Kanadai Magyar Munkás, 1957-1958 (29. évfolyam, 1-49. szám)
1957-07-18 / 1. szám
1957 JÚLIUS 18. CSÜTÖRTÖK KANADAI MAGYAR MUNKÁS A fennmaradásunkról van szó TERMELJENEK ÉLELMET AZ EGÉSZ EMBERISÉGNEK SASKATOON ! A Kanadai Zsidó Nők Országos Tanácsának itt megtartott évi konvencióján dr. Brock Chisholm beszédet mondott, amelyben kijelentette, hogy a világ éhező milliói nem fognak továbbra is békességesen éhenhalni, miközben Észak-Amerika országai korlátozzák az élelmiszertermelésüket. Az Egyesült Államok és Kanada — mondotta dr. Chisholm —többet felhasznált a világ pótolhatatlan anyagkészletéből, mint az egész emberi faj addig az ideig (e kontinens felfedezéséig) felhasznált az emberiség történelmének teljes egésze alatt.« Olyan intézkedések megtételére tett felhívást, amelyek lehetővé teszik, hogy országunk természeti kincseinek kifejlesztése »az egész emberiség javát szolgálja.« A háború vagy béke kérdésében dr. Chisholm megállapította : »Képes-e az ember még idejében módosításokat létrehozni mindenben, ami módosításra szorul, hogy olyan kilátást helyezzen a következő nemzedék elébe, amelyben befejezheti a normális életpályáját . . . ? Senki nem tud választ adni erre az egyszerű kérdésre, mert még nem próbáltuk azt ki. De azt tudjuk, hogy ha a következő nemzedék is olyanná születik, mint mi vagyunk, az emberiségnek kevés kilátása miarad a hoszszú fennmaradásához. »Miután az egész történelmen át olyan emberek voltunk, akik örökösen egy- “GYŐZZÜK LE AZ EMBERISÉG ELLENSÉGEIT, AZ ÉHSÉGET, NYOMORT ÉS BETEGSÉGET" LONDON, Anglia — »Ma már rendelkezünk olyan tudománnyal és hatalommal, ami lehetővé teszi annyi élelmiszer termelését, ami elég a világ emberisége több mint kétszeresének« — jelentette ki lord John Boyd-Orr, a világhírű élelmezési szakértő, a világ egészségügyi intézményeihez intézett üzenetében, amelyek nemrég ünnepelték a Nemzetközi Egészségi Napot. Lord Boyd-Orr, az 1949. évi Nobel Békedíj nyertese, volt az első igazgatója az Egyesült Nemzetek élelmi és mezőgazdasági szervezetének, melyet 1945-ben alapítottak. Hosszú pályafutása alatt, mint skóciai farmer és egyben kiváló orvostudós, mélyen tanulmányozta a táplálkozásnak a népekre való hatását. A második világháború előtt a rosszultápláltságot világszempontból tekintve folytatott kutató vizsgálatot, s ez hozta létre az ENSZ élelmi és mezőgazdasági szervének megalapítását, ami egyike az ENSZ békét munkáló fő szerveinek. ' * »Bámulatba ejt bennünket a fizikai tudománynak olyan eredményei, mint a televízió, a lokhajtásos (jet) repülőgépek és a hidrogénbomba. Csodálatosabbak — és az emberiség jóléte szempontjából sokkal jelentőségteljesebbek — a biológiai tudomány teljesítményei,különösen egészségi és mezőgazdasági téren, amelyek, ahol csak alkalmazták őket, 20 évvel meghosszabbították az emberi élettartamot az elmúlt fél évszázad alatt. »Ezt a tudományt azonban még nem alkalmazzák az emberiség egész családjára. Már születésnél kezdve a világ emberiségének kétharmad részére nem vár több mint 30—40 év, így (a ma élő) 1 milliárd 600 millió ember korai halállal néz szembe (gyakran a csecsemőkorban) betegségek következtében, ami elhárítható és élelem hiányában, ami előteremthető. Ez kihívás a civilizációnk felé. És ez nem utópiás képzelődés« — szögezte le lord Boyd-Orr. Végül hangoztatta, hogy a tudomány többet haladt az utóbbi 50 év, mint a megelőző 2000 év alatt, s ma tudunk elég élelmiszert termelni ahhoz, hogy az emberiség ellenségeit, az éhséget, nyomort és betegségeket le tudjuk győzni. SZTRÁJKOK BKS7-BAN (Folytatás a 2. oldalról) -adta a bérkiegyezést a 157 vállalattal. A munkások 90 százaléka szavazott a sztrájk mellett béremelési követeléssel, s a megegyezés 7 és fél cent órabéremelésben történt meg, ami június 15-étől érvényes, amikor az előbbi szerződés lejárt. FELFÜGGESZTETTÉK A SZTRÁJKOT VICTORIA, B. C. — A tartomány 11.000 főnyi kormányalkalmazottja a július 19-re tervezett sztrájkját elhalasztotta, miután Bennett kormányelnök ígéretet tett arra, hogy az alkalmazottak kollektív egyezkedési jogának kérdését kivizsgáltatja. A kormány ugyanakkor felajánlott 7 és fél cent órabéremelést. A B. C.