Kanadai Magyar Munkás, 1951-1952 (23. évfolyam, 1-50. szám)
1952-01-31 / 29. szám
1952 JANUÁR 31. CSÜTÖRTÖK KANADAI MAGYAR MUNKÁS 11 MUNKÁSSÁGA ’Ős peremén" c. regényből — SÉF JOLÁN nov. 4 — dec. 2-ig tárgyal Képzőművészeti rí Műcsarnokban. Ott ,elé Sóváry Jánosnak Lili fenti szobra is, rcába talált. A kapure csattanó pofontól, jagarinszagu szobába,unk, amilyent maguk mondta Zsirai bácsi Ez a könyv volt vele magyarázni, éden az asztalra het, társai közé. Jól isitárom héttel ezelőtt kérdezte szelíden Karorditotta dühösen a lopujt a zubbonyába és lóasztal mögé telepenester is, dent megmagyarázok zenves idegen. — Én nekiugrott, megkapta pofont.g ! — mondta a sötét, X. falra rajzszögekkel ez tapadt. Az alá hyonnan nézték a csemn görnyedő alakot, vedt az útlevélbe. Az'.gatta. Rábukkant a — kérdezte az iróaszk. Kérem, én . . . sarkolta a könyvet, a s lecsapott vele, mint JÖN A KALMAN HÁZASSÁG oldalon egy taglóval. Ipacs Olivér elterült a földön. — Maguk kotródjanak! — rivallt az őrmester fenyegető hangon a falinaptár felé. Még látták, hogy csizmája sarkát belevágta a földön fetrengő alak hátába. Nem éreztek semmi megindultságot, mint ahogy nem éreztek félelmet, amikor három héttel ezelőtt néhányukat vagy húsz ifjúmunkással behajtották az őrsre, mert »kommunista verseket szavaltak«. Akkor Attilát lökdösték így az őrmester elé a csendőrök . . . VSTRAI BÁCSI megállóit a csendőrlaktanya kapuja előtt, s fülelt egy kicsit. Aztán elindultak. Szótlanul mentek végig az alvó falun. A nyaralók villái mögött a part felé kanyarodtak. Már virradt, a hold már haloványodott a világosodó égen. A fák lompjain átvilágított a hajnali pirosság. A pirosságból a sátorfák hegyére is jutott egy kevéske. És a viz is pirosodott, mintha nagy tűz fölött hömpölyögne el a Duna. Megálltak a vízparton. — Az szép volt, hogy éppen avval a könyvvel ... — motyogta boldogan Finta Karcsi. Odaugrott Zsirai bácsihoz, elkapta az öreg derekát, magához ölelte, jól megropogtatta a csontjait. — Karcsi, te ! Megveszekedtél ? — Tudod, Péter bácsi, olyan volt az, mintha a kommunisták ökle csapott volna a fejére . . .* m » Attila megjósolja ATTILA fölkelt és elindult a füzesek felé. Tápászkodtak vagy ugrottak a többiek is, megindultak utána. Négy fiú körüljárta a vidéket négy irányban, addig az összesereglettek szorosan egymás mögött és mellett leültek. A négy őrszem visszajött, intettek, lehet! Kezdődött az előadás. A vasárnapi kirándulásoknak nagy szerepe volt a munkásmozgalomban. Távol a várostól, a szabad ég alatt vitatták meg a tennivalókat, az előadók itt tanították helyes taktikára a munkásságot, először a törülközőért és a mosdóért vívott harcban, majd a magasabb bérért való küzdelemben. A kirándulásokon formálták osztályöntudattá az osztálytösztönt és agitáltak a munkásegység kialakítása mellett. Az anyag egyre bővült, gazdagodott, rátértek az elméleti oktatásra is. A gödi Dunaparton Schönstein Sándor volt a közgazdasági előadó, Attila a francia forradalom kiértékeléséről, a történelmi materializmusról beszélt, és beszámolót tartott az általános politikai helyzetről. Vita közben az egyik őrszem felállt. Mozdulata azt jelezte, idegenek közelednek. Úri társaság sétált arrafelé. Már is játszottak, hangos énekszóval: Megy a gyűrű vándorútra, Egyik kézből a másikba. A jövevények megálltak, elnézték, milyen jókedvűen játszanak a fiatalok. De elunták az