Kanadai Magyar Munkás, 1966-1967 (38. évfolyam, 1-47. szám)

1967-03-02 / 28. szám

4. oldal MAGYAROK VOLTAK... BUDAPEST — Semmit sem kell tenni azért, hogy az ember hivatalos okmányaira rávezes­sék : állampolgársága magyar. Elég, ha magyarnak születik. Attól kezdve úgy élhet szerzett Sokan élnek az ország határa­in kívül is, akik joggal mond­hatják magyarnak magukat. A­­kik — bár sorsuk messzire so­dorta őket Magyarországtól — idegenben sem lettek méltatla­nok a magyar név viselésére. E­­lőttük nyitva állnak a határso­rompók, ha látogatóba jönnek, vagy ha végleg haza kívánnak térni. Vannak azonban néhányan, a­­kik előtt ezeket a sorompókat le kell zárni. Nem ideiglenesen, hanem végérvényesen, mert sú­lyom vétettek az állampolgár­­sági hűség ellen. Velük szemben a Megyei Népköztársaság a leg­­súlyo­sbb büntetést alkalmazza: megír­­­ja őket állampolgársá­gukról. Az Elnöki Tanács 1966 de­cember 7-i hatállyal tizenkét é­ külföldön tartózkodó és bűnöző életmódjukkal a magyar állam­­polgárságra érdemtelenné vált” személytől vonta meg a magyar állampolgárságot, jogával, mint nevével, hajszíné­vel, arcának vonásaival. Az övé, hozzá tartozik. Az ország, amely a születő gyermek nevéhez ál­lampolgárságot ad, nem kíván mást, mint becsületes életmódot, állampolgársági hűséget. Névsoruk és tartózkodási he­lyük: Csébi Elemér (NSZK), Francsics István (Kanada), Gu­lyás Gyula Péter (Anglia), He­gedűs László (Marokkó), Hor­váth Imre (Anglia),Illés György (USA), Nagy József (Kanada), Oswald János (Ausztria), Osz­­lánczi Sándor (Svédország), Sas Károly (Kanada), Szabó Lajos (USA), és Szigeti Ferenc Lász­ló (Ausztria). Közös jellemzőjük, hogy val­­­a­m­e­n­nyien törvényellenesen hagyták el Magyarországot, leg­többjüket idehaza is bűnözőként tartották nyilván. Külföldön mindannyian ilyen életmódot folytattak. Tartózkodási helyük hatóságai számára nemkívána­tos elemek. Állami és társadalmi rendünk biztonsága, az állampolgárság becsülete követelte meg, hogy velük szemben kimondja az or­szág: nem magyarok többé. Néhányat közülük közelebbről is bemutatunk, ősszel megváltozik. Osztrák és olasz lágerek után Kanadába ke­rült. A puskás suhancból azonban itt sem lett becsületes ember, csak bűnöző. 1958-tól 1965-ig négyszer volt büntetve, összesen több mint öt évet ült börtön­ben. Amikor levélben fordult a magyar államhoz, hogy engedé­lyezze hazatérését, a következő címet tüntette fel a borítékon: Charles Sas, P. O. Box 880, Kingston, Ontario, Canada”, hazatérése még inkább nem kí­­nhol Charles Sas éppen esedé­kes börtönbüntetését tölti. Leve­lében ezt írja: “Itt az ember nem tud megmozdulni, ha már egyszer börtönben volt és most megint kaptam két évet”. Bör­­t­ö­n­b­ü­n­t­etéseit betörésekért “szedte össze”, ami után érthe­tő kifakadása: “itt én nem tu­dok meglenni”. A világ egyetlen országában sem könnyű meglenni úgy, hogy ha valaki semmibe veszi a tör­vényt és életében legfeljebb az jelent változatosságot, ha az ú­­jabb büntetést nem a régi bör­tönben kell letölteni. Charles Sas előtt is végérvé­nyesen lezárultak a határsorom­pók. Büntetése letöltése után a kanadai hatóságok nyilván ki­utasítják, mert ott-tartózkodása nem kívánatos. Magyar állampolgársága vagy személytől vonta meg a magyar