-i Kormányalkalmazottak Egyesületének főkövetelése az,hogy a szervezetüket ismerjék el mint a közalkalmazottak egyezkedési szervét. Ugyanakkor 13 cent béremelést követelnek. A halászok sztrájkolnak British Columbia 5500 tengeri salmon-halásza negyedik hete folytatja sztrájkját, mivel a szállító vállalatokkal nem tudtak a halárokban megegyezni. A múlt héten a vállalatok javaslatára újra megkezdték a tárgyalást a halászok szakszervezetével a haláraikat illetően. * MIT FOG TENNI KANADA? AZ EGYESÜLT ÁLLMOK KÍNAI POLITIKÁJA GYORS PUSZTULÁSRA VAN ÍTÉLVE! AZ EGYESÜLT Államok külügyminisztériumának a Kína iránt tanúsított politikája az események elkerülhetetlen rohanása következtében gyors pusztulásra van ítélve. Kínának az Egyesült Államok által való elismerése a következő pár évben be fog következni. A Formozán történt zendülés meghozta az igazi fordulópontot. Nyilvánvaló, hogy a következő éven belül az amerikaiak Kína elszigetelésére irányuló politikájának leomlása megkezdődik. Ezeket a következtetéseket vonta le egy amerikai néger újságíró, William Worthy, az »Afro-American« című amerikai néger újság munkatársa, aki a múlt télen Kínába látogatott a külügyminisztérium rendelkezésével szemben, mely megtiltotta neki és lapjának a kínai látogatást. más ellen harcoltunk, minden vitánk, minden érvelésünk mögött ott érezzük állandóan az erőszakhoz való folyamodás lehetőségét. Ez a felfogás ma már idejétmúlt. A háború és öngyilkosság egyértelmű fogalom lett — egyértelmű az élő emberiség szempontjából. Tanulnunk kell ebből és minél gyorsabban megtanulni! »A ma emberiségének olyan hatalmas újra átrendezkedést kell végrehajtania, ami eddig nem volt semilyen életformában a föld történetében.« Ezek a megállapítások, melyeket diplomáciai megfigyelők is széles körben megerősítenek, Kanadát is az elé a kérdés elé állítják, hogy megfontolóra vegye az amerikai bojkott-politikával való szakítás kérdését, ha nem akarja abban a helyzetben találni magát, hogy hamarosan politikai esőddel kell számolnia. »Kapcsolatot Kínával« Erre mutat rá a Labor- Progresszív Pártnak a múlt héten Diefenbaker miniszterelnökhöz intézett nyílt levele, amelyben arra sürgeti a kormányt, hogy terjessze ki a brit társországokkal — főleg Indiával, Ceylonnal és Pakisztánnal — Kanada kereskedelmét és hogy »Kanada szegődjön, társul Angliának ahhoz az új kereskedelmi politikájához, melyet a népi Kína felé elfogadott.« Az LPT ry útlevele megállapítja: »A népi Kínával való kereskedelmi és diplomáciai kapcsolat felvétele Kanada legjobb érdekeit fogja szolgálni, és a Labor-Progreszszív Párt sürgeti önt, hogy már most hozza létre ezeket a kapcsolatokat.« 8. OLDAL MÁR CSAK A VAK NEM LÁTJA WINNIPEG — A Winnipeg Tribune tőkés lap egyik múlt heti számának vezércikkében ezt írja: »Az Amerika által Kína ellen hajtogatott politikának a csődje ma már mindenki előtt nyilvánvaló, kivéve az amerikai kormányzatot és néhány más vaskalapost. Az a Nagy fal, amit Mr. Dulles Kína körül épített, leomlóban van. A lap azután arra hívja fel a brit társországokat, hogy »adjanak reális vezetést« ebben a kérdésben. AZ AMERIKAI NAGY FAL • Az alábbi a torontói »The Globe and Mail« konzervatív napilap július 4-i számának egyik vezércikke. A MAI VILÁGBAN jelenlévő legszélesebb öböl nem az, ami az Egyesült Államokat a kommunista Oroszországtól