Kanadai Magyar Munkás, 1957-1958 (29. évfolyam, 1-49. szám)
1958-03-13 / 32. szám
1958 MÁRCIUS 13. CSÜTÖRTÖK KANADAI MAGYAR MUNKÁS Itt MESESIGMOND • összevonja szeng fönti címet vi■ itt szemelvényeisára, hogy a páli a PESTI FOR- valamint Rózsapetöfi verse, borsokra és az akiéző földesúri őrszemétre, ez ebédre! . . . rszágban élet, igaziát ezt a gazembert fel? Ez él? Leheolvasó kezéből a pali. Violencia! A házembert dicsérte Szénák ! változott a terem, podni kezdett a folnitha új tűzzel aramvadni kezdő varázst, valaki berohant: — Petőfi negyvenezer kaszás paraszttal áll a Rákoson! Hirtelen némaság. A legfontosabb kérdés e napokban az volt, hogy miként fognak megoldatni az úrbéri viszonyok? nem fogják-e az izgatók a parasztokat a nemesség ellen uszítani? . . . Kóválygó kétségek kerülgették az urakat. Ha Bécsben is megtörténhetett, a császár rezidenciáján, a szörnyűség, mi lehet akkor idehaza? Metternich nemcsak lemondott, ami utóvégre méltó és helyes áldozat a tömeg fellázított szenvedélyének lecsillapítására, — de házát kirabolták, lerombolták és felgyújtották ! Mindenki saját bőrén érezte ugyanezt a végzetet . . .• • • SZÓVAL A »Kis Casinó«, a szabad gondolkozású mágnás ellenzék is teljesen és tökéletesen fel volt fordulva. Mi lehet akkor a Nagy Casinóban, a konzervatívoknál. A fiatalok hamar felül kerekednek az érzelmeken s a fiatal mágnások kajánul elhatározták, hogy a Petőfi verset elviszik a felsőbbekhez. Hadd örüljenek azok is. Két tagot mindjárt ki is választottak, mind a kettő természetesen a legnagyobb családok gyermekei voltak, akiknek apjuk, testvérük, bátyjuk, minden rokonságuk a Casinóban van. A Kis Casinóba jártak a nagy nevek közül gróf Batthyány Lajos és Kázmér, gróf Teleki László és Domokos, gróf Vay Károly, gróf Zichy Manó, gróf Pálffy József, gróf Szapáry Antal, gróf Csáky László, báró Mesznil Viktor, báró Eötvös József, gróf Andrássy Gyula és sokan mások. Ezek valamennyien a haladás hívei voltak, akik pénzt és lelkesedést áldoztak a nép és a jövő megmentéséért. El lehet képzelni, mi volt az igazi konzervatív maradi mágnás világban, ha még őket is így felháborította Petőfi verse. A Kis Casinónak csak tizenhat szavazati joggal bíró tagja volt, a mágnás tábla centrumának ellenben 108 szavazati helye volt a főrendiházban. Az ókonzervatívok vezérei voltak báró Perényi Zsigmond, báró Majthényi Antal s nagy tekintélyek, köztük Almássy Pál, Bónis Sámuel, gróf Ráday Gedeon s ezek maguk is meglátogatták a Kis Casinót, tehát köztük nem volt valódi ellentét. Úgy vették, hogy annyi az egész, hogy a fiatalok szeszélyből csatlakoznak a forradalmi szellemüekhez. De az semmi s ha benő a fejük lágya, meggondolják magukat s visszatérnek a komolyabbak közé. Tizenegy órára már a konzervatívok, az aulikusok is mindnyájan ismerték a Petőfi versét és rettenetesen le voltak hangolva, mi lesz, ha Petőfi csakugyan megindul a negyvenezer paraszttal. AKKOR ÉRKEZETT meg a Kis Casinóba Frici báró, aki valóban egyházamban hajtott Szegvárról Pozsonyig. És a lovai kibírták. .. ezzel valóban nem kicsinylendő hírnevet szereztek a fiatal urnák, aki magával hozta Klauzál Gábort is, akit a ceglédi homokon ért utol. Klauzál hamarabb indult, de az után fennakadt és egy csár-Schlachta-párt vezére, ő volt az, aki 1920- ban az országgyűlésben síkra szállt a nők elleni botbüntetés bevezetéséért), csak azért maradt távol a lap hasábjairól, mert nagyon el van foglalva — amint ezt a »Mindszenty Népe« hírül adja — a »IV. Károly Imaliga« vezetőjeként éjjel-nappal Mindszentyért és II. Ottóért imádkozik. Dobolyi csendőrezredes, Hász tábori püspök, az ébredő magyar Kórody-katona és társaik — ők Mindszenty népe. Éljen, éljen a király! S ez ellen semmi kifogásunk sincsen. Éljen nyugodtan, békében, írjanak hozzá esztendőről esztendőre szózatot, s ő válaszoljon évről évre. Éljen soká, de nem Magyarországon. Éljen Amerikában, ahol most vandában busult