vonatos, mert az idegenben el­töltött tíz év tanúsítja, hogy nem tud és nem is akar becsü­letes emberként élni. Diósdi László TIZENKÉT BŰNÖZŐ Álnéven, hamis útlevéllel Oswald János 1956-ban szö­kött Nyugatra. Harmincéves volt. Kétszer ült börtönben lo­pás miatt. Ha nem hagyja el az országot, a harmadik büntetés vár rá, mert nemcsak a lakását adta el, hanem testvére fényké­pezőgépét és ruháját is. Hason­lóképpen meglopta társbérlőjét. Néhány hónappal ezelőtti önélet­rajzában Oswald a következőket írta: “Azért mentem el, mert nem találtam kielégítőnek a megélhetési lehetőségeket’’. Hogyan találhatta volna ki­elégítőnek, amikor állandóan váltogatta munkahelyeit, fizeté­sét pedig elitta? A bűnözők meg­élhetési lehetőségei társadal­munkban meglehetősen korláto­zottak. A lehetőségekkel azonban Nyugaton sem volt szerencséje, mert Ausztriában és az NSZK­ban is jó néhány munkahelye volt, amíg kikötött a Nyugatné­metországban állomásozó ameri­kai hadseregnél. Karriert itt sem futott be — polgári alkalmazott volt —, mert csempészés miatt a nyugatnémet hatóságok bör­tönbüntetésre ítélték, az ameri­kai hadsereg pedig kiadta az út­ját. 1959 óta — saját szavaival — illegalitásban él, álnéven. Itt­honi múltja ismeretében és NSZK-beli magatartása miatt az ottani hatóságok szerettek vol­na megszabadulni tőle, ezért kénytelen volt hamis útlevelet vásárolni. Amikor már nagyon égett a talpa alatt a talaj, át­szökött Ausztriába. Nevét megváltoztatta. Jelle­me és magatartása azonban nem változott. Foglalkozása ma sincs. Magyar állampolgárként sem idehaza, sem külföldön nem tu­dott becsületesen élni. Az idegenlégió zsoldosa Hegedüs László néhány évvel ezelőtt egy gyűlölettel fogalma­zott levelében azt írta itthon élő rokonainak, hogy addig nem nyugszik meg, amíg száz algé­riai szabadságharcost meg nem öl. Mint a francia idegenlégió Orán mellett állomásozó 2. szá­mú ezredének ejtőernyőse, írta ezeket a sorokat. A magyar bör­tönöket már többször megjárt bűnöző a határon túl sem kez­dett új életet, csak egyenruhába öltözött. Hét évig volt az idegenlégió zsoldosa, s harcolt az algériai nép ellen. Előzőleg francia bá­nyákban dolgozott, de a légió jobban fizetett. Hét év múltán megunta az egyenruhát és meg­szökött a légióból. Algériában azonban nem sokáig maradha­tott, mert “tartania kellett” attól, hogy az algériai nép ellen el­követett bűneire fény derül és felelőségre vonják. “Átlépett” a szomszédos Marokkóba. Azóta ott él. Csavarog. Ha éppen sza­bad lábon van, mert a marokkói idegenellenőrző hivatal gyakran “látja vendégül” börtönében a zavaros múltú és zavaros szán­dékú idegent. Mostani életmódja csak foly­tatása az itthoninak. Magyaror­szágon becsületes foglalkozása nem volt. Háromszor volt bün­tetve sikkasztásért és közveszé­lyes munkakerülésért. 1956-ban disszidált, feleségét, gyerekét hagyta itt, akikkel addig se so­kat törődött. Amelyik pontján a világnak kis időre megállapodik, ott egy­­gyel növekszik a bűnözők szá­ma. Egy kanadai börtön címe Sas Károly mindössze 14 éves volt, amikor elhagyta Magyar­­országot, néhány hónapos ipari tanuló, de úgy lépte át a határt, mint a Széna téri bandita “Sza­bó bácsi” ellenforradalmár cso­portjának aktív tagja. Ez a ma­gatartás ilyen korban meggon­dolatlanságnak is felfogható lett volna, ha Sas Károly érettebb KANADAI MAGYAR MUNKÁS Csaknem 15.000 diplomás a magyar mezőgazdaságban A LEGÚJABB statisztika sze­rint a magyar mezőgazdaságban jelenleg 14.900 diplomás szak­ember dolgozik. 