álldogálást. — üljünk itt le mi is. Ugye, megengedik? — kérdezte nyájas leereszkedéssel az egyik hölgy. — Csak tessék ! — kiáltották minden oldalról. Rigó hunyorított a szemével. Nagy mesemondó volt, most rákezdte történetkéit. Jó hangosan. Olyan történetkét tálalt föl, hogy az úri társaság lélekzete is elállt a megbotránkozástól. Gyorsan elkotródtak. Már messze jártak, amikor a hölgy még mindig méltatlankodott: — Micsoda közönséges népség. Persze, prolik! ''TOVÁBB FOLYT az előadás. A fiatalok •*• minden idegszálukkal figyeltek, nem hangzott el egyetlen henye szó. Aztán kérdéseket adtak föl. Attila fölemelte mutatóujját, mint aki inti magát: »vigyázz, szabatosan és töményen kell felelned, ezekben a kérdésekben a tudás, a szabadság, a tiszta és szép jövő felé repeső vágy ágaskodik.« Újból és újból felmutatta a legdicsőbb példát: — A Szovjetunióban, a világ egyhatodán megszerkesztették a szép, szilárd jövőt . . . Szúnyogok szálltak fel kis rajokban a susogó füzesből, a hanyatló délutánban. Terka felugrott, karcsú termete kifeszült és tekintetét körüljártatta a fiatalok sokaságán, mint aki vallani készül. Aztán fölvetette fejét. Verset mondott. De — elvtársaim! — ez az a munkásság, mely osztályharcban vasba öltözött. Kiállunk érte, mint a kémény, lássák! És billunk érte, mint az üldözött. A történelem futószalagára szerelve igyen készül a világ, hol a munkásság majd a sötét gyárra szegezi az Ember ötágú csillagát! •ELHANGZOTT a vers és kicsit hallgatagon ültek ott. Nagy melegség mozdult bennük, ahogy érezték, hogy emberi létük mélyében teljesen együvé tartoznak. Szabó Sanyi rávigyorgott Attilára. Nagy, jókedvű szája szélesre nyílt, elragadtatásában jól hátba ütötte a költőt. — Hát verset írni, azt tudsz, tényleg. — Hallod-e Sanyi — fenyegette meg tréfásan Attila. — Ha eltöröd a csigolyámat, azt nem bánom. De ha mégegyszer azt mondod, hogy tényleg, akkor . . . — Hogyan mondjam, amikor tényleg ... Most ő kapott a hátába egy gyengéd kis ütést. — Mondjad csak úgy: valóban. — Hát akkor valóban tudsz. De ha látnád, amikor én a vasat odatartom a légkalapács alá, s táncoltatom az üllőn, s egyszer csak egy kis tengely, formálodik belőle a szemem előtt . . . Fölöttem elgördül a daru és viszi a mázsás tömböt, aztán odanyújtja Kovács szakinak. Az is szép . . Valóban . . . Micsoda szeretettel beszéltek a gépekről, a munkáról. A férfiak már készülődtek. Hosszú az út, indulni kell. Nyüzsögni kezdtek a bokrok, az ágakról egymásután tűntek el az ingek, a nadrágok. A KÖZSÉG végében kis putri állott, az utolsó házacska. A putri alól dühös kis kutya gurult elő, olyan mérgesen, hogy meghempergett a porban és szívszakadva ugatott. A putrin túl tarlók, répaföldek és konyhakertek között szaladt a széles betonút. A levegő tele volt vörös fénnyel, az emberek arcán is vörös f ény remegett. A Duna is pirosan lángolt a lemenő nap izzó ragyogásában. A menet elején dal csendült: Vörös Csepel, vezesd a harcot. Váci itt, felelj neki . . . Hátul a fiatalok lépte egyetemre dobogott az induló ritmusára: Fel vörösök, proletárok, Fel csillagos katonák. Szabó Sanyi és Rigó kétoldalt belekarolt Terkába. — Az utolsó két sort mondjad csak még egyszer. Terka nagy lélekzetet vett: . . . hol a munkásság majd a sötét gyárra szegezi az Ember ötágú csillagát! Szabó Sanyi megint hátba bokszolta a mellette lépegető Attilát. — De Attila, ez valóban . . . Hej, de