjet ügynökök eloroszosítják« a magyar kultúrát! ?! Életszükséglet­ ­"''SOKONAI, Arany, Vörösmarty, Petőfi, Ady, József Attila és közben más jelesek költői művei is, éppen úgy mint Kölcsey, Eötvös, Jókai, Gárdonyi, Mikszáth, Móra, Tömörkényi, Móricz és más jelesek legjobb prózai művei soha nem lá­tott mennyiségben jelennek meg m­­a, az idős és fiatal újakéval egyi­­dőben. (Persze a könyvtárakból, kiadásból és agyakból eltűnnek az úri talpnyaló és üzleti írók szolga­művei.) És ami a fő, többé nem u­­natkozó úri »széplelnek« és kopla­lással könyvre spóroló kulturszom­­jasok százai vagy ezrei képezik az olvasóközönséget, hanem a városi, bányatelepi és falusi dolgozók és iskolás fiatalok százezrei és milliói! Mert az író, mint Sztálin mondot­ta, a lélek mérnöke! ÉS ahol az az élet irányelve, hogy a legfőbb érték az ember, ott az irodalom és a kul­túra általában éppen olyan fontos és komoly életszükséglet, mint a ke­nyér, hús, vagy ruha és lakás! Ebből az is adódik, hogy ha Mikszáth Kálmán: Különös Házas­ság című regényének jövő számunk­ban kezdődő folytatólagos közlé­sével sikerül csak kissé is kiszéle­síteni itt a magyar klasszikusok ol­vasóinak táborát, azzal éppen úgy a haladást, a békét és jobb jövőt segítünk szolgálni, mint az emellett szintén rendszeresen közlendő rö­­videbb új témájú írásokkal és la­punk egész tartalmával. A magyar sportolók nagy talál­kozók előtt, szezon induláskor, hosszabb-rövidebb ideig tartó edző­táborokban készülnek fel a verse­nyekre. Magyarország legnagyobb, leg­modernebb edzőtábora Tatán van. A tatai Eszterházy kastély festői kertjében, erdőkkel szegélyezetten, gyönyörű tó közelében épült fel a tatai edzőtábor. A kétemeletes épü­letben mintegy 150 férfi és női spor­toló legkényelmesebb elhelyezésére van mód. Ide vonultak vissza a ma­gyar sportolók legutóbb, úgy a ber­lini főiskolai világbajnokság küz­delmei, mint a stockholmi vívó vi­lágbajnokság és a milánói boxolói Európa-világbajnokság előtt. A ta­tai edzőtábor kényelmes lakosztá­lyaiban töltöttek három-négy hetet. Az edzőtábor közvetlen közelében épült atlétikai, labdarúgó, tenisz, birkózó és boxoló pályákon készül­tek fel a nagy versenyekre. Az ed­zőtáborban különleges sportorvosi felügyelet alatt állanak a verseny­zők, akik az Élelmezéstudományi Intézet által gondosan tanulmányo­zott, a sportolók számára legelő­nyösebb összetételű élelmezéssel ja­vítják kondíciójukat, felkészültsé­güket. Különösen pompás hatással van például a birkózókra, boxolók­­ra az állandó szabadtéri edzés, az atléták, teniszezők számára leg­jobb hatású tatai tábort körülvevő erdő ózondús levegője. A legjobb szakoktatók, edzők a táborokban együtt élnek a sportolókkal, akik teljes környezetváltozással, minden fizikai és szellemi gondtól mente­sen készülnek fel a versenyekre. P­E A NAGYSZERŰ fizikai előké­­születen kívül gondoskodnak arról is, hogy a sportolók szabad idejüket a legjobban töltsék el. Kulturális előadások, mozi és más változatos szórakozások biztosítják, hogy a magyar sportolók a lelkileg legjobb körülmények között készül­jenek fel a versenyekre. Az edző­tábor egyik lényeges vonása, hogy a versenyzők sporttársaival, edzői­vel való állandó harmonikus kap­csolata révén megnövekedett önbi­zalommal, a körülmények, az ellen­felek alapos ismeretében készül a nagy összecsapás­okr­a. A tatai edzőtábor a magyar spor­tolók számára igen kiváló eredmé­nyeket hoz. Elég itt utalunk a ber­lini főiskolai világbajnokságon ara­tott közel két­ tucat magyar győze­lemre, a stockholmi vivó világbaj­nokság sorozatos magyar győzel­meire, Papp László ökölvívó Euró­­pa-bajnokságára. Bóbis birkózó­ii­(Folytatása a 16. oldalon.) EDZŐTÁBOROK MAGYARORSZÁGON — Magyarországi tudósítónktól — A magyar sport sikereiben úgy a A MAGYAR sportolók az elmúlt esztendők során ismét számos nagyszerű eredménnyel, fél tucat új világrekorddal, nemzetközi találko­zón elért győzelmekkel öregbítet­ték a magyar sport hírnevét. szakértők, mint maguk a sportolók véleménye szerint jelentős része van a gondos, mindenre kiterjedő előkészítésnek, s a nagy versenye­ket megelőző kitűnő hatású edző­­táborozásnak. A BUDAPESTI Margitszigeti Sportuszoda nyitott medencéje, Országos Úszóbajnokság megnyitása alkalmával. AZ ORSZÁGOS Testnevelési és Sportbizottság edzőtábora Tatán. Élsportolók a tábor szállodája előtt. 11. OLDAL

Next