1960 és 1966 kö­zött csaknem 5.000 egyetemet, főiskolát végzett szakember ke­rült a mezőgazdasági termelés­be, illetve a termelést közvetle­nül irányító apparátusba. Az u­­tóbbi években az állami gazda­ságok és a termelőszövetkezetek mind több állatorvost, közgaz­dászt, jogászt, gépész- és épí­tészmérnököt is foglalkoztatnak. Jelenleg 1812 termelőszövetke­zetben dolgozik egyetemi, főis­kolai végzettségű szakember. A termelőszövetkezeti vezetők kö­zül körülbelül 7.000-en tanulnak tovább és szereznek magasabb képesítést a következő években. Magyar sikerek MAGYAR HITTUDÓS MŰVE JELENT MEG RÓMÁBAN A RÓMAI Herder kiadónál je­lent meg Radó Polikárpnak, a budapesti Hittudományi Akadé­mia dékánjának, a nemzetközi hírnevű hittudósnak és egyház­történésznek “Enchiridion Li­­turgicum” című, kétkötetes mű­vének második, átdolgozott és lényegesen bővített kiadása. A neves tudós 1522 oldalon és 36 mellékleten tárgyalja a litur­giatudományt történelmi, dog­matikai, jogi és lelkipásztori szempontokból. Radó Polikárp nagy művének új kiadását VI. Pál pápának ajánlotta. ESEMÉNYEK A MAGYAR Külügyminisztéri­um Han ke-hua, budapesti kí­nai nagykövet útján január 30- án erélyes tiltakozást jelentett be a január 27-én, pénteken Pe­­kingben lezajlott magyar-ellenes provokáció miatt. A kérdéses na­pon Peking egyik utcájában tün­tető tömeg feltartóztatta a Ma­gyar Népköztársaság nagyköve­tének gépkocsiját. A gépkocsira, amelyben a nagykövet és mun­katársai utaztak, a diplomáciai szokásoknak megfelelően ki volt tűzve a magyar lobogó. A tá­madólag fellépő tömeg körülfog­ta a gépkocsit, letörte a lobogó rúdját, leszakította a lobogót és betörte a gépkocsi egyik abla­kát. A Külügyminisztérium képvi­selője az incidenssel kapcsolat­ban rámutatott: a Kínai Nép­­köztársaság alapvető nemzetkö­zi jogi kötelezettségét sérti meg, ha nem biztosítja területén a magyar nemzeti lobogót megil­lető tiszteletet és nem gondos­kodik a magyar diplomaták sze­mélyének és közlekedési eszkö­zeinek védelméről. A Külügymi­nisztérium a súlyos incidensből fakadó következményekért a tel­jes felelősséget a kínai félre há­rítja. * * * JOSZIP BROZ TITO, a Jugosz­láv Szocialista Szövetségi Köz­társaság elnöke, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének el­nöke felesége és magasrangú ju­goszláv személyiségek kíséreté­ben február 2—4 között Kádár Jánosnak, az MSZMP KB első titkárának meghívására nem hi­vatalos, baráti látogatást tett Magyarországon. J. B. Tito és kísérete az MSZMP Központi Bizottságának székházában eszmecserét folyta­tott Kádár Jánossal a két pár­tot és a két szomszédos szocia­lista országot érintő időszerű kérdésekről. A baráti légkörű megbeszélésen más magyar álla­mi és pártvezetők is résztvet­­tek. • * • MAGYARORSZÁG csatlakozott a világűr békés felhasználásáról szóló szovjet—amerikai—angol egyezményhez. A csatlakozásra vonatkozó okmányt január 27-én Szipka József nagykövet Mosz­kvában, Incze Jenő nagykövet pedig Londonban írta alá. * * * AZ ILLEGÁLIS Szabad