elválasztja, hanem az, amely az Egyesült Államokat Kínától elválasztja. Bármi is az ellentét, ami az orosz kormánytól elválasztja, az Egyesült Államok teljesen elismeri azt a kormányt. Az Egyesült Államok engedélyezi polgárainak, hogy meglátogassák, utazzanak ott és írjanak Oroszországról. Kínával azonban más az eset. Az Egyesült Államok nemcsak hogy megtagadja az elismerést annak az országnak a szilárdan megalapozott kormányától, de azt is megtagadja, hogy Amerikából bárki ellátogasson oda — még újságírói minőségben is. Legutóbb Mrs. Eleanor Roosevelt az, aki ezzel a nyilvánvaló ellentmondásos helyzettel került szembe. Meg akarja látogatni Oroszországot és Kínát is, hogy láthassa — és írjon arról —, hogy mi a különbség köztük olyan kérdésekben, mint a népjólétük és közoktatásuk. De az amerikai külügyminisztérium nemet mondott, csak Oroszországot látogathatja meg, így az amerikai népet megfosztják attól a lehetőségtől, hogy egy ilyen neves polgártársuknak éles és tapasztalt szemén keresztül láthassa, mi történik ma Kínában. Ez az állapot már nyolcadik éve folyik. Ez idő nagyobb része alatt Peking nem engedett be az országba amerikai újságírókat. A múlt nyáron azonban a tilalom megszűnt és meghívtak amerikai írókat, hogy maguk tartsanak szemlét Kínában. Ennek ellenére a külügyminisztérium nem hajlandó nekik erre engedélyt adni. Ennek a homokba dugott fej politikának a következtében amerikai polgárok millióinak, akik tudni szeretnék, mi megy végbe Kínában, más országok polgárain keresztül kell tudomást szerezniük arról — például kanadaiakon keresztül, mint William Kinmond, a Globe and Mail munkatársa, aki már május közepe óta tartózkodik abban az országban. Ottawa, éppen úgy mint Washington, nem ismeri el a pekingi kormányt. De itt nem állítottak gátat Mr. Kinmond útjába. Ennek eredményeként a Globe and Mail olvasói — így az amerikai olvasói is — az érdekes tudósításain keresztül egy teljesen kanadai szempontból, egy teljesen kanadai magyarázatot kapnak abban a jelentős országban történő fejleményekről. S ez egy lényeges pont. Kína a 600 milliónyi népességével roppant jelentőséggel bír a világ többi részére is. Minden egyes más országra hatással lesz az, talán döntően is, hogy mi történik abban az egyedüli országban, amely annyi népet — magas műveltségű és szorgalmas népet — ölel magába, mint az Egyesült Államok, Oroszország és Nyugat-Európa együttvéve. Mindezek ellenére az Egyesült Államok tagadja, hogy Kína tulajdonképpen létezik. Olyan hely nincs is, mondják ők, s gyorsan hozzáteszik, hogy ha még van is olyan hely, az amerikai népet tudatlanságban kell tartani afelől. Ez igazán érthetetlen magatartás egy olyan ország részéről, amely a szabadságot és tudást mindig elválaszthatatlannak tartotta, s még érthetetlenebb egy olyan ország részéről, aki reménykedve dolgozik azért, s milliárdokat költ arra, hogy Ázsiát a Nyugat részére nyerje meg. • Szerkesztői megjegyzés: Egyetértünk a Globe and Mail vezércikkével abban, hogy elítéli az Egyesült Államok ellenséges és ostoba magatartását a népi Kínával szemben; egyetértünk abban, hogy elküldte tudósítóját Kínába, hogy olvasóit tájékoztassa Kína belső helyzetéről (habár ezek a jelentések gyakran nélkülözik a kellő tárgyilagosságot és ferde, erősen nyugati szemmel ítél meg számos jelenséget). De a kanadai kormányt azzal menteni a felelősség alól, hogy elenged újságírókat Kínába, még nem jelenti azt, hogy Kanada kormánya sokkal messzebb áll ebben a kérdésben Washingtonnál. A Globe and Mail azzal tenne legjobb szolgálatot, ha egyúttal mozgósítaná is a közvéleményt és sürgetné a kormányt , amelyre közvetlen befolyása van — a Kínai Népköztársaság elismerésére, aminek valóban lényegbevágó jelentősége van Kanadára is.