éppen, mikor megérkezett oda Frici báró s megismervén a csongrádi tekintélyes vezérszónokot, örömmel ajánlotta fel kocsiját, amit az ellenzéki pártember szintén örömmel fogadott el, pedig még nem is tudta, mennyire szükséges volt számára, hogy idejében beérjen Pozsonyba : miniszteri tárca várta ott. Szerencse, hogy Frici bárónak azonnal jönnie kellett. S most sietnie a Mágnás Kaszinóba. Hoznia a nagy hírt, mi történt Szegváron. Hogy egy alföldi betyár népforradalmat csinált. Már Pesten hallotta, hogy Bécsben is lezajlott a forradalom s vérrel és Metternich bukásával végződött, annál nagyobb volt az ő hire, hogy az alföldi békés medencében is viharzik a tenger. A Kis Kaszinóban újabb megdöbbenéssel vették a hirt s most már maguk siettek Fricivel a Mágnás Klubba, ahol a fiatal szőke úr a legnagyobb sikert, vagy inkább rémületet okozta, amint bőségesen, szellemesen és célzatosan elmondta Rózsa Sándor mit csinált. — Ki az a Rózsa Sándor? — Az uj Milfay ... A legnagyobb stílusú betyár, aki a magyar honban jelentkezett.— Hisz ez nem betyár, ha nem vitt el pénzt? Nem fosztogatott? Ez akkor talán egy álruhás ellenzéki vezér ... — De valami pénzt elvitt. Míg a gróf a szájában a rend helyreállításán dolgozott, megjelent ő maga a vasládák szobájában és kétezer forintot követelt onnan ezüstben. Sem többet, sem kevesebbet, — mondta Frici báró. — Ki tudja, hátha arra szükség volt a pártkasszában, — mondta egy mágnás szatirikusan. Petőfiről kérdezték. — Igaz-e, hogy negyvenezer paraszttal áll a Rákoson. A báró eltűnődött. — Bizonyosan nem tudom, — mondta, — de negyvenezernél lehet ott több is. IEMEGÉS KÖZBEN meglátják Széchenyit, aki az utcán éppen errefelé tartott. Széchenyi meg fogja mondani, Széchenyi nem fél. Széchenyi a pesti márciusi forradalomra rögtön megmondta, mikor megjött a hir, hogy parapluse revolution: esernyő forradalom! A lépcsőkön, amint fölfelé ment Széchenyi, az ultrák közül találkozott egygyel. Az ultramontán mágnás megemelte széles karimájú kalábriai kalapját, melyen hosszú veres toll lógott s nagy köszönés után hetykén nyomta a fejébe:— Bon jour, citoyen Széchenyi! — köszönt uj módi köszöntéssel, — jónapot Széchenyi polgártárs! — ahogy a francia nagy forradalomban volt szokás. A gróf utánanézett s visszaköszönt: — Bon soir, citoyen Sansculott! — Jóestét, »Gatya« ur! Nálunk nem nadrágtalanok, hanem egészen gatyások voltak a felszabadításra váró népek. Széchenyi nyugodtan ment a klub termébe, benyitotta az ajtót és ahogy végig nézett a sápadt, didergő, gyomorrontásos mágnásokon, szarkasztikus mosolygással köszöntötte őket: — Dicsőséges nagyurak hát hogy vagytok ? Ezen a napon volt a szavazás a jobbágyság felszabadításáért. Egyetlen szó, egy ellentmondás nélkül ment keresztül a javaslat. Pedig ha a Petőfi vers nincs, akkor legalább is ellenzéke lett volna, ha még akkora volt is a rémület a bécsi események miatt. Deák Ferenc mondta: — Nem kellett Pozsonyban forradalmat csinálni! Mire lett volna! Mindent elvégzett a bécsi forradalom, mert azok az elemek, amelyektől függött a jobbágyság jogainak megadása, Bécsben annyira megrémültek, s annyira begyulladtak, hogy nem kellett őket még kapacitálni sem. Bécsben a nép lázadt fel, Pozsonyban a mágnások hallgattak el. A magyar revoluciót, a magyar dicsőséges forradalmat két név hajtotta végre: Petőfi Sándor, meg Rózsa Sándor. Az indítványt Kossuth Lajos tette meg s a roppant többséget az ő szelleme hozta be, de hogy semmi kisebbség sem volt, ez még nagyobb jelentőségű, s ezt a nép fetének fiai vívták ki. [ SOKÁIG? megtanult magyarosak Dobolyi ur, »Mindszenty Népész Istvánnak, a Horispökének cikkét. A átkozza, épp úgy, megáldotta a frontt halálbavivő vonaet, Spelman bíboros ity egykori kémészja el, hogy letegye a garast II. Ottó mellett. ír Kórody-Katona János, »volt országgyűlési képviselő,« az »Ébredő Magyarok Egyesülete« országos választmányának tagja is. Szentgyörgyi Ferenc