Nép 25 évvel ezelőtt, 1942 február 1-én jelent meg. Az évforduló alkal­mából a Néphadsereg székházá­ban megkoszorúzták Rózsa Fe­rencnek, a Szabad Nép első szer­kesztőjének emléktábláját. A Népszabadságnál rendezett ün­­ iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii népségén megjelent Kádár Já­nos, az MSZMP KB első titkára is. * * * MAGYAR egészségügyi delegá­ció utazott Jemenbe dr. Vedres István egészségügyi miniszterhe­lyettes vezetésével. A küldöttség részt vesz a sanai traumatológiai kórház ünnepélyes felavatásán. A kórház a Magyar Népköztár­saság ajándéka és működését egy éven át magyar személyzet biztosítja. * * * SARAGAT olasz köztársasági elnök február 3-án több ország diplomáciai képviselőjével egye­temben fogadta Száll József ró­mai magyar nagykövetet és kö­szönetét fejezte ki a tavaly no­vemberi katasztrófa után az o­­lasz árvízkárosultaknak nyújtott segítségért. * * * LEOPOLD Stokowski, a lengyel származású világhírű amerikai karmester január végén,febru­ár elején rövid látogatást tett Magyarországon. Stokowski ta­lálkozott Kodály Zoltánnal, is­merkedett a magyar zenei élet­tel és a budapesti Erkel Szín­házban vezényelte a Magyar Ál­lami Hangversenyzenekart. A MAGYAR BOR EXPORTJA MAGYARORSZÁGON jelenleg 426.000 holdon, a földterület 2,6 százalékán termelnek szőlőt. A szőlőtermelés a mezőgazdaság árutermelésének 8—10 százalé­ka. Az elmúlt években az ország bortermése évi 3,8 millió hekto­liter volt. A magyar bor egytizedét ex­portálják. A vevők elsősorban a szocialista országok. 1966-ban Csehszlovákiába, Lengyelország­ba, a Német Demokratikus Köz­társaságba és a Szovjetunióba irányult a borexport több mint 85 százaléka. Ezenkívül a Né­met Szövetségi Köztársaság, Ausztria, Svájc is állandó vevő­je a magyar boroknak. 1967 március 2 Magyar ötvöshintó nyugatnémetországi kiállításokon A MAGYAR Állami Pénzverő ötvösstúdiójának munkái külföl­dön is ismertek. Az ötvöséksze­reken és az ötvösdísztárgyakon kívül a stúdió évente 20—25 mi­niatűr hintót is készít külföldi megrendelésre. Legutóbb egy nyugatberlini ékszerészcég ren­delt különleges ötvöshintót,hogy azt Nyugat-Németország külön­böző városaiban kiállításain be­mutassa. Az elmúlt napokban le­szállított hintó eredetije a XVIII. században, II. Katalin o­­rosz cárnő korában volt divatos. Kicsinyített mása 600 munka­órával készült, mintegy négyezer gramm úgynevezett sterling­ezüstből, 18 grammnyi színarany bevonattal. Magát a hintót tür­­kisz- és achátkövek, igazgyön­gyök és kézifestés díszítik. Az utat, amelyen a hintó áll, ame­tisztkristályok teszik csillogóvá. Az Állami Pénzverő nyugatné­metországi cégeken kívül olasz, osztrák és török cégek megren­delésére is készít korabeli öt­­vöshintókat. MAGYAR FIZIKUSOK DUBNÁBAN DR. DARÓCZY Sándor és dr. Bacsó József, a Magyar Tudo­mányos Akadémia debreceni A­­tommagkutató Intézetének fizi­kusai hosszabb ideje a dubnai Egyesített Atomkutató Intézet­ben dolgoznak. Most arról érke­zett értesítés Dubnából, hogy a két magyar kutató figyelemre méltó eredményt ért el a Tellur 111-es izotópjának késleltetett proton kibocsátására vonatkozó kutatásaival. A két debreceni fizikus dolgo­zatát az intézet legjobb tudo­mányos munkái közé sorolták és megjutalmazták.

Next