kik szegezik majd a gyárakra az ötágú csillagot? Talán az utánunk jövők. A Kovács szaki kisfia, amikor megnő . . . Attila szemebogarában piros parazsak égtek. — Ti fogjátok! Ti, ifjúmunkások! — Mikor? — Még csak öreg szaki se lesz belőled addig . . . ROMÁN NÉPKÖZTÁRSASÁG Az erdélyi magyarság életéből TÜEZŐBERGENYE — A Magyar Népi 1 A Szövetség tagjai leleplezték özv. Koronkai Ödönné és Lőrinc Gábor kulákokat, akik nagymennyiségű terményt rejtegettek és azon siránkoztak, hogy nem tudják teljesíteni beszolgáltatási kötelezettségüket. * * • TIL — Az arad tartományi néptanács segítségével felépült a kultúrotthon és ma már a dolgozó parasztok örömmel vesznek részt z előadásokon. Olvasnak, tanulnak és a szakelőadásokon megismerkednek a fejlett szovjet agrotechnikai módszerekkel. * * » X NAGYSZENTMIKLÓS — A homokbányákból kibányászott és felhasznált homok értéke meghaladja a 3.800.000 lejt. Ezzel az anyaggal mintegy 64 kilométer tartományi és községi utat javítottak meg. TORDA — Az utóbbi két évben Tordán és a rajonban 169 munkáscsalád számára új tömbházakat építettek. Az egészségügyi helyzet is javult, az 1945 évihez viszonyítva a gyermekhalandóság 27 százalékkal csökkent. * * * 'NAGYBÁNYA — A tartományban nagy •*’ gondot fordítanak az egészségvédelemre. Szatmár rajonban az utóbbi időben 6 községben létesítettek kórházat. * * * SZILÁGYSOMLYÓ — A rajon községeiben 30 iskolát javítottak meg és sok újat építettek, több mint 40 kulturotthont létesítettek. Az utóbbi 4 évben 7 orvosi rendelőt, 10 szülőotthont és több falusi gyógyszertárat létesítettek. • • * SZUBÁTFALVA — A beteg gyermekek számára 10 ágyas egészségügyi állomást rendeztek be. Helyi erőforrásokból 474 ággyal 41 egészségügyi kezelőhelyet létesítettek.* * * SZÉKELYUDVARHELY — Az udvarhelyi rajoni Székelykeresztúron 60 ágyas kórházat, Kovásznán pedig a helyi erőforrások felhasználásával 60 férőhelyes kórházat rendeztek be. * * * • BÁSTYA — A déva tartományi község dolgozói elhatározták, hogy önkéntes munkával iskolahelyiséget és kulturházat építenek. A szükséges anyagok beszerzéséhez már hozzáfogtak. * * * SEPSISZENTGYÖRGY — A sepsi rajong dolgozói eleget tettek beszolgáltatási kötelezettségüknek. Árpából 100.2, zabból 100.1 és bükkönyből 103 százalékra teljesítették be szolgáltatási tervüket. * * * X NAGYVÁRAD, Kolozsvár és Nagybánya tartományok fa- és építőipari termelőszövetkezeteinek 22 kulturcsoportja kulturversenyt rendezett Szatmáron. A táncverseny első díját a nagyváradi »Lemnul« szövetkezet táncosai nyerték el. Másodikat a szatmári »Arta l Lemnului«, harmadikat a kolozsvári »Constructorul« tánccsoportja. * * * CSÍKSZEREDA — A Kulturalapítványok Bizottságának segítségével múzeum létesült Csíkszeredán. A múzeum gazdag néprajzi anyagot tartalmaz és a termelőeszközök és a társadalom fejlődését tükrözi. PETROZSÉNY — A rajoni néptanács mű Avészeti és kulturális osztálya 3200 kötetes új könyvtárat étesített. * * * ^TEMESVÁR — A rajoni néptanács javaslatai alapján a villamosítási munkálatokat előkészítő bizottság meghatározta a legalkalmasabb villamosítási lehetőségeket, ennek alapján 1952-től 1955-ig a tartomány 60 községét villamosítják. * * * CZÁSZSEBES —A »Május 1« papírgyár munkásai és technikusai december 13- án befejezték az 1951. évi tervüket. A következő műszakban több, mint 55 millió lej értékű papírárut termeltek terven felül. * * * 9. OLDAL "