százados büszkén sírja vissza a millenniumi Magyarországot. Tollas Tibor (eredeti neve: Kecskeméti Tibor, eredeti foglalkozása: kegyetlenkedő csendőrfőhadnagy, a váci börtönből szabadították ki az ellenforradalmárok) versben dicséri a királyságot. Schlachta Margit (emlékszünk még rá, ő volt a féktelenül reakciós Pintér István GYÁR SZAKSZERVEZETEK )CIÁLIS TEVÉKENYSÉGE a riportörvezetek szociálpolről és feladatairól arce József, a Szak- Tanácsának (SZOT) hogy a dolgozók 70 vezetek közreműkökapja a táppénzt és szakszervezeti tárpról-napra mintegy szer táppénzt. Migrintot fordítottak erben 1183 millió főfigyelemmel kisérik, fűzésére van mód, s javítani a dolgozók ellátását. Legutóbb jági munkások tápt kezdeményezték, óta a táppénzkifutás tapasztalható, ••pénzes létszám 4,9 százalékkal több év hasonló időszöltségtöbbletet sememilyen különleges , nem indokolja, mek azzal a joguka betegellátást. Az ij szenek eredméi nyitották az egészius 1-ével érvényben, szakrendelők új kerületi beosztásáról szóló rendelkezés. Az utóbbi időben elharapódzott az illegális magánprakszis. A szakszervezetek mindent elkövetnek, hogy érvényesítsék a biztosítottaknak azt a jogát, hogy ingyenes, az adott körülmények között legjobb ellátásban részesüljenek. A becsületes orvosok ezzel egyetértenek és egyetért vele az Egészségügyi Minisztérium és a szakszervezet is. A SZOT megvizsgálandónak tartja, hogy súlyos esetekben nem kellene-e érvényesíteni büntetőjogi felelősségrevonást. A gyógyszerellátásról szólva Vince József elmondotta, hogy míg 1953-ban 315 millió volt a gyógyszerköltség, 1957-ben több mint 500 millió. Az SZTK semmiféle korlátozást nem alkalmaz a gyógyszerek tekintetében, csupán 7—8 fajtára kell főorvosi jóváhagyás, egyrészt, mert ezeket a gyógyszereket külföldről kell behozni,másrészt, mert hasonló értékű magyar gyártmányok is forgalomba kerültek. A nyugdíjasok száma ma meghaladja a 600 ezret. Az 1957-es év jelentős javulást hozott. Tizenkétezer nyugdíjasnak lehetővé tette, hogy a régi nyugdíját átváltsa az új törvény szerintire. A nyugdíjátlag ma 700 forint. 1958-ban 800-ra emelkedik, ezen belül a bányászoké eléri az 1000 forintot. Mindemellett még sok a megoldatlan nyugdíj probléma. A SZOT-nak kész terve van a legfontosabb igények kielégítésére. A gazdasági helyzettől függ, mikor kerülhet sor a megvalósítására. Nyugdíjrendszerünk a jelenlegi helyzetben is állja a versenyt mind a korhatár, mind összeg tekintetében a legtöbb kapitalista országéval. A társadalombiztosítás jövőbeni tervei közé tartozik a gyermekápolási táppénz jogának kiterjesztése, az üzemi balesetek táppénzszázalékának felemelése, a nyugdíjasok, családtagok kórházi ápolási idejének meghosszabbítása. 1957- ben 150 ezer felnőtt, 19 ezer gyermek üdüléséről gondoskodtak a szakszervezetek. Az üdülői ellátás általában megfelelt a követelményeknek. Javult az élelmezés, a nagyobb üdülőkben háromféle menü közt választhattak a beutaltak. Gondoskodtak a szervezetek új kulturális és sportfelszerelésekről is. 1958- ban a szervezett üdültetésben részvevők száma mintegy tízezerrel nő s megszűnik az önköltséges üdültetés. Két és félszeresére emelik a családos üdültetésben részvevők számát. Bővül a külföldi és a hajóüdülés. 21 millió forintot fordítanak a szakszervezetek az üdülők felújítására, berendezésére. Jelenleg is szervezik a gyermekek gyógy- és iskolás üdültetését. Egy-egy csoportban több mint 800 gyerek üdül az ország legszebb helyein. Vince József kiemelte, hogy az elmúlt évi tüzelőakcióban 552 ezer dolgozónak és néhány ezer nyugdíjasnak juttattak utalványt. Az akció sikere arra késztette a szakszervezeteket, hogy bővítsék a lehetőségeket és 1958-ban körülbelül 20—25 százalékkal több dolgozót részesítsenek ebben a kedvezményben. A mosógépakcióban 1957 utolsó negyedévében 6900 utalvány került szétosztásra az üzemi dolgozók között. 1958-ban ezt a számot 10.000- re emelik